Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

150 1Í6, országos ülés Í9Í1 lovadnak ez a baja, ez azért alkalmatlan a tenyésztésre, ez ezért jó a tenyésztésre és ez által nagyon szép és jó eredményeket érnénk el. Ez által mintegy kizárnók a tenyésztésből azt, a mi nem odavaló vagy legalább is útmutatással szolgálnánk a gazdáknak, a kiknek legnagyobb része — ezt tapasztalásból mondhatom — e tekintetben teljesen tájékozatlan. Nagy hibának tartják és tényleg hiba is a szar vasmarha-tenyésztés szempontjából az, hogy nálunk kevés az apaállat. En azzal a kéréssel fordultam a földmivelésügyi minister úrhoz, a mi talán szintén inkább a gazdasági egyesületek elé tartozik, hogy abba az apaállat-vizsgáló-bizottságba egy kisgazdát is engedjenek be. Ártani nem árthat, mert hisz kisebbségben lesz, de viszont nem lesz az intézmény ellenszenves a kisgazdák előtt, mint eddig volt. Ma a kisgazda nem mer apaállatot nevelni, mert azt mondja, hogy a bizottság az enyémet ugy sem fogadja el. Ha azonban kisgazda-társa révén megtudná, hogy az ő jószága tulajdonképen ebből és ebből az okból hibás, a mit a jövőben elkerülhet, ez véleményem szerint az apaállatok tenyésztésének kérdésén lényegesen segíthetne. Állattenyésztésünk szempontjából nagyon fontosnak tartom azt is, hogy, a mennyiben lehetséges, az állatorvosok járművel láttassanak el. Ez az államnak közel sem kerülne annyiba, mint a mezőgazdasági tudósítóknak tegnap Herezegh t. képviselőtársam által_ javasolt honorálása, még kevésbbé annyiba, a mennyit tegnap Latinovits t.- képviselőtársam emiitett, a ki azt mondta, hogy minden egyes tudósitónak körülbelül 1200 korona költséget okozna a fuvar, ha bejárná "B kerületét. Ma 2000 néhány száz gazdasági tudósitó van az országban, ugy hogy ha mindegyiknek 1200 K honoráriumot adna erre a czélra az állam, ez mintegy három millió koronát tenne ki. Ezzel az összeggel pedig sokkal több czélt érnénk el, ha az állatorvosokat látnók el járművel. Nem volna szükséges, hogy az állam fizesse meg az állatorvosoknak a ló- és kocsitartás összes költségeit, elég lenne, ha a felét fizetné meg, a másik felét pedig esetenként méltányos fuvardíj czimén a gazdák fizetnék. Fontosnak tartom ezt azért, mert az állatorvosi intézményt a kisgazda ma már nem azért nem veszi igénybe, mintha nem biznék az állatorvosban, hanem azért, mert igénybevétele túlságosan költséges. Nagyon sokszor előfordul, hogy a kisgazda — állatorvosra lévén szüksége — befog és elmegy az állatorvosért. Ha nem találja otthon, akkor vissza kell jönni, ezzel nagy időt töltött el, elvonta ezt az időt a gazdaságtól és még sem ért el semmi eredményt. Ha pedig megtalálja az állatorvost, akkor először ki kell őt hoznia a gazdaságba, ugyanarra a távolságra vissza kell vinnie, megint haza kell jönnie, a mire legjobb esetben is rámegy egy egész nap. Ha pedig az állatorvosok ló- és kocsitartással lennének ellátva, elég lenne egy sürgöny arra, hogy az állatorvos kimenjen májas 3-án, szerdán. oda, a hol szükség van rá. Ez véleményem szerint az állategészségügyet igen lényegesen elősegítené. Hogy az állattenyésztésről a földmivelés egyes csekélyebb kérdéseire is rátérjek, én pl. a magam szempontjából a tarló-buktatást és a tarló-égetést fontosabb dolognak tartom, mint az aranka-irtást. Ezt is nagyon fontos dolognak tartom, de a másik még sokkal fontosabb. A gazdasági növényeknek sokkal több ellenségét tudnók kiirtani akkor, ha behoznók a kötelező tarlóbuktatást és a kötelező tarló-égetést. Tudvalevő, hogy a tarlóban rakja le a gazdasági növényeinkre káros rovar rendszerint petéit, és ha meg tudnók tenni, hogy a tarlókat leégetnénk és lebuktatnánk, meg vagyok róla győződve, hogy a szemtermelést nagyon lényegesen tudnók fokozni, különösen akkor, ha ezt össze lehetne kötni csalogató vetéseknek a vetésével is, különösen akkor, ha ezt kötelezővé is lehetne tenni. A magyar gazdatársadalom nagyon sokat ráfizet arra, hogy nem gazdálkodik okszerűen, és még az ilyen aprólékos dolgokat sem csinálja meg. A földmivelésügyi minister urnak kellene megragadni az inicziativát közegei utján akár rábeszéléssel, ha nem megy, még kényszerrel is, de valami módon biztosítani kellene, hogy gazdáink e téren feladatuk magaslatára emelkedjenek. A mit Krolopp t. képviselőtársam a magnemesitésről mondott, egész terjedelmében aláírom. A gazdasági tudósítók intézményénél nem azt tartom fontosnak, hogy dotálva legyenek, mert a gazdasági tudósitó rendszerint olyan anyagi viszonyok között lévő egyén, ki feladatát ügybuzgalomból és ügyszeretetből is elvégzi. En itt inkább az ellenőrzést tartanám fontosnak. Akár a gazdasági felügyelő, akár a ministeriumből kiküldött tisztviselő utján a gazdasági tudósítókat legalább néha-néha ellenőrizni kellene, mert — a gazdasági tudósítói kar ne vegye ezt sértésnek — meg vagyok győződve, hogy háromnegyed részük az íróasztalon csinálja meg a jelentését, a nélkül, hogy a körzetében lévő községeket még csak látta volna is. Én 14 év óta gazdálkodom, de tőlem még gazdasági tudósitó sohasem kérdezte meg, hogy mekkora területet vetettem be, milyen eredményt várok, milyent kaptam, stb., de azért jelentésében mindig megvolt, hogy ennek a vidéknek ilyen az eredménye. A gazdasági tudósitó sohasem jött el, és mégis megcsinálta a jelentését. Ha azonban a ministerium ellenőrizné őket, meg vagyok győződve, hogy sokkal megbízhatóbb jelentéseket kapna, mint igy. A gazdasági tudósítói rendszer alapját a terület nagysága képezi, azzal pedig sohasem vagyunk tisztában, hogy mekkora az a terület, a mely búzával be van vetve. Ezt nem a gazdasági tudósítók, hanem a községi jegyzők révén lehetne méltányos díjazással .megcsinálni, de a jegyzőket is ellenőrizni kellene, mert ilyen statisztikai dolgoknak úgyszólván a lelke az ellenőrzés. Át akarok térni még a tőzsde reformjára,