Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

245. országos ütés 1911 május 2-án, kedden. 127 millió koronát, a mit az előadó ur az ő szép expozéjában a vízügyekre proponált, bizony a többi gazdasági ügyekre nagyon mérsékelt összeg jut. (Igaz! Ugy van!) Tudom, hogy nem a földmivelésügyi minister ur az oka ennek, sem pedig a pénzügyminister ur, hanem az általános politikai helyzet, melyben sajnosán vagyunk, s melyben katonai czélokra nagyon sokat kell áldoznunk politikai és geográfiai helyzetünknél fogva, és ez az ő állásukat is megnehezíti. De én azt hiszem, hogy jobb befektetés, fináncznyelven szólva, adóalanyokat illetőleg nincs, miután Magyarország 75 százaléka földmiveléssel foglalkozik, mint ha épen a földmivelők helyzetének emelésére nagyobb összeget preliminálunk. (Helyeslés.) Nem vagyok azok közé való, kik mindent az államkormányzattól várnak. Az én jelszavam az, mint a franeziáké: Aide-toi, et dieu t'aidera. Segits magadon és az Isten is megsegit. De vannak egyes dolgok, melyeket sem nagybirtokos, sem középbirtokos, legkevésbbé pedig a kisbirtokos nem tud megvalósítani s melyekre nézve bizonyos kezdeményezés, miután az riscant dolog is, az államot illeti meg. Ilyenekre vonatkozólag a kezdeményezést az államnak kell megtenni és a rizikót is az államnak kell viselni. (Helyeslés.) Áttérve már most az általános gazdasági helyzetre, konstatálnom kell, hogy ugy a nagybirtokos, mint a középbirtokos, valamint a kisbirtokos helyzete meglehetősen súlyos, és napról-napra sulyosodik. Miért ? Nemcsak a közterhek, melyek, sajnos, Magyarországon legnagyobb részt a látható vagyonra vannak bazirozva, hanem a folyton súlyosbodó munkás- és cselédkérdés évrőlévre nagyobb terheket ró a gazdák vállaira, kivéve a kisgazdákat, a kik saját rezsijükben dolgoznak. Sok panaszt hallottunk épen a túloldalról az igen t. gazdapárt és az ellenzék részéről is, hogy miért nem adnak túl a nagyobb birtokosok, a középbirtokosok földjeiken vagy parczellázva vagy kisebb bérletekben. Itt nem kell valami jóstehetséggel megáldva lenni, t. képviselőtársaim, csak a kétszer kettő négy elvére kell állni. Én azon nézetben vagyok, hogy ötven év múlva Magyarország legnagyobb része a kisbirtokosoké lesz, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha nem is örök áron, hanem az úgynevezett farm-rendszer, kis bérlet utján. Herczeg!] Sándor: Miért nem álltak eddig erre az alapra ? LatinovitS Pál: Ezt már néhányan meg is próbálták. Van nekem a kölföldön egy igen jó ismerősöm, nevét azért nem említem, mert annyira szerény ember, hogy ha itt megemlíteném, restellené, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) szerény ember, egyszerű ember, s az ilyen nem szereti, ha dicsérik. Ez földjének egyik részét máris ilyen farmszerű 50—60 holdas bérletekben adta ki, notabene, a homokosabb részét, de azt meg lehet javítani. Nem azok közé tartozik, mondom, a kik a vagyonukat könnyelmű módon elprédálták, hanem szerez még a meglévőhöz. Ez az intézmény egészen jól bevált, mert egy alkalommal ő maga mesélte nekem, hogy bejön egy kisbérlője és kérdi tőle : milyen volt a rozs ? Azt mondja, hogy gyenge. Hát a zab ? Az is gyenge, különösen a partos. Hát a kukoricza ? Erre felé nem volt eső, hát csak kevés csövezett ki. Hát akkor miből fizeti az árendát ? Nem én fizetem, volt a válasz, hanem az asszony fizeti a baromfiból az egészet. Hol bírja ezt megtenni egy nagybirtokos, egy középbirtokos % Azért mondom, hogy a kétszerkettő négy elve szerint ennek is be kell következnie. Itt vagyok magam is, én is egy 1000 holdas pusztámat kiadtam kisbirtokosoknak és nagyon jól fizetnek. (Éljenzés balfelől.) Meg vannak elégedve, sőt fel is emeltem a bért és azt is nagyon szívesen fizetik. (Derültség.) Trágyázva, jószággal adtam ki és igaz, hogy legelő is van mellette. Ismétlem tehát, hogy ennek a kétszer kettő négy elve alapján be kell következnie, mert ha egy nagybirtokos, egy latifundiumtulajdonos, a kit megesz a rezsi, megesz az a sok gazdatiszt, munkás, pandúr, csősz, meg mindenféle, a ki azon az uradalmon van, be fogja látni, hogy neki most van 100.000 korona jövedelme, de ha kisbériéibe kiadja, lesz 300.000 korona jövedelme, természetes, hogy oda fogja adni ; ez tiszta dolog. Ennek be kell következnie. Eladni nem fogják azért, mert Széchenyi István is azt mondta, hogy a kié a föld, azé az ország. (Helyeslés jobb felől.) Nóvák János: Helyes, csak a megélhetés legyen biztosítva. LatinovitS Pál: A mi a gabonatermelést illeti, örömmel konstatáljuk, hogy ha a legutóbbi 10 év alatt valami különös terméseink nem voltak is, a termés gyengeségét mindig pótolta az árnak a javulása és mindig pótolta az, hogy ha jobb ár volt egyes rosszabb gabonanemüekben, gabona, zab vagy kukoricza mindig termett, tehát szükséget, hála Istennek, nem szenvedett a gazda. Azonban mindenesetre belterjesebben kell gazdálkodni, mint eddig, a műtrágyával kell sokat dolgozni az istálló trágyázás mellett, szóval, a jószágállományt kell emelni. A mi a javítást illeti, ez meg is történik, azonban a legelők rossz volta következtében a dolog, sajnos, kissé visszament. Itt a gabonatermelésnél a fődolog az volna, hogy a nagybirtokosokon kivül a kisgazdák is intenzivebben kezeljék földjeiket és azokat az újításokat, a melyeket a nagygazdáknál és középbirtokosoknál már eddig is láttak, az a kisbirtokos is eszközölje, természetesen financziális erejéhez képest. (Helyeslés jobb felöl). Az előttem felszólaltak közül többen, ma Herczegh Sándor t. képviselőtársamis megemlítette azt, hogy a gazdasági tudósítók eddigi tudósításai hiányosak voltak. Ebben a tekintetben, sajnos, de kénytelen vagyok neki igazat adni, és ennek okát abban látom, hogy ezeknek az uraknak fizetésük