Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

144. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. 115 nach dem wir allé streben, kann jetzt keine Eede mehr sein.« Darvai Fülöp: Anonym levél! Polónyi Géza: Nem anonym, csak apokrif. (Mozgás jobb felöl. Olvassa): »í)as Volk ver­achtet uns, und wir selbst müssen unsere Freundschaft zu Tomasich verleugnen, wenn wir wieder gewählt werden wollen. Tomasich hat alsó den Interessen Ungarns durch diese •G-ewalttat geschadet, und will sie trotzdem nicht repariren, als ob er willens wäre, eine ungarnfreundliche Majorität wirklich unmöglich zu machen. Aber anch Minister Lukács hat dem ungarischen Staatsrechte durch diese Transferirung einen bősen Streich gespielt. Finanzsecretair der Zomborer Finanzdirection Markulin kann kein Wort ungarisch, und trotzdem ist er definitiver in Ungarn dienender Staatsbeamte. Es ist nicht notwendig, dass ich die Sache weiter spinné. Ich hoffe, dass Excel­lenz die Pflicht eines ungarischen Patrioten erfüllen zu wissen wird.« Barta Ödön: Ezt nem egy horvát paraszt;• irta, az bizonyos! Polónyi Géza: Az kétségtelenül igazolva van, hogy ez politikai körökből származó levél. Darvai Fülöp: Valami haragos hivatalnok irta! (Mozgás.) Polónyi Géza: Nem akarom találgatni, s nem az én feladatom kipuhatolni, hogy ki irta, de annyi bizonyos, t. ház, hogy a levélben érintett körülmények alkalmasak lehetnek arra, hogy a Magyarország és Horvátország közti viszonyban : kellemetlen elhidegülés álljon be, mert ha igaz : lehetne az, hogy magyar állami tisztviselőket politikai meggyőződésük okából ott áthelyeznek, vagy ha igaz lenne az, hogy magyar állampol­gárok, akár horvátországi, akár magyarországi illetőségűek, akár Horvátország, akár Magyar­ország területén állami \ hivatalokban, pénzügyi hivatalokban alkalmazottak a nélkül, hogy egy szót tudnának magyarul, akkor ez kétségtelenül suIyos_ sérelem volna. En kiegészítem a dolgot azzal, hogy más forrásból szerzett informácziómban a tizenegy, Varasdról áthelyezett tisztviselőről azt hallót-; " tam, hogy ez az áthelyezés nem függ össze a \ választási dolgokicai, hanem azzal, hogy az illető tisztviselők egy főnökük halála alkalmából nem. a keresztény erkölcsöknek megfelelő módon ren-' deztek volna egy halotti tort és örvendeztek annak kimúlásán. (Mozgás.) Azt hiszem, ez az informáczióm a helyes és felel meg a tények­nek, s ennek folytán én már előlegezem a t. minister uraknak azt a választ, hogy ez az állí­tás tényieg valótlan. Ami a másik két tisztviselő áthelyezése kérdését illeti, itt is feltételezem a t. minister úrról, hogy őt az egyéni szabadság ilyen kor­látozása, pláne oly viszonyok között, a minőkben Horvátországgal vagyunk, nem vezette és kizárt­nak kell tekintenem, hogy a-t pénzügyminister ur akár a bánnak befolyására, akár a nélkül, azért, mert valaki ilyen vagy olyan magatartást tanúsított a választás alkalmával, az ületőt áthe­lyezéssel büntette volna. E tényállás rövid előterjesztése után, előrebocsátva azt, hogy a minister urak bár­melyikétől kapom is meg a választ, azt teljesen kielégítőnek, illetőleg megnyugtatónak fogom tar­tani, mégis kötelességemnek tartom, minthogy a bán személye is bele játszik, illetve belejátszanék a dologba, — az j^edig törvényeink szerint nem lehetséges, hogy a magyar pénzügyi kormányzat hatáskörébe tartozó ügyekbe a bán bármiféle ingerencziát gyakorolhasson, — a ministerelnök úrhoz is kérdést intézni, hogy e tekintetben teljes megnyugvás adassék. Előre is kijelentem, hogy a mennyiben a leghatározottabb czáfolatot tartalmazó választ kapom, azt nyomban köszönettel fogom tudomá­sul venni. Az interpelláczió, mondom, főleg azt czélozza, hogy a kormánynak alkalom adassék ezeknek megczáfolására; másfelől pedig, hogy ezt a durva játékot, a mely ilyen hamis levelek gyártásával ellenünk megkiséreltetik, az ország színe elé bocsássam és annak elbírálását a nagyközönségre bizzam. Az interpelláczió röviden szól a következő­képen (olvassa): »Interj>elláczió a ministerelnök és a pénz­ügyminister urakhoz: A ministerelnökhöz: 1. Való-e, hogy Fried­mann Béla, Márkulin Mátyás és 11 más varasdi pénzügyi tisztviselő állítólag a horvát bán köz­benjárására a politikai választásokon érvényesí­tett szavazatuk okából áthelyeztettek? A pénzügyministerhez: 2. Való-e, hogy a Zomborban áthelyezett Márkulin Mátyás ma­gyarul nem tud ?« Ennyiből áll az egész interpelláczió; kérem a minister urakat, szíveskedjenek arra a választ megadni. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minis­terelnök és pénzügyminister uraknak. A pénzügyminister ur kivan válaszolni. Lukács László pénzügyminister: Miután maga a t. felszólaló képviselő ur konstatálta, hogy az az aláírás, a melylyel a hozzáintézett levél el volt látva, hamis ... Polónyi Géza: Azt nem mondtam! Lukács László pénzügyminister: ... bocsá­natot kérek, a képviselő ur azt mondotta, hogy nem annak az aláírása, a kinek nevében szól, (Zaj.) ezt pedig bátran lehet magyarul hami­sítványnak nevezni. Ennek következtében azt hittem volna, hogy ha valakinek kezébe ily ha­misítvány kerül, azt tudatosan nem használja fel arra, hogy interpelláczió alapjává tegye. (Igaz ! TJgy van ! jobbfelöl.) Mert ha valaki arra vetemedik, hogy másnak nevét hamisítsa, az nem igen érdemel figyelembevételt... (Igaz! TJgy van! jobb felöl) '• . -• 15*

Next

/
Thumbnails
Contents