Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

137. országos ülés Í9ii április 6-án, csütörtökön. 495 kozólag tulaj donképen idézeteket nem is nagyon kellene felhoznunk, mert a ki foglalkozik azokkal a mozgalmakkal, a melyek most minden tételes vallás megingatására törekednek és egy kicsit bepillant a lepel mögé, kétségtelenül rájön, hogy ezeknek a mozgalmaknak forrása egy-egy szabadkőmives páholy. így a szekularizáczió, a népiskolák államosítása és főképen az iskolákból a felekezeti oktatás kiszorítása egyenesen kimondott szabadkőmives programm, ezeknek megvalósítását és a megvalósítás módozatait páholy-gyűléseken nap-nap után kalapács alá veszik és egyebet sem csinálnak ezidőszerint, mint ilyen tételeket tárgyalnak. Ugyancsak igy letárgyalták az agrárizmust, a nemzetiségi kérdést, minden olyan javaslatot, a mely a képviselőházban tárgyaltatik, így pl. ugyancsak a >>Demokráczia« páholy 1908-iki jelentésében, a mely a Keletnek 1909. évi 2. számában, a 40—41. lapon jelent meg, a következőket olvashatjuk (olvassa) : »A közoktatásügyi és választójogi reform kérdésével csak az év utolsó munkáin foglalkoztunk. Természetes, hogy e kérdéseknek a lefolyt évben való tárgyalása csak bevezetése lehetett egy intenzivebb munkásságnak, a melynek javarésze 1909-re fog esni. Eddigi bevezető munkánk csak arra terjedhetett ki, hogy a választójogi törvényjavaslat főbb intézkedésével megismerkedjünk, továbbá, hogy a modern közoktatást veszélyeztető klerikális irány ellen határozott hangú páholyhatározattal foglaljunk állást«. Ez a határozat pedig igy szól (olvassa) : »Az egyes páholyok hassanak oda, hogy tagjai a sajtóban, az iskolaszéki, községi és törvényhatósági képviseletekben, az országgyűlésen törekedjenek a felekezeti iskolák államosítására, a kötelező iskoláztatásravonatkozó törvény szigorú végrehajtására, a kötelező vallásoktatás eltörlésére« ... (Élénk mozgás.) Ifj. Erdély Sándor: Teljesen felesleges! Abszolúte nem kell! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Förster Aurél: Választói nem azt mondják ! Huszár Károly: Azért mondott le Sándor Pál! Ifj. Erdélyi Sándor (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Erdélyi képviselő urat! Haller István (tovább olvassa) : ». .. és az oktatás ingyenessé tételére«. Hogy a vallásról egyébként hogyan nyilatkoznak, ez a tétel másik része, erre nézve csak azt a két idézetet olvasom fel. Az egyik, a melyet Bakony Miksa testvér mondott »Quo vadis« czimű füzetében, a következő (ohassa) : »A népműveltség első és legfontosabb eszköze : az állami felekezetnélküli népoktatás. Legközelebb elérendő : a tanítóképzők államosítása, egységes modern tanterv és a vallásoktatás kiküszöbölése az iskolából és a tanítókat és jegyzőket megnyerni e czélra és azokat kellő díjazással szabadkőmives expoziturákká tenni.« (Nagy zaj és mozgás.) Bálint Lajos pedig, a ki a Világ-hoz oly közel áll, a vallásról igy elmélkedik : (olvassa) : »A vallás : az kitalálás. Valahol messze, valaha régen elkezdtek az emberek képzelődni, addig képzelődtek, mig elképzelték az Istent, aztán akadtak derék emberek, a kik kidolgozták a programmot, mely szerint az Istent imádni kell körülmetéléssel vagy maczeszszal, majd szentelt vízzel és ostyával, végre óriási dolog lett belőle, ma sem tudjuk miért.« Végül Yartin t. kimondja a szentencziát, hogy mit kell ez ellen tenni (olvassa) : »Az egyik az, hogy a magyar szabadkőmivességnek valódi ellensége a katholikus egyház, minélfogva a kőmivességnek főfeladata legyen a katholikus egyház ellen csatázni. A másik az, hogy ez a csata legyen mennél nyilvánosabb, nyíltabb, agreszszivebb.<< Ifj. Erdély Sándor: Nem egészen hiteles ! (Felkiáltások balfelöl: Hiteles !) Haller István : Azt hiszem, igazoltam azt, hogy a szabadkőmivesség mint egyesület túllépi az alapszabályokban körülirt hatáskörét. (Helyeslés a baloldalon.) Bródy Ernő: Mi van a kongregácziókkal ? (Zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Halljuk a kongregácziókart;! Az első leszek, a ki meghallgatom! (Nagy zaj balról.) • Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat. Haller István : Igen t. képviselő ur a kongregácziókra hivatkozott. Hát mindig megszerezheti magának és elvtársainak azt a gyönyörűséget, hogy a kongregácziókat leleplezi ebben a képviselőházban, és ha fog tudni olyan adatokat felhozni arra nézve, hogy az alapszabályokat túllépték, mint a hogy én hoztam fel most, egészen bizonyos vagyok, hogy a belügyminister ur ugy fog intézkedni a kongregácziók ellen, mint a hogy a szabadkőmivesek ellen . . . Molnár János: Nem fog intézkedni! (Derültség.) Haller István . . . mint a hogy, azt hiszem, a szabadkőmivesek ellen intézkedni fog. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Különben a szabadkőmivesség tolerancziájára igen jellemző egy kurta idézet, a melyet Várady t. képviselő úrral szemben azért vagyok bátor hangsúlyozni, mert ő ugy igyekezett minket feltüntetni, mint a gyülekezési és egyesülési jog, tehát a népszabadság-jogok ellenségeit. Természetesen ebből azt kellene következtetni, hogy a szabadkőmivesek és ő e tekintetben minden kifogáson felül állanak és minden egyesülést eo ipso törvényesnek, megengedettnek, helyesnek ismernek el. Hát felemlitem, hogy a »Felvidék<< czimű páholy, a midőn bejelentette a Széchenyi-páholy azon indítványát, hogy az állami iskolákban a felekezeti oktatás meg ne türessék, az emberi jogok kiterjesztésének ügyében alakított bizottsághoz utasította ezen indítványt. Igazán érthetetlen dolog az emberi jogok kiterjesztésére alakított bizottsághoz utasítani