Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-121
64 121. országos ülés 1911 egyenlően a kiadásokkal, holott a kiadások legnagyobb része, a mint látjuk, olyan, a melyet egész Közép-Európában megállítani nem lehet; ilyenek a katonai és kulturális kiadások. Ha pedig ez igy van, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a bevételek növekedjenek. A bevételek növekedésének tervét a háznak egy rendkívül érdemes tagja, Széll Kálmán volt ministerelnök ur oly érdekesen fejtegette itt, hogy én arra bővebben ki nem térek, csak jelzem, hogy a pénzügyi bizottság is nagyjában azon az alapon áll, a melyet Széll Kálmán igen tisztelt volt ministerelnök ur a múlt év végén az indemnitási vita során kifejtett. A magam részéről csak azt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy nekünk bevételeinket növelnünk kell, s erre nézve egy oly szempontot is tekintetbe kell venni, a melynek eddigelé figyelembevételéről nem hallottam, s ez a következő: A mi u. n. közösügyi kiadásaink a költségvetésben aránylag nem nagy tétellel szerepelnek. Ebben a költségvetésben összes közösügyi kiadásaink: Bosznia, külügy, hadsereg, hajók, rendes és rendkivüli, alig éri el a száz millió koronát, — 1672 millióból — ennek oka az, hogy ma közös kiadásaink nagy része a közös vámbevételekből fedeztetik. Most már ugy állunk itt, hogy egy meglehetősen ingadozó alapra van fedezetünk alajfitva, s a mai kedvező helyzet ideiglenes. Mert igaz, hogy az 1908. évi előirányzathoz képest hatvan millión is felül volt a több-bevétel, mint a mennyire számítottunk, és az idei 1911. évi közös költségvetésben is tiz millióval nagyobb vámbevételt lehetett előirányozni. Azt hiszem, 1917-ig még nagyobb bevételeket fogunk tapasztalni. De, t. ház, ez nem állandó alap két okból: először azért, mert ez a nagyobb vámbevétel onnan van, mivel nagy a behozatalunk. Magyarország mérlege passzív; Ausztria és Magyarország közös kereskedelmi mérlege is passzív; ez pedig nemzetgazdaságilag nem egészséges tünet. A nagy vámbevétel jDénzügyileg hasznot, de gazdaságilag kárt jelent. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,) Magyarország tavalyi kereskedelmi deficzitje, melylyel kivitelünk a bevitel mögött maradt, 121 millió korona, Ausztria-Magyarországnak körülbelül négyszázötven millió volt a behozatali passzívuma. Ez a nagy behozatal adja a nagy vámbevételt, és erre van alapítva a közös költségvetés fedezete. Eekünk arra kell törekednünk, hogy kereskedelmi mérlegünk e passzivitásától megszabaduljunk, és ha megszabadulunk tőle, akkor vámbevételünk csökkeni fog. Más szempontból is figyelemreméltó jelenség ez azért, mert hiszen senki sem állithatja azt, hogy a mostani védvámok 1917-ben fentarthatók lesznek, sőt vannak olyanok, a kik valószínűnek, magam bizonyosnak tartom, hogy 1917-ben Közép-Európában az amerikai ujabb m'árczius 13-án, hétfőn. fejlemények hatása alatt enyhébb vámrendszer fog érvényesülni. Ha ez a valószínűség bekövetkezik, akkor vámbevételeink ismét csökkennek. Ez tehát azt mutatja, hogy belső bevételeink fejlesztésére kell törekedni. E belső bevételek között a jelenlegi javaslat két eszmével foglalkozik. Az első — a mit a honvédelmi minister ur olyan szépen elmondott a múlt héten — az, hogy a hadmentességi dijat reformálni kell, még pedig progresszív alapon, a mint ahhoz a pénzügyi bizottság ragaszkodik. Megjegyzem azonban, hogy ez nem adó. A hadmentességi dij abban különbözik minden más adótól, hogy mig minden más adónál az állam érdeke az, hogy minél több legyen, a hadmentességi dijnál az állam érdeke az, hogy minél kevesebb legyen, vagyis minél többen szolgáljanak. Ezt adóreformnak nem lehet nevezni, ez vele jár a véderőreformmal, azonban ez nem pénzügyi probléma. A második pénzügyi probléma, a melyről a költségvetés indokolása szól, az, hogy a pénzügyminister ur az örökösödési illeték javítását tervezi. Ehhez a pénzügyi bizottság hozzájárul és a t. ház hozzájárulását is kéri azért, mert egész pénzügyi rendszerünkben a legelmaradottabb a még az abszolutizmusból ránk maradt igen bonyolult illetékrendszer és legjobban elmaradtunk épen az örökösödési adó terén. A pénzügyi bizottság azon az alapon áll, hogy egy. progresszív örökösödési adó megfelelne az adóigazságosságnak és helyes volna, ha a kisebb örökségekről a nagyobbakra hárittatnék ennek az adónak terhe. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy ez helyes irány, azt mutatja az, hogy maga Anglia, a mely annyira konzervatív az egyéni jövedelem megadóztatásában, négy különféle legace duty-val fogja meg a nagyobb örökséget, és hogy Németországban az ujabb pénzügyi fejlődésnek tengelye — igaz, hogy egyúttal a pártviszályok oka is — az örökösödési adó. Mi tehát ettől nem tágíthatunk és a pénzügyi bizottság helyesnek tartja, hogy a pénzügyminister ur az örökösödési illetéknek progresszív alapon való reformálását tervezi. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban ettől valami nagy eredményt nem várunk. Azt kell tehát nézni, hogy vagy az egyenes adó vagy a fogyasztási adó terén vannak-e olyan forrásaink, a hol a bevételek természetes vagy legalább is könnyen keresztülvihető fokozásáról szó lehet. Magam részéről azt hiszem, hogy az egyenes adókhoz jelenleg alig lehet nyúlni, legalább addig, a mig az uj adóreform keresztülment. Ez egy próba, a melyet meg kell tenni. Meg fogjuk látni, hogy mennek — azt hiszem, már előre is némi változtatást kell tenni rajta — ezek az adótörvények, de ha ma emelnénk őket, a legnagyobb bajt fognánk magunkra zúdítani, i s elriasztanék a közönséget a becsületes adóvallomástól.
