Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

68 121. országos ülés Í9Í1 erővel táplálni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Halljuk!) A költségvetés egyéb részeinek taglalásakor mindenekelőtt honorálni kívánom a pénzügyminister urnak azt a nagy érdemét, liogy az 1909. évi zárszámadások szerint mutatkozó 138 millió koronás defiezitet ő kéjies volt minden rendkívüli eszköz igénybevétele nélkül csak tollal és tentával (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) oly alaposan eltüntetni, hogy rövid időn át még egy csekély feleslegnek is örülhettünk. Igaz, t. ház, hogy ez az örömünk csak nagyon rövid ideig tartott, mert alig pár hét múlva a hadügyi költségek megszavazása ezt a csekély fölösleget ismét 34 millió koronás detlczitté változtatta, a mely 34 millió koronából, ha le is vonjuk azt a 14 millió koronát, a melyet a pénzügyminister ur a fogyasztási adók révén bevenni remél, még akkor is egy 20 millió koronányi deficzites költségvetéssel állunk szemben. Hiszen tény, hogy az elmúlt évek költségvetései nagy expanzióval állíttattak össze, de én ezt az expanziót nem vagyok képes az előző kormány bűnéül felróni, a midőn azt látom, hogy azok a milliók a tanitók, a jegyzők, (Ugy van! bal felől.) az állami alkalmazottak fizetésének javitására, az elemi oktatás ingyenességének behozatalára, a nyilvános betegápolás emelésére, az állami gyermekvédelemre lett elköltve, és én azt mondom, hogy sokkal szivesebben látom ezt az expanziót, mint az expanziónak azt a nemét, a mely már a legközelebbi jövőben, sajnos, a hadügyi költségek óriási emelkedésével hadügyi téren oly sok kiadást fog maga után vonni. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A j)énzügyi bizottság t. előadója hangsúlyozta, hogy a legutóbbi évek költségvetései milyen ugrásszerű emelkedést mutatnak fel és hivatkozott a pénzügyi statisztikára, a mely azt mutatná, hogy milyen kiáltó ellentét van a legutóbbi négy év költségvetési kiadásainak emelkedésében azon előző tiz évvel szemben, a mely az 1895-től 1904-ig terjedő időre esett. T. képviselőház! Én nem vagyok barátja az államháztartásban való túlköltekezésnek és nem is akarok szószólója lenni ennek; de azt a vádat, a mely ebből az összeállításból tendencziózusan az előző pénzügyi kormány gazdálkodása ellen emeltetik, azt én mint igazságtalant, mint alaptalant és mint meg nem engedlietőt kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés balfelöl.) A midőn én azt vizsgálom, hogy vájjon ez az expanzió, a mely az 1906-tól 1909-ig terjedő időben állami költségvetéseinkben mutatkozik, megengedett és indokolt volt-e, akkor nemcsak a kiadások emelkedését kell szem előtt tartanom, hanem vizsgálnom kell azt is, hogy vájjon ugyanezen időben az állami bevételeknek az összege mily arányban emelkedett az előző évekhez képest. márczius 13-án, hétfőn. t Es ha ezt vizsgálom, — hiszen a pénzügyi bizottság t. előadója maga közölte azt a bizonyos tabellát, a melyet erre a czélra fel akarok használni — akkor azt látom, hogy a mig az 1895-től 1904-ig terjedő időben állami kiadásaink 24°/o-kal emelkedtek, ugyanabban az időben a bevételek 25% emelkedést mutatnak fel, holott az 1906-tól 1909-ig terjedő időben ez az emelkedés csak 36%-ot tesz ki azon 41%-kal szemben, a mely az állami kiadások emelkedésében mutatkozik. Ezt ugrásszerű emelkedésnek mondani nem szabad, ezt indokolatlan emelkedésnek tekinteni, ebből vádat kovácsolni az előző rendszer ellen ily módon nem lehet, mert ismét csak arra térek vissza, hogy ám nézzük, mi történt ezen időben azon 5°/o plusz-emelkedéssel, a melyet ezen négy év emelkedése az előző tiz év emelkedéséhez mutat. És akkor megint csak azt fogjuk látni, hogy ebben az időben pótoltuk ki közigazgatásunk, közgazdaságunk, közegészség- és közoktatásügyünk olyan égető hiányait, a melyeket továbbra meghagyni nem volt szabad. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Hiszen ebben a négyesztendőben csak magának a közoktatási tárczának szükséglete 49 millióról 88 millióra emelkedett ; pedig nem hiszem, hogy volna közöttünk akárki is, a ki kevésnek tartaná azt a 400.000 gyermeket, a kit jelenleg is kénytelenek vagyunk iskola és oktatás nélkül hagyni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha, t. ház, elfogulatlanul bíráljuk a jelenlegi helyzetet, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy elérkeztünk állami kiadásaink expanziójában ahhoz a határhoz, a hol államháztartásunk egyensúlyának veszélyeztetése nélkül az eddigi gyors tempót a haladásban megtartanunk nem szabad. De a jelen helyzetben semmiféle könynyelmű gazdálkodás kifolyását nem látom, nem látom erőforrásaink apadását, hanem igenis, látom azt, hogy e nemzet óriási erőfeszitéssel és áldozatkészséggel azon dolgozik, hogy állami és társadalmi intézményeit minél hamarább a művelt és szerencsésebb viszonyok közt fejlődött Nyugat színvonalára emelje. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a t. előadó nr, hogy most már pihenőre van szükségünk az állami kiadások terén. (Mozgás.) Igenis, pihenőre volna szükségünk, de a pihenőt nekünk a huszadik század nyüzsgő élete, a modern.kor igényei meg nem adják, nem állithatjuk meg állami életünk fejlődését, visszacsinálni azokat a reformokat, intézményeket, a melyek az ujabb kor törvényhozásának legszebb eredményei, a nemzet ellen egyenesen bűn volna. Állami alkalmazottainkat sem leszünk képesek sokáig koplaltatással kielégíteni. (Ugy van! a baloldalon.) Ott.vannak vizi-utaink, a közúti hálózat kiépítése, a mi óriási beruházásokat fog igényelni, és minél később fogjuk ezeket kielégíteni, ez annál kevésbbé fog sike-