Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

í3#. országos iilés 1911 április 7-én, pénteken. 5Í1 czimü szabadkőmives hivatalos lapnak a hivatalos közleményeire fogok Hivatkozni, azoknak autentikus voltát tehát ezzel már eléggé jeleztem. Ennek a hivatalos közlönynek vannak hirdetést tartalmazó részletei is, melyek előttünk eléggé igazolják, hogy van ma is üzleti szabadkőmivesség, a mely a testvériséget üzleti érdekek szolgálatában is értékesíteni tudja. A diszkréczió és a titoktartás szempontjából egyet csak azért jelzek, hogy méltóztatnak látni, hogy »páholynyomtatványokat teljes diszkréczió mellett készit és szállit Károlyi György testvér« ; tehát magukra a nyomtatványokra is, a melyeket a páholyok kiadnak, biztosítva van a nyomtatási diszkréczió. Ama szabadkőmivességnek működéséről, a melyet én taglalok, a szövetségtanácsból kiadott hivatalos rész és pedig az 1911 február 1-én megjelent hivatalos lap tanúsága szerint a következő tényeket akarom megállapítani. A nagypáholy jelenti, hogy (olvassa) »a svájczi nemzetközi szabadkőmives irodának az 1911. évi járulék fejében 250 frankot elküldött«. Ezt csak annak igazolásául hozom fel, hogy a nemzetközi összeköttetést és a nemzetközi propagandához való pénzbeli hozzájárulást is igazoljam, mert később esetleg ennek a ténynek a konstatálására szükségünk lehet. Konstatálom továbbá, hogy a »Syrius« páholy, válaszolva a nagypáholy november 11-i táblájára, sajnálattal jelenti, hogy a »reakcziós áramlat hatása alatt több tanító kért fedezetet«. A tanítóság tehát mostanában kétségtelenül a szabadkőmivesség ezen részének jelentékeny mértékben szolgálatában áll. Az Árpád-páholy kritizálta Jászi Oszkár főmesternek proklamált ama programmját, a melylyel a Magyar Figyelő Mezei Ernő czikkében oly lélekemelő módon már foglalkozott. Most egykét páholy hivatalos véleményét is ismernünk kell, hogy ennek a krypto-szabadkőmives irányzatnak jelentőségét kellőleg méltányolhassuk (olvassa) : »Az Árpád-páholy főmesterének és valószínűleg sok tagjának is az a meggyőződése, hogy az általános választójog kizárólag politikai kérdés lévén, nem lehet a szabadkőmivesség programmja s hogy ezzel átlépjük az alkotmány korlátjait is. TI át ezzel szemben az álláspont ez : Az első az, hogy az általános választójog elsősorban és kizárólag kulturkérdés, — ezt csak Szegeden nem akarják megérteni — mint a hogy kulturkérdés az állami ingyenes felekezetnélküli népoktatás, meg a szekularizáczió is, és mint ilyenek nemcsak hogy benne ' lehetnek a szabadkőmives - programúiban, hanem szerintünk csakis az lehet a modern, haladó szabadkőmivesség programmja: általuk eltávolítani a kulturális haladás útjából az akadályokat, a létért való küzdelemben egyenlősíteni a versenyfeltételeket. Bizonyára ezek a szempontok vezették a legutóbbi évek nagygyűléseit is, a mikor egyhangúlag ismerték el e czélokat szabadkőmives-programmnak«. Meg kell áUapitanom azt, hogy ezeket a programnipontokat nem politikai programmpontoknak akarják megtenni, noha azoknak politikai jelentősége s az államéletre való kihatása több, mint kétségtelen. (Közbeszólás.) Épen azért mondom, hogy ha van politikai kérdés, eminenter ezek a kérdések ilyenek. (Olvassa) : »Egyébként a szabadkőmivesség jelzett s tényleg meglevő két ellentétes iránya közötti kibékíthetetlen elvi ellentétek megértéséhez a helyes húrt rosszul pendíti meg Kovács testvér, mikor czikke végén azt mondja, hogy bizonyos dolgokban a vidék jobban lát, mint a főváros.« Most már lássuk, hogy hogyan lát a vidék és hogyan lát a főváros. A progresszív irányzatok és forradalmak — akár csendesek, akár véresek — sohasem a jóllakott vidékről indultak ki, hanem az éhezést és lelki sötétséget megunt nagyvárosokból. S hogy e felfogásunkban mennyire igazunk van, hogy a vidék szocziális látását és felfogását mennyire a szocziális miliő határozza meg, hivatkozunk a legelső magyar progresszív páholyra, a nagyváradi László királyra. Vagy talán e páholy radikális törekvéseinek és progresszív világnézetének kialakulásában semmi szerepe sem lett volna a több mint 300 ezer holdnyi kétféle püspöki birtoknak s mellette a bihari tömegek állati sorsának ? A Petőfi-páholy nevében és megbízásából dr. Fülöp Zsigmond. Azután »a magukat radikálisnak, uj magyaroknak nevező szocziológus testvéreink törekvéseiknek az Árpád-páholy által is elismert nemessége mellett oly harczmodort tanúsítanak, a mely mindennek elmondható, csak nem testvériesnek, szabadkőmivesinek; türelmetlenségük nagyobb, mint a vallás fanatikusainak mindent eltipró türelmetlensége. Lenéznek, lekicsinyelnek, kidobni óhajtanak mindent s mindenkit, a mi és a ki nézetükkel szemben áll. A kiben lakozik hit, a kiben a választó jognak átmenet nélküli egyenlővé tétele aggályt kelt, ki vele ! Nincs a felekezeti türelmetlenségnek olyan példája, mely ezzel a türelmetlenséggel felérne.« Ezekkel csak azt akartam konstatálni, hogy magában a szabadkőmivességben és annak hivatalos orgánumaiban kellőleg igazolva van, hogy a szabadkőmivességben tényleg létezik ez az áramlat, de másrészt létezik az ezzel szemben álló hazafias áramlat is. Most pedig egy részletet mutatok be hivatalos adatok alapján arra vonatkozólag, hogy a jótékonyság terén milyen eredményekkel számol bé ez a hivatalos közlés. (Halljuk! bálielöl.) Szinte csodálatos, hogy azok a páholyok, melyek a politizálásra szánták magukat és mint szervezett hatalom lépnek fel, a jótékonyság terén miilyóii eredményekkel számolnak be. Azt mondja (olvassa) : »Az egyes páholyok özvegyperselyeinek egyesítését már többször indítványozták. Minthogy azonban az indítványozók rendesen oly páholyok voltak, melyeknek özvegyperselye üres, vagy majdnem üres voltak ...