Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

138 Í45. országos ülés 1911 május 2-án, kedden. annak kell lennie, hogy hitbizományok a jövőben elsősorban nemzetiségi vidékeken . és elsősorban középbirtokokra engedélyeztessenek. (Helyeslés.) A középbirtok kérdésére kissé részletesen kell kitérnem, mert e kérdés Magyarországon bármily fontos is, s bármennyit beszéltünk is a magyar középosztályról 40 éven keresztül, valamire való intézkedést a magyar középbirtokos osztály érdekében nem hoztunk. (Ugy van ! balfelöl.) A magyar középbirtoknak lényegesen nagyobb szüksége van a hitbizományi intézményre és a hitbizományi védelemre, mint a nagybirtoknak. (TJgy van! balfelól.) Hiszen a középbirtokos osztályt ugy azok a társadalmi és politikai közterhek terhelik, mint a nagybirtokot, (Igaz ! ügy van ! balfelól.) anyagi helyzete azonban felette labilis és minden generáczió elmultával az egyenlő örökösödési jogunk szembekerül a birtok gazdasági és társadalmi oszthatatlanságának törvényével. Szinte villamos erővel ment tönkre a magyar középosztály az utolsó ötven év alatt. Megdöbbentő számokat mutat fel a statisztika. Kiderül, hogy az összes magyar birtokokból ma már csak 074% tehát nem is egészen egy százalék jut a középbirtokra. Ez a vég kezdete. Egész Erdélyben alig van már 800 középbirtok és bizony hány van ebből régi magyar kézben ? Nem telik le három generáczió és a középbirtokos osztály nemcsak mint társadalmi faktor fog elenyészni, hanem mint közgazdasági fogalom is eltűnik, mert vagy szétporlik apró részekre, vagy felszivódik a kapitalisztikus alapon keletkezett uj latifundiumokba. Mutatja ezt az is, hogy mig Magyarországon ma már a földnek csak 15%-a esik a középbirtokra, Poroszországban még mindig 25%. A mint előbb rámutattam. Poroszország 1200 hitbizományának túlnyomó nagy része középbirtokon alapittatott, mig Magyarországon a 94 hitbizomány közül középbirtokos egy sincs, köznemes van 10, de az is legnagyobb részt nagybirtokon alapul. Ezen osztály sokat felpanaszolt pusztulásának az utolsó félszázadban a logika kérlelhetetlen követelménye szerint be kellett következnie. A negyvennyolczadiki viharszerű reformok, a szabadságharcz, a rákövetkezett elnyomatás korszaka, mely megakasztotta a reformmunkát, mindmind csak áldozatot követelt ettől az osztálytól. 1848-ban önként mondott le uri jogairól a középosztály, de érte olyan kötvényeket kapott, a melyeket évek múlva, névértékük 40—50%-án lehetett csak értékesiteni. Ott állott a Bachkorszakban instrukczió, szakértelem, forgótőke nélkül, ázsiai hitelviszonyok között. Vegyük hozzá, hogy ez az osztály vette ki 48-ban a harcz legjava részét, s hogy a bécsi politika igyekezett azon, hogy ezt a nyakas kurucz fajt lehetőleg elnyomja. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Az a generáczió pedig, mely a Bach-korszakban nőtt fel, a lehető legszerencsétlenebbül volt nevelve. Ugyanis a német iskolákban neveltetni a gyermeket hazafiatlanság volt, hivatalt vállalni hazaárulás volt. Székely Ferencz igazságiigyminister: Nem fogott az a tanitás! Baross János: A kulturális, a szellemi, a művészeti élettől távoltartotta ezeknek gyűlöletes németsége. Mit csinált tehát ez a magyar középosztály ? Járt egyik kúriáról a másikra czigány mellett siratgatni a hazát, kártya mellett elütni az időt. A Bach-korszaknak ebből a tétlen honfiúi idealizmusban felnőtt generácziójából hiányzott minden praktikus érzés. Rámutattam a bankvitában arra, hogy mi volt az első kötelessége és legfontosabb cselekménye a magyar középosztálynak, midőn önrendelkezési jogát visszanyerte a magyar képviselőházban. Az 1868 : XXXI. törvényczikkel eltörölte az uzsorát tiltó régi törvényeket. Ez volt a legelső, legsürgősebb dolgunk és ezzel a nyakunkra zuditottuk húsz esztendőn keresztül a termény-, az áru- és a pénzuzsora legváltozatosabb faját. Csábitó lenne kitérnem arra, (Halljuk! balfelól.) hogy még ma is Magyarországon főleg a középbirtoknak személyi és ingó hitele, a Credit agricole micsoda középkori nivón van; ezt azonban részben elmondtam a bankvitában, részint pedig a pénzügyi tárczánál esetleg ki fogok rá terjeszkedni, de mert az idő is meglehetősen előrehaladott,, (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) most csak arra akarok még rámutatni, hogy a magyar középosztály tönkrejutásának egyik legfőbb oka épen a személyi és ingó-hitelnek középkori állapota, a másik pedig, a mely tárgyammal legszorosabban összefügg, öröklési rendünk és öröklési jogunk, elsősorban az egyenlő, kötelező örökösödési kényszerosztály. (Ugy van! balfelól.) Véleményem szerint a mai öröklési jog mindenféle földbirtokra nézve káros, azonban sem a nagy, sem a kisbirtokra nézve nem következett be annak káros hatása olyan hamar, mint a középbirtokra nézve. Vegyünk egy példát, t. ház. Egy középbirtokos 800—1000 hold földbirtok és öt gyermek hátrahagyásával elhal, ö maga 1000 holdon még képes volt a modern agrikultura követelményeinek megfelelőleg gazdálkodni, voltak gépei, volt szőlője, állatállománya, jó majorja és az ősök emléke által megszentelt kúriája. Társadalmi szerepe értékes volt a nemzetre nézve; független szószólója a vármegyében, esetleg itt a parlamentben a nemzeti meggyőződésnek, falujában vezetője a népnek, szövetkezeti elnök, egyházfelügyelő, nemzetiségi vidékeken pedig azon a környéken, abban a faluban a magyar állameszmének egyedüli védbástyája. Ennek a szerepnek morális alapja volt a tradiczió, anyagi alapja pedig az a földbirtok. Mi történik már most, ha ez az atya öt gyermek hátrahagyásával meghal ? Háromféle variáns áll előttünk. Vagy átveszi egy fiu a birtokot és kifizeti a többit teljes forgalmi értékben. Nohát azt tudjuk, hogy ezt az egy fiút megeszik a terhek egy pár esztendő alatt. (Ugy van ! balfelól.)