Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
Ií5. országos ülés 1911 májas 2-án, kedden. 133 Latihovits Pál : Áttérek most az állattenyésztés kérdésére. Tudjuk, hogy a baromfitenyésztésből óriási összegek, milliók jönnek be az országba. Ott van Szabadkán a Hartmann és Kóhnern czég, a mely körülbelül 1 millió koronát, ott van Halanos a Schneider kisasszonyok czége, a mely évenként több mint 2 millió koronát vesz be a külföldről. A baromfitenyésztéssel ma csak a kisbirtokosság foglalkozik, a nagybirtokosság nem; mert nem is foglalkozhatik, hisz ott annyi a regié, hogy egy pár csirkéért, a mely ma mondjuk 1 forint 20 krajczár, a nagy uradalom 2 forint 40 krajczárt volna kénytelen kérni. A nagyuradalomban a sok csibész, meg gazdasági felügyelő különben is elkezeli. (Derültség.) Az arisztokráczia köréből azonban egyet dicsérőleg kell kiemelnem: gr. Telekiné ő méltóságát, (Éljenzés a középen.) a ki oly lelkesen foglalkozik az állattenyésztés emez ágával, hogy megérdemli, hogy az ország szine előtt megdicsérjem. Áttérek most az erdőgazdaságra. Sajnos, erdeinknél óriási pusztulást tapasztalunk, különösen Erdélyben és Szlavóniában. De nem is lehet csodálni, mert nemcsak a kispolgárok, de a nagybirtokosok sem tudták sokszor, hogy mit ér erdejük, és hogy milyen kincs van benne. így pl. Szlavóniában volt egy nagy erdőbirtokos, — a nevét nem akarom megemliteni, meghalt már szegény — a ki nem tudta, hogy mennyije van erdőben; hozatott magának Csehországból egy erdészt, a ki az erdőket megbecsülje, tervet készítsen, hogy aztán ő annak rendje és módja szerint adhassa el azokat és ne kótyavetyélje el. Időközben egy franczia társaság, a mely hordódongát akart venni, az öreg urnak 4 millió forintot igért az erdőért. A mint hallottam, ez az összeg az illetőnek legmerészebb gondolatát is felül múlt a és már majdnem megkötötte a szerződést, a mikor mégis jobb sugallatra hallgatva, bevárta, a mig az erdész megjött. Az erdész valóban megérkezett és azt mondotta, hogy az erdő nem négy milliót, hanem 20 millió forintot ér és kijelentette, hogyha az erdő egy negyedrészét egy esztendő alatt öt millióért el nem adja, csapja el. Ezt az esetet csak példaképen voltam bátor felemliteni. Itt ajánlom a minister urnak azt, hogy nálunk Bácskában Zenta város elhatározta, hogy a FelsőBácskában 3000 holdat fog megvenni és betelepíteni Terézhalmán erdőkkel. Tanúságot tehet róla Lovászy Márton és Mikosevics Kanut t. barátom is. A határozat egyhangúlag keresztülment és annak ellenére, hogy e terv keresztülvitele esetén nagy kincset jelent a városra, mi történt ? Az, hogy az ügy már hat hónapja hever az erdészeti osztálynál a ministeriumban és a mint hallom, nem is nagy szimpátiával fogadják. Nekem is vannak akáczerdőim, birtokaim is akáczfával vannak bekerítve és mondhatom, az Alföldnek nincs jobb fája az akácznál; nagyszerű tűzifa és szerszámfa és ha gondozzák, oly egyenesen nő meg, mint a sudár fenyő, s épületfának is lehet alkalmazni. Én kérem a t, minister urat, méltóztassék az erdészeti osztályra ráparancsolni, hogy ezt az ügyet kedvezően intézze el a város érdekében. Most áttérek a kultúrmérnökökre. A kultúrmérnökök intézménye nálunk Bácskában kitűnőnek bizonyult. Ezer meg ezer holdat tettek szárazzá az Alföldön, olyat, hol ezelőtt néhány évvel vadkacsákra vadásztunk, s most 14—15 métermázsa primae classis búza terem, és olyan humus képződött, melyet 50 év alatt sem lehet kimeríteni. Sajnos azonban, a kultúrmérnököknek, nem mondom, a napidijaik, de a fizetésük nagyon csekély. Ha bankoknál lennének alkalmazva, sokkal jobb fizetésük lenne. Én kérem a t. minister urat, szíveskedjék fizetésüket kellőleg felemelni, mert megérdemlik, hiszen milliónyi hasznot hajtanak az országnak. Még a következő ügyet ajánlom a t. minister ur figyelmébe. Nálunk a Felső-Bácskában egy Kigyós nevű meder van, mely ezer meg ezer korona kárt okoz eliszapodás folytán. Itt mederkotrásról lenne szó. Én 20 éve sürgetem -a dolgot, de még mindig nem történt meg. A baj abban van, hogy a kultúrmérnököket elkommandirozzák. Az egyik kultúrmérnök megcsinálj tervet, azután elteszik, a másik kinai falunak nézi az egészet, mert nem ismeri, mire pedig megtanulja, megint elteszik. Tessék egy olyan kultúrmérnököt odatenni, a ki elvégzi, és nem mindig változtatni az embereket. Végül köszönöm szíves figyelmüket; talán sokáig is vettem azt igénybe. (Halljuk ! Halljuk !) Befejezésül arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy miután valamennyien, pártkülönbség nélkül, örömmel láttuk, hogy e tárgyban ledőltek a válaszfalak közöttünk, (Igaz! ügy van!) igyekezzünk arra, hogy földünk népének, necsak, a mint azt IV. Henrik franczia király mondta, minden vasárnap tyúk legyen a fazekában, — az úgyis megvan sokszor hétköznapon is — hanem pénz legyen a bugyellárisában, vagyonosod] ék. (Helyeslés.) Erre iparkodjunk, erre adjunk segédkezet és hogy ha ezt teljesítettük, akkor tettünk igazán eleget törvényhozói kötelességünknek. A költségvetést pedig a minister' ur iránti bizalomból és pártállásomnál fogva elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik,) Elnök ; Az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Baross János!' Baross János: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) A közvéleményt a mezőgazdasági kérdések közül legjobban a birtokpolitikai kérdések izgatják, és ennek daczára csodálatos, hogy a legfontosabb birtokpolitikai kérdéssel, a hitbizományi jog intézményével politikai, tudományos és publiczisztikai téren oly keveset foglalkoznak.
