Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

508 13S. országos ülés 1911 április 7-én, pénteken. vább az eskü (olvassa) : »Ich verspreehe und ..gelobe zu Gott, dass ich weder mit der Peder, mit Zeichen, Worten und Geberden etwas davon verraten, noch schreiben, graben in Stein oder Metall oder drucken lassen werde; weder von dem, was mir bis jetzt anvertraut wurde, noch in Zukunft bekannt gemacht werden wird. Ich verbinde mich dazu bei der Strafe, welcher ich mich, wenn ich nicht Wort halté, unterwerfe, nämlich dass man mir die Lippen mit einem glühenden Eisen abbrenne , . .<< Huszár Károly (sárvári): Ez eskü! Polónyi Géza." ... die Hand abhaue, die Zunge ausreisse, die Gurgel abschneide und endlich meinen Körper in einer Loge der Brúder Freimaurer während der Arbeit und Aufnahme eines neuen Bruders, zur Schande meiner Untreue und zum Schrecken der Ubrigen aufhenke, ihn nachher verbrenne und die Asche in die Luft streue, damit nicht eine Spur übrigbleibe von dem Andenken meiner Verräterei. So wahr mir Gott helfe und sein heiliges Evangélium. Ámen U< Hát a ki ilyen fogadalmat letett, tessék elhinni, az meg is tartja azután, nem fogja elárulni ezeket a titkokat, nem is történt soha. Ez a dolog azonban pl. a polgári életben a tanúskodás szempontjából igen fontos. De hozzáteszem, ha a szabadkőmivesség az ő rendeltetéséhez hiven a jótékonyság nemes hivatásában használja ezt a fogadalmat, soha senkinek ellene semmi kifogása nem volt és nem lesz, sőt még akkor sem lesz, ha a hazának szorongatott helyzetében, akkor, mikor egy abszolút hatalom lehetetlenné teszi a nyilvános védelmet a haza szentségének, a titokzatosság leple alatt ilyen fogadalmakkal védik meg egy nemzetnek jobb jövendőjét, fHelyeslés balfélől.) Senkinek soha ez ellen kifogása nem lehet, annyival kevésbbé, mert hiszen evangéliumi igazság, hogy a jótékonyság terén a bal ne tudja, mit csinál a jobb. A hazaszeretet és a haza szolgálatában pedig nincs az a titok, a melyet ne kellene őrizni, a melyet egy nemzet érdekében a hazaszeretet valakinek kötelességéül felró. (Helyeslés balfélől.) Ezt azonban inkább mint történeti kuriózumot azért olvastam fel, hogy igazoljam azt, hogy az Isten és az evangélium magának a szabadkőmivességnek történetéből nem volt kiirtott fogalom, sőt az ma is élő igazság. A haladottabb j^áholyok és az uj kor fogadalma már másként szóknak. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Talán elengedi a t. ház a magyar forditást. (Helyeslés.) A franczia, a mely a leghaladottabb állásponton áll, és a mely az átkozódásnak semmiféle ilyen formuláját nem ismeri, a franczia NagyOriens páholy fogadalma szerint a következő fogadalmat teszik (olvassa) : »Auf diesem Winkelmass, Symbol der Geradheit und des B,echtes auf diesem freimaurerischen Gesetzbueh, gelobe ich, mit Eifer und Ausdauer am Werke der Freirnaurerei zu arbeiten. Ich gelobe das freimaurerische Gesetz treu zu beobachten und nichts von dem zu verraten, was mir unter dem Siegel des Geheimnisses mitgeteilt wird.« A »La élémente amitié« páholynak más fogadalma van. Igaz, hogy ez sporadikusabban használtatik, ezt nem is fogom felolvasni. De Darvai t. képviselőtársam megnyugtatására csak azért olvastam fel ezeket, hogy konstatáljam, hogy a szabadkőmivességet, annak intézményes jellegében, titkos egyesület gyanánt ismerjük, és a fogadalomban titoktartást kell fogadnia, kivétel nélkül, bármiféle ritushoz tartozzék is az illető szabadkőmives. A franczia szabadkőmivességnek a devizáit jobban ismerjük. Nem fogom annak a történetét elmondani, de egy igen fontos és minket közelről érdeklő hivatalos nyilatkozatát rendelkezésére kell hogy bocsássam a képviselőháznak. A »L'Acacia«, a mely a franczia nagypáholynak a hivatalos közlönye, 1906-ban, tehát még nem is egy messzeeső időben, hanem a legközelebbi, mostani korszakban, a Revue Magonnique a következő jelentést teszi közzé (olvassa) : »Die Friedensidee gewinnt an Boden« — a békeeszme hódit. (Olvassa) : »Narren mögen die patriotische Trommel schlagen, die hat keine Wirkung mehr« — bolondok ám üssék a hazafias dobot, ez már többet nem hat. (Olvassa) : »Pfeifen wir sie aus« — fütyüljük ki őket; (olvassa) : »die patriotischen Komödianten« — a hazafias komédiásokat. »Nicht übel ist er, dieser uralte Spruch: »Patria est ubicumque est bene.« »Ja wenn irgend ein gekrönter Narr seine sklavischen Schaaren gegen uns führt, müssen wir uns bis zum Tode wehren gegen den Einbruch der Barbaren.« •'„ • A franczia nagypáholy ezen hivatalos közlönye tehát hadat üzen és kigúnyolja a hazaszeretetet, annak legszentebb érzelmeit, bolondnak és komédiásnak deklarálja azt, a ki e magasztos fogalomban még hisz és jelszava : Ubi bene, ibi patria«. (Igaz! ügy van ! balról és a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, ha mi egy ilyen propagandával találkozunk, a mely ennek a proggrammnak a szolgálatában áll, akkor én Várady Zsigmond t. képviselőtársamat tisztelettel kérem, védelmezze meg ezzel szemben az ő páholyát és ne követelje a magyar államtól azt. hogy egy korlátlan egyesülési és gyülekezési jog oltalma alatt, ezeknek az embereknek a kezébe adjuk a gyilkos fegyvert, hogy mindnyájunk édesanyját, a hazát vele megölhesse. (Taps bal/elől.) Mert lehet bármilyen államéletről beszélni, az az áüamélet, a mely az édesanya sirjához nevető örökösöket állit, a bolondok országa. (Taps balfélől.) Már pedig a haza mindnyájunk édes anyja, és én senki kezébe nem adok fegyvert, hogy az én édesanyámat, a hazát azzal megölhesse. (Helyeslés balfélől.) Nevezzék azt bármiféle egyesülési vagy gyülekezési jognak, ebben az országban jogot csak az követeljen magának, a kinek az ország alkotmánya és a hazaszeretet iránt érzéke van és azt szolgálni kész, (Taps balfélől.)