Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-139

Iä9. országos ülés 1911 április 8-án, szombaton. 543 meknemzés mesterséges korlátozásának, az egykének ? (Ugy van ! balfelől.) Felolvasok szószerinti passzusokat ebből a famózus elaborátumból. Először is konstatálnom kell, hogy a tanács a limine arra az álláspontra helyezkedik, — de nem is akarom mondani, hogy a tanács — mert hiszen igen sokan a tanács tagjai közül nem voltak jelen, és a mint én ismerem őket, nem engedték volna meg, hogy egy ilyen skandalózus vélemény kimenjen a tanács kebeléből . . . Szmrecsányi György: Ez a leghelyesebb megjelölés ! BarOSS János: . . - mondom, az illető tanár ur és a tanácsnak néhány tagja, a kik az ülésen jelen voltak, jónak látta a limine konstatálni, hogy az OMGE-ét ezen felterjesztésében egyoldalú osztályérdek vezette. Szmrecsányi György: Hallatlan! Baross János : Ugy látom, hogy a mint a Népszavában, a szoeziáldemokraták lapjának akkori számaiban olvastunk vezérczikkeket, hogy a nagybirtokosok ezen az utón olcsó napszámosmunkaerőt akarnak nyerni, azért szeretnék, hogy sok gyerek szülessék az országban: ugyanerre az abszurd álláspontra helyezkedik az Országos Közegészségügyi tanács is. A tanács elkalandozásaiban a következőket mondja: (olvassa): »Mind e javaslatok azonban nem hygienikus okokból, hanem államgazdászati szempontból indulnak ki«. Miért foglalkozott akkor vele a tanács % (Olvassa) : »mert kétségtelen, hogy a családban a nagy gyermekszám lehet agrárius, lehet hazafias-militarisztikus és lehet a nagyipar és nagytőke érdekeinek szolgálója, de egyáltalában nem szolgálja a közegészségügy érdekeit«. (Balról: Hallatlan ! !) »A népszaporodás hygienikus szempontokból nézve kenyérkérdés, mely abban konkludál, hogy az emberiség fiziológiás szaporodóképessége szabadjára eresztve, az idők folyamán végtelen nagy, ellenben egy család élelmezési képessége, több tápszer megszerzésének lehetősége, legjobb esetben is csak lassan halad előre és egyáltalán végtelen és igy a nem Umitált gyermek száma a család exisztencziájának ép közegészségügyi szempontból megrontója is lehet.« A közegészségügyi tanács tehát egy nagyon problematikus szocziológiai igazságnak, illetőleg tantételnek a neomalthusiastikus tantételnek az álláspontjára helyezkedik és figyelmeztet, hogy a nem limitált gyermekek létszáma hygienikus, tehát közegészségügyi szempontból is, a család megrontója lehet. A közegészségügyi tanács tehát figyelmezteti az embereket, hogy valahogyan sok gyermek ne legyen a családban, mert ez nem felel meg a közegészségügy követelményeinek! Természetesen, mintául veszi itt a Népszava stüusát és kijelenti, hogy az OMGE-t ezen felterjesztésében egy erős osztályérdek vezette. Aztán|forrásmunkákra hivatkozik bölcs álláspontjának megtámogatására és idézi a »Huszadik Század<< czimű folyóiratból, egy nagy sippal, dobbal és trombitával reklamirozott külföldi szocziológusnak, Fóréinak az eszmemenetét. A czikkből a következőket idézi (olvassa) : »E hazugság abban áll, hogy egy olyan osztály süti rá a születések korlátozására az erkölcstelenség bélyegét, a mely osztály ugyanazon erkölcstelenséget maga is gyakorolja. Köztudomású, hogy a vagyonos osztályok tagjai csak korlátozott számú gyermeket helyeznek a világba, nehogy az utódok standard of life-ja kisebb legyen a szülőkénél. Sőt egyenesen a vagyonos osztály kezdeményezte az egész neomalthusianus-gyakorlatot. Midőn azonban o gyakorlatot a dolgozó osztályok is magukévá akarják tenni: az uralkodó osztály képviselete erkölcstelenségnek bélyegzi azt, a mit ő maga — tetteivel — elkölcsösnek ismer el«. Forelnek álláspontját magáévá teszi a tanács, és ezzel ráüti a hivatalos magyar állami bélyeget is Forel azon álláspontjára, hogy indokolt és szükséges, hogy az alsóbb néposztályok is átvegyék a felsőbb társadalmi osztályoknak kétségtelenül sok helyen meglevő immorális és kártékony álláspontját ! De nemcsak idézi Forelt, hanem maga a tanács, e tételhez kommentárképen a következőket mondja, s ezekben nyilvánul meg magának a tanácsnak, tehát egy hivatalos magyar állami funkczionáriusnak álláspontja. (Olvassa) : »Az államnak sem eszköze, sem hatalma, hogy a szaporodást, mérséklő törekvéseket korlátozza vagy megszüntesse. Mert a mikor a munkásosztály tudatára jutott, hogy az ő nagy szaporasága saját megélhetésének hátrányára van és mikor annak korlátozását megtanulta, nincs erő és nincs hatalom, mely őt más útra téríteni képes volna és a közegészségügy, mint ilyen, a munkásnépnek azt a törekvését, hogy anyagi exisztencziáját javítsa, a mennyiben ezáltal a közegészségügy érdekeit is szolgálja, el nem ítélheti. Annak megítélése, hogy a vallás, a morálfilozófia, a hazafias militarizmus, az agrárpolitika és a nagytőke mit itél és hogyan gondolkodik ebben a kérdésben és minő eszközökkel igyekszik ezeket az áramlatokat korlátozni, nem tartozik a közegészségügyi tanács mérlegelésének a körébe.* No hát, az még nem történt meg, mióta a világ áll, hogy egy állami hatóság egy nemzetrontó és jelenleg még büntető kódexünk által is tilalmazott társadalmi bűnt hivatalosan propagált volna. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennek az abszurdumnak legjobb kritikáját találom a Tisza István grófnak elnöklete alatt és Herczeg Ferencz képviselőkollégánk szerkesztésében megjelenő »Magyar Figyelő« 1. számában. Igazán, azt, a mit ott Herczeg Ferencz képviselőtársunk erről a monstrumról — mert másnak nem nevezhetem el a közegészségügyi tanács elaborátumát — mond, csak a legnagyobb örömmel lehet honorálni és utolsó betűig aláirni. Rámutat Herczeg Ferencz, hogy ez a veszedelmes irányzat, a melyet Magyarországon ma már