Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-137
488 137. országos ütés 1911 április 6-án, csütörtökön. hiszen talán a legközelebbi idő alkalmat fog nekünk szolgálni arra, hogy alkotmányos életünk alapjait képező ezt a reformot nagyobb akczió tárgyává tehessük. Most csak azt jelentem ki, hogy a költségvetéshez hozzá nem járulok. (Élénk helyeslés balfelól.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : T. báz ! Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Pescha Miklós! Pescha Miklós : T. képviselőház ! Elhangzott itt egy beszéd a tisztviselők érdekében. Én is sok ezer nyomorgó család nevében szólalok fel és bátorkodom a magyar állami altisztek és szolgák nyugdij pótló és segélyző egyesülete által 1909-ben 223. szám alatt, valamint az állami és vármegyei altisztek és szolgák országos albizottsága által ugyancsak 1909-ben 233. szám alatt és végül az állami és törvényhatósági altisztek és szolgák által 1910. évben 1820. szám alatt a t. képviselőházhoz beterjesztett emlékiratokat és kérvényeket a t. képviselőház kegyes pártfogásába ajánlani és azok sürgős elintézését kérni. Ezekben az emlékiratokban és kérvényekben az illetők tarthatatlan helyzetük javítását kérik az ott kifejtett okok alapján. Most áttérek egy másik, a magyar államot közelebbről érintő igen fontos kérdésre, a melyet gróf Tisza István t. képviselőtársam pendített meg képviselőházi beszédében, s melynek igazságos és méltányos megoldását mindkét érdekelt fél, a magyar állam és a nemzetiségek érdekében is szükségesnek jelezte és sürgősnek. Értem alatta a nemzetiségi kérdést. (Halljuk 1 Halljuk !) Ö államférfiúi bölcsességgel felismerte e kérdés fontosságát; lángoló hazaszeretettel és pártatlan igazságérzettel nem magyarajku polgártársai irányában sürgeti e kérdésnek igazságos megoldását. E magasztos czél érdekében még áldozatok meghozatalára is késznek nyilatkozott és felhivta itt a románság hivatott vezéreit, hogy álljanak elő jogos kívánalmaikkal, hogy együttes erővel és közös egyetértéssel alapoztassék meg egy állandó, őszinte egyetértésnek, állandó békének biztos alapja, a melyért érdemes is a magyar nemzetnek áldozatokat hoznia és a melyért szívesen hoz áldozatot, csupán egyet követelvén meg tőlük, azt, hogy hű fiai legyenek a magyar hazának (Helyeslés.) és megbízható polgárai az államnak. (Helyeslés.) Gróf Tisza István t. képviselőtársam nem emlékezett ugyan beszédében szerb ajkú polgártársainkról is meg, de azt hiszem, nem kívánja, hogy ezeket a szerb ajkú polgártársainkat a nemzetiségi kérdés megoldásánál figyelmen kívül hagyjuk. Elnök (csenget): Kérem, t. képviselő ur, a nzmzetiségi kérdésnek ily tág mederben való tárgyalása nem tartozik ide ! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon* Felkiáltások: Tisza István is arról beszélt!) A Szmrecsányi György: Én is csak arról beszéltem kétszer! Elnök: Tessék rám bízni! Én a t. képviselő urat figyelmeztetem, hogy e fejtegetései nem tartoznak a belügyi költségvetés keretébe. (Zaj.) Tessék a napirenden lévő tárgyhoz beszélni! Pescha Miklós: A mennyiben a t. képviselőház szintén ezt a nézetet vallja, nem folytatom e részben fejtegetéseimet; a mennyiben azonban meg méltóztatnak engedni.. . (Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e megengedni, hogy a képviselő ur a napirend tárgyától eltérhessen. (Helyeslés.) A ház megengedi. (Felkiáltások a baloldalon; Éljen az elnök !) Pescha Miklós : A mint mondám, azt hiszem, hogy gróf Tisza István nem kívánja kizárni a szerb ajkú honpolgárokat e kérdés megoldásánál. De meg vagyok győződve, hogy egyik nemzetiséget sem szabad kizárni, hanem bele kell foglalni e kérdés megoldásába valamennyi népfajt és e tekintetben teljesen osztom gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam felfogását, a kinek itt a házban elhangzott beszéde bizonyosan jó hatást tett szerb ajkú polgártársaink körében. Gróf Tisza István nagy szolgálatot tett a hazának, de egyúttal a nemzetiségieknek is, mert a nemzetiségek láthatják, hogy az országgyűlés legnagyobb pártjának, a melyhez tartozom, egyik legkiválóbb tagja is forrón óhajtja a nemzetiségi kérdés igazságos és méltányos megoldását. Programmbeszédemben megígértem német, román, szerb és cseh ajkú választóimnak, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos és méltányos megoldását kérni és sürgetni fogom. A t. ház becses engedelmével abba a szerencsés helyzetbe jutottam, hogy választóimnak tett ezen igéretemet ezennel beválthassam. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, a ki születésem óta nemzetiségi vidéken lakom és 1880-ban Kozma Sándor budapesti kir. főügyész ur, a hazának tett kitűnő szolgálatai révén elévülhetetlen érdemeket szerzett, nagynevű és örökemlékű államférfi kivánságára államszolgálátba lépve, Fehértemplomban 1880-tól 1890-ig mint királyi alügyész, 1890-től 1901-ig mint törvényszéki biró, főtárgyalási elnöki minőségemben eljárván, elég tapasztalatot szereztem és elég alkalmam volt a nemzetiségi kérdéssel megismerkedni és azoknak a nemzetiségieknek véleményét, óhajait és kívánságait meg ismerni. E kívánalmakat én teljesithetőknek tartom. Mert mit kívánnak ezek a nemzetiségek nyíltan, bevallottan ? Kívánják a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. (Félkiáltások a jobboldalon : Megvan!) A szabadságot anyanyelvük használatában, annak tanításában az iskolában, vallásuk gyakorlatában, kulturális haladásukban és szokásaik megtartásában. A mi az első pontot illeti, elismerhetjük, hogy egyik nemzetiségnek sincs alapos oka panaszt emelni, a tekintetben sérelmet előadni, hogy anyanyelvét nem használhatja, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A másik pontra vonatkozólag azonban némileg máris
