Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

138. országos ülés 1911 Polónyi Géza: Elég az hozzá, hogy a lehető ség azoknak megszerzésére mégis megvan és ennek fényes bizonyítékát szolgáltatom azzal, hogy ime, egy példányát bemutatom és abból idézni fogok, hogy állításaimat a maguk erejében és teljességében igazoljam. Azt hiszem, hogy elég világosan deklaráltam azt, hogy nem titkokat akarok elárulni, hanem saját legjobb tudomásom alapján kívánom ismertetni a kérdést és ezen források alapján most rátérek arra, hogy, ha nem untatom a t. képviselőházat, (Halljuk ! Halljuk I) ennek a szervezetnek lényegébe bevezessem a t. képviselőházat, mert hiszen nem mindenki foglalkozik ezzel a kérdéssel. Előrebocsátom, hogy azok ellen, a kikre az én kritikám vonatkozik, leginkább azért foglalok állást, mert azok nem szabadkőmivesek; mert az a nevezetes, a mint azt ki fogom mutatni, hogy az a szekta, a mely ma Magyarországon az egyes páholyszervezetekben hadat üzent a magyar államnak, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a magyar nemzeti államnak, a vallásnak, a tulajdonnak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a nemzeti becsületnek, a hazaszeretetnek és minden szent emléknek és hagyománynak, az tulaj donkéjjen visszaélést űz a szabadkőmivességgel (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ennek az intézménynek nemes hivatásával. Hogy világosan preezizirozzam álláspontomat, én ebben a kérdésben teljesen egyetértek — és ez alatt a deviza alatt indul meg az én kritikám — gróf Tisza István igen t. képviselő úrral. Nem tudom, nem ártok-e neki többet, mint a mennyit magamnak használok, (Derültség.) hogy ezt én jelzem; de már csak akkor, a mikor találkoznak gondolataink, teljes őszinteséggel megmondom, hogy én ebben a kérdésben azt a devizát választottam és választom magamnak, a melyet a Magyar Figyelőből meritek, a mely folyóirat az én meggyőződésem szerint igazán nemes és valóban kiemelendő hazafias missziót teljesít. (Igaz ! ügy van I) Ebben a folyóiratban én a következő mondatot ragadom ki devizának (olvassa) : »Az atheista és materialista világnézleten felépülő nemzetköziség mind merészebben és mind czinikusabb leplezetlenséggel üti fel fejét« (Igaz! ügy van ! balfelől.) »s a magyar fiatalság modern prófétái ki akarják lelkéből ölni a valláserkölcsi világnézletet, a nemzeti ideált.« Ez egy jelszó, a mely meggyőződésem szerint a lelkek mélyében nagyon sokunkat összeforraszt. Szmrecsányi György: Úgyszólván valamenynyiünket! Polónyi Géza: Szinte baj volna, ha volna valaki, a ki nem iratkoznék alá ennek a jelmondatnak, t. képviselőház. De hogy az idézetek során bevezetésként még egy részlet tekintetében tájékoztassam a t. képviselőházat, felemlitem, hogy ugyancsak ennek a folyóiratnak egy másik számában Mezei Ernő volt képviselőtársunktól, egy kiváló publiczistától jelent meg a napokban egy közlemény, KÉPVH. MAPLÓ 1910 1915. VI, KÖTET. április 7-én, pénteken. 505 a mely szerint (olvassa) : »De bármi szenvedélyes harezok folytak a két tábo^ között, — t. i. a 67-es és a 48-as tábor között — a nemzeti közvéleményhez való viszonyukban bizonyos magasabb egységbe foglalta őket az, hogy a 67-esek a Hatvanhétben, csak ugy, mint a 48-asok a Negyvennyolczban, a nemzeti eszme megvalósítását keresték, egyképen a történelmi magyar államiság teljes biztosítását kívánták elérni.« Teljesen igaz, igy van, igy volt a múltban és óhajtandó, hogy igy legyen a jövendőben is. (Olvassa) : »A koaliczionáíis kormányzat első szakában mindez a hevenyészett, lármás szoeziológia ugy eltűnt a nyilvánosság szinteréről, mint a hogy a Nilus rohamos, zúgó forrásai hirtelenül rejtelmes mélységekbe vesznek bele. Persze fel lehet itt tenni, hogy a kormányzati patrónusok buktával elszikkadt a pénzforrás is, a mely nélkül a modern utczasarki prófétaság el nem lehet. Már jó ideje figyelhetjük stb. . . . Ugyanazok a nevek, melyek előbb a darabonthadjárat tudományos asszisztencziáját szolgáltatták, merültek fel itt is.« Huszár Károly (sárvári) : Ugy van, egészen ugyanaz a társaság ! Polónyi Géza (olvassa) : »Most már nem az eljövendő államideál eszméjét fogalmazza meg, hanem az aktuális magyar politika feladatait akarja megteliteni a marxizmus, a történelmi materializmus, a tisztán gazdasági szoczializmus mindenféle buja hajtásaival. A főmester ur szóban és Írásban olyan uj magyar államot ajánl, a melyet teljesen mentesítene minden nemzeti tartalomtól, a melyből kiküszöbölne minden nemzeti érzést és hagyományt is, a melynek közjogi formájára nézve is se G7-es, se 48-as biztosítékokra nincs semmi szüksége. Nemzetet gyártana nemzeti öntudat nélkül.« Hát nekem, őszintén szólva, jól esett, mikor ezeket a sorokat olvastam, mert abban, hogy a koaliczionáíis korszak első időszakában ezek a mozgalmak hátraszoritattak, valamilyen részem nekem is volt. Szembe kell néznünk, szembe kell szállanunk egy létező áramlattal, a mely a nemzeti állameszmének legmagasztosabb ideálját szivünkből ki akarja irtani, hogy abba egy uj államhatalomnak oly épületét emeljék fel, a melyben nincs helye a hazaszeretetnek. E mozgalomnak és áramlatnak a maga teljes valóságában való megérthetése végett és hogy itt a legnagyobb mértékű megkülönböztetésre van szükségünk s hogy ez az áramlat minden lehet, csak szabadkőmives nem, kivéve egy áramlatot, a melyet a franczia szabadkőművesség neve alatt ismerünk, erre nézve, ha nem fogom untatni a t. képviselőházat, (Halljuk t a baloldalon.) bővebb adatokkal kívánok szolgálni és pedig kronologikus sorrendben. A szabadkőmivesség maga a történelmi múlt szerint nagyon sokféle válfajokra oszlik. Nem fogom mind felsorolni, csak a történelmi vonatkozásokban egyes jelentékenyebb alakulatokra akarok ráutalni. Ilyen például a szabadkőmivesség 64