Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-120
120. országos ülés 1911 márczius 11-én, szombaton. 53 mam résztvenni egy éjjeli kirándulás alkalmával. .; (Felkiáltások jobbfdől: No, no !) Nagyon kérném, hogy ezt az ügyet, a mely azt hiszem sokkal komolyabb, mint az urak első pillanatra gondolják, méltóztassanak a törvényhozás házához való komolysággal fogadni. (Zaj.) Elnök; Kérdem a t. házat, hozzájárul-e ahhoz, hogy miután nem budapesti kérvények vannak tárgyalás alatt, a képviselő ur a budapesti lakásviszonyokról beszéljen ? (Igen !) A ház ehhez hozzájárul. Huszár Károly (sárvári): Részt vettem egy ilyen éjjeli tanulmányúton, a melyben megtekintettük Budapest három nagy bérpalotáját, annak minden egyes helyiségét és bizony szörnyűséges állapotot találtunk. Egyes szobákban, a melyek egy-két ember részére sem elég nagyok, 18—20 embert találtunk, különböző családhoz tartozókat, különböző házasfeleket, legényeket, leányokat a legnagyobb rendetlenségben. Mélyen t. képviselőház ! Egy-egy olyan házban, a hol rendes körülmények között nem szabad többnek lenni 30—40 lakónál, 380 lakót találtunk. Horribilis bérösszegeket fizetnek, már a lakások főbérlői, úgyhogy a lakbér összes munkakeresetüknek mintegy 60%-át teszi ki, kénytelenek tehát a hiányzó bevételt, a házbért pótolni a náluk albérletben lakó, úgynevezett ágyrajárók kizsarolása révén. Egy-egy ilyen ágyrajáró keresményének szintén legnagyobb részét kénytelen fizetni, hogy éjjelre szállást kapjon. Akárhány ilyen kültelki lakás nincs szellőztetve heteken át, sőt az ágy sem, mert nappal az egyik partáj hál azon az ágyon és éjjel ugyanazon az ágyon hál a másik partáj. Szóval, ki sem hül az ágy. Borzasztó egészségügyi hátrányokkal jár ez, a kültelkeken a munkáshalandósági arány sokkal nagyobb, mint mondjuk, a Belvárosban, vagy más kerületekben. Mindez pedig abból származik, mert ilyen tűrhetetlen lakásviszonyok, lakásmizévannak a kültelkeken. A munkásság mindent megkisérel, hogy a maga befolyásával és erejével segitsen a bajokon, de épen vagyontalanságuk miatt nem nyúlhatnak az önsegély eszközeihez, tehát a városoknak és az állam kormányának kell segitségül jönni, hogy ezeken az állapotokon változtatni lehessen. (Helyeslés a baloldalon.) A művelt társadalom nem is tudja, hogy a mikor egy-egy előkelő divatáruházba bemennek, vagy női konfekczió üzletben megrendelnek egy divatos báli ruhát, halvány sejtelmük sincs arról, hogy ezeket a báli ruhákat háziiparilag milyen egészségtelen, mindenféle baczilusokkal telt műhelyben készitik el, ugy hogy az az uricsalád nem is tudja, hogy azután gyermeke honnan kap meg bizonyos betegségeket. Pedig napokon át egy ilyen munkáscsalád egészségtelen lakásában készitették ezeket a czikkeket és ennek révén lett megfertőzve a család. A koalicziós kormány idejében, Wekerle alatt történtek intézkedések a lakásínség és a lakásuzsora megszüntetése iránt, de ezek korántsem elegendők arra, hogy a hiányokon segítsenek, és hogy a nagy bajokra való tekintettel kielégítők legyenek. Mi a lakásinség tekintetében ezt a bajt nemcsak a fővárosban konstatáljuk, megvan ez a vidéki nagyobb városokban is, sőt mezővárosokban is, specziálisan vannak az országnak olyan helyei, a hol akárhányszor a legnagyobb jóakarattal sem lehet lakást kapni. Budapesten fennáll még az a borzasztó anomália is, hogy a munkásosztálynál a háziurak és házmesterek kérdés tárgyává teszik a gyermekek számát is. Magamnak volt egy esetem, a mikor egy általam jól ismert munkáscsalád egy évtized óta a legnagyobb boldogságban, megelégedésben élt együtt és kénytelen volt a családi köteléket megszakítani, mert hat gyermekük volt és nem voltak képesek Budapesten anyagi erejüknek megfelelő összegű bérért lakást kapni, ugyanis azzal az indokolással tagadták meg a lakásnak számukra való bérbeadását, hogy az ilyen, hat gyermekkel megáldott család nagyon rongálja a lakást. (Zaj balról.) Nagyon kívánatos volna, hogy a társadalom felsőbb rétegeit, a lakáskérdésben intézkedni hivatott köröket és elsősorban a háziurakat áthassa az a szocziális érzék, a mely arra késztetné őket, hogy ne tisztán a haszonkeresés által vezettessék magukat, hanem művelt és vagyonos társadalmakhoz méltóan megértsék, tudják és érezzék azt, hogy az alsóbb néposztályak lakásviszonyainak rendezésére fordított minden áldozat tulaj donképen egy biztosítási összeg, a melyet a társadalom egészségügyi állapotainak szanálására, a közegészség fentartására és megóvására fizet. (Általános helyeslés.) Nagyon jól tudom, hogy ez elsősorban a városokaak feladata, de mindenesetre a kormánynak kell példát mutatnia és módot kell adnia arra, mindenféle könnyítések utján, a szabályrendeletek esetleges módosításával és más úton-módon, esetleg segélyekkel is, hogy a városok e kötelezettségüknek minél inkább eleget tehessenek. Nagyon kérem tehát, hogy e kérvényeket is pártolólag aajuk ki a t. kormánynak, mert azt hiszem, hogy igen nagy szocziális bajon fogunk segíthetni, ha a kormány a ház határozatához képest a lehető legnagyobb erélylyel fogja az ügyet, a lakásszükség és lakásuzsora elleni küzdelmet kezébe venni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni, Bianár Béla előadó: T. ház ! Teljesen osztom Huszár Károly t. képviselőtársam felfogását s magam is azon a nézeten vagyok, hogy a lakásínségen segíteni kell, segiteniök kell elsősorban a városoknak, minthogy azonban azok erre önerejükből alig képesek, az államnak kötelessége azokat e törekvésükben támogatni. Ennélfogva részemről is hozzájárulok a t. képviselő urnak azon javaslatához, hogy a kérvények pártolólag adassanak ki a kormánynak. (Helyeslés.)
