Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
H5. országos ülés 1911 május 2-án, kedden. 123 beszédével minden tekintetben egyetértek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy 40 esztendő öta 6 milliárd, adósság nehezedett a magyar földre és hogyha ezt holdanként nézzük, ez 72"4%-ot tesz ki. És most, t. képviselőház, a polgárság takarékpénztári jobbágyokká sülyedt és a többterhelésnek itt van a legerősebb akadálya. Teljesen osztom a földmivelésügyi minister ur szép : jelszavát is, beesülöm a törekvését is ez irányban, de engedelmet kérek, forgó tőke nélkül több termelést elérni lehetetlen. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) És nézzük meg a kataszteri igazságtalanságokat, a midőn az által a két és félmillió . kisbirtokos polgár által birt föld az I., II., III. és ' IV., mig 3800 és néhány nagybirtokosok által birt föld pedig a VI., VII. és VIII. osztályba van sorolva. Ezen kataszteri igazságtalanságok által nehezedtek és zúdulnak ránk évenként a százmilliós terhek, még pedig a legigazságtalanabb arányban. Szinte hihetetlen, de tény, hogy az adó még ma is ezen igazságtalan kataszter alapján, a Bachkorszakban megállapított földadókivetési kulcs szerint vettetik ki. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy a Bach-korszak óta óriásit változtak a viszonyok és körülmények. Hogy ez a kulcs ma miképen állhat meg, itt már igazán megszűnik a józan gondolkozás. Krolopp Hugó t. képviselőtársam nagy szakavatottsággal sorolta fel azon szép kulturális mezőgazdasági haladást, a melyet eddig elértünk. Én tisztelettel fogadom előterjesztését, de ő is pénz- és támogatáshiányról panaszkodik, ő ezt az előnyös és kulturális fejlődést igyekezett bebizonyitani, én a magam részéről azonban igyekezni fogok az éremnek a másik oldalát bemutatni. A magyar népnek a földhöz való rajongó szeretete folytán megindult a parczellázás. Élelmes vállalatok, bankok, egyes társaságok elkezdték a parczellázást. Megvették a nagyobb birtokokat 250, 300 és 400 koronáért, azután kerestek maguknak egy pár jó bőbeszédű és rábeszélő képességű polgárt, a kiknek méltányos áron adtak oda egy pár parczellát, hogy azután megkeríthessék vele a többit, a kikre igyekeztek 700—800 koronáért rásózni a földeket. Természetes, hogy már eredetileg van a birtokon 50 százalék amortizácziós kölcsön. Ehhez még kieszközölnek neki 25—30 százalék drágább, jelzálogos kölcsönt, sőt még adnak hozzá 10—12 százalék váltókölcsönt is. Szinte boldognak érzi magát az a kisbirtokos, az a polgár, hogy kis tőkéjével egyszerre birtokhoz juthat.. Elkezd építeni, telkesiteni, stb. Csak később veszi észre, hogy oly kötelezettségekbe kavarodott, hogy, ha jól számit, többet fizet birtokára, mint a mennyi az ottani vidéken elért legmagasabb haszonbér. Természetes azután, hogy nehéz viszonyok közé kerülve, rossz termés mellett, a birtokos, a ki alá van irva jobbra-balra mindenféle szerződések és váltók alá, nem képes eleget tenni kötelezettségeinek. A törvény hatalmával elkezdik őt .üldözni és ez alól nincs menekvés, így gyártják,; mintegy mesterségesen, az Amerikába kivándorlókat. (Igaz I ügy van! balfelől.) Megszökik az illető, ott hagyja a birtokot. Ismerek olyan tanyai birtokokat, a melyeknek már négy-öt tulajdonosa volt a változó évek folyamán. A váUalat soha sem vészit, mert a változó tulajdonosok mindegyike épít valamit és telkesit azon a birtokon. Ha terem neki, fizet, ha nem terem, ott hagyja az egész Wirtschaftot és éjszaka elmegy. Ez türhetlen állapot és ezért nagyon kérem az igen tisztelt minister ur figyelmét, ne tűrje ezeket az állapotokat. Nem múlik el hét, hogy be ne jönnének birtokostársainkhoz az ő ezerféle panaszaikkal, hogy becsavarintják őket különféle Ígéretekkel, szép szavakkal az ilyenféle vállalatokba, a melyek azután a koldusbotot adják a kezökbe. A törvény oltalmát kell nézetem szerint az ilyen parczellázási vállalatokkal szemben a legerélyesebben igénybe venni (Elénk helyeslés balfelől.) és megvalósítani a gyakorlati, czéltudatos, helyes mezőgazdasági és birtokpolitikát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A parczellázásokra vonatkozólag, részemről sem vagyok azon, hogy különösen ott, a hol a viszonyok nem egészen megfelelőek, az örök áron való parczellázás forsziroztassék, a mennyiben az örök áron való vételnél erőltetett vételeket csinálnak a polgárok és nem marad annyi forgó tőkéjök, a melylyel gazdaságuk jövedelmét fokozhatnák. Inkább híve vagyok és ezt mondhatom pártom nevében is, a hosszabb lejáratú bérleti parczellázásoknak. . . . Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Meg is lesz! Herezegh Sándor: Ezzel nem erőlteti meg anyagi erejét az a polgár és marad tőkéje a jobb berendezkedésre és tizenöt év alatt, családjának növekedésével, már majdnem mint vevő is jelentkezhetik és a mezőgazdasági többtermelés eszméjét is meg tudja valósítani. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: • Aláírom! Herezegh Sándor: Sőt tovább megyek ! Ha az ilyen hosszabb lejáratú bérletcsoportok szerveztetnek, mintegy kézzelfoghatólag vihetjük előbbre a mezőgazdasági kultúrát is, a mennyiben okszerűbben, czélirányosabb elvek szerint beosztva a gazgasági kezelést, központi felügyelettel, vezetőséggel ők a kulturális fejlődéssel lépést tartó jobb gazdálkodást folytathatnának, mint az általuk esetleg uzsoraáron megvett parczellázási birtokokon. Az ilyen ingatlant bérlő csoport a modernebb mezőgazdasági gépeket, a föld- és talaj mivelő gépeket, általában minden kulturális dolgot közös erővel, könnyebben vehet igénybe gazdasági erejének fokozására. Szinte csodálatos, hogy mennyire irtóztak eddig és irtóznak sokan még ma is nagybirtokosaink közül attól, hogy birtokaikat ilyen bérlő csoportoknak adják ki. Ök azonban tisztán a kényelem 1 szempontjából nem szeretnek.. 30—40 emberrel 16*