Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-137
484 137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. ezek meg vannak fosztva ilyen intézmények felállításától. Ezek. t. képviselőház, olyan kérdések, a melyeket a városoknak és a községeknek segélyezésénél, az ő anyagi helyzetük előbbrevitelénél okvetlenül figyelembe kellene venni. Nem volna szabad közömbösen néznünk, hogy vergődnek városaink, községeink, hogy adósodnak el, kultúrában mennyire maradnak vissza, miként nem bírják közintézményeiket felállítani. Ezt mind közömbösen néznünk nem volna szabad; oda kellene mennie az államnak és a törvényhozásnak segitő kézzel, jó városi törvényt kellene alkotnunk, városi üzemekről kellene gondoskodnunk és szakértők bevonásával és más tanácsokkal segítségükre mennünk üzemeik berendezésénél. Ha ezt teszszük, kevésbbé jön elénk követelőén az a segélyakczió, a melylyel a városok az egész országot joggal fellármázzák és ebben az irányban minden képviselőtől és kormánytól egyaránt akcziót sürgetnek, mert akkor meg vannak vetve az ő természetes fejlődésének és haladásának alapjai. Akcziónknak a múlt korszakban, sajnos, ebben az irányban nem volt eredménye, habár egy nagy ankét volt, a melyet a városi képviselők tartottak és egy memorandumba foglalták össze ezen kívánalmakat. Csupán két irányban volt mégis eredménye. Az egyik az, hogy azok a bizonyos fél-pótadómentességet élvező közbirtokosságok bevonattak az egyenlő teherviselésbe; ez lényeges eredmény volt, a mostani kormány is jóváhagyta; a másik eredmény ezen segélyösszegeknek a költségvetésbe való beálütása. Itt, e költségvetési beállításnál bámulattal látjuk és nem is csodálom, a mit előttem szóló t. képviselőtársam mondott és nagyon is mentegetően emiitette ezen komáromi tisztviselőknek elkeseredését. Hát igen, nem volt lojális a hang, de nagyon érthető volt e felzúdulás, hogy egy törvényhozás vagy kormányzat teljesen érzéktelenül megy el azon igények mellett, a melyeket a városi tisztviselők felállítanak. A múlt kormány megállapította, hogy két milliót fog felvenni évenként a költségvetésbe. Ez a két millió az első évben fel lett véve, a második évben már abból a két millióból lecsíptek egy milliót, sőt a múlt évben már semmi sem lett beállítva. Levontak ebből az összegből és ilyen lassú átmenetben szándékoznak a tisztviselőknek azt a csekélységet is megadni, a mit a városok e tekintetben igényeltek. Méltóztatnak tudni, s igy nem kell hosszasabban fejtegetnem, hogy milyen viszonyokon akarnak segíteni ennek a csekély összegnek a megszavazásával. Segíteni akarnak azon, hogy vannak intelligens, jogvégzett városi tisztviselők, a kiknek évenkint 800—900 koronáért kell teljesiteniök a maguk hivatását. Ülnökök, tanácsnokok, jegyzők és főjegyzők — különben a jegyzői kar helyzete valamennyire már szabályozva van — és egyéb tisztviselők vannak, a kik még mindig 800—900, vagy 1000—1400 koronáért kell hogy teljesítsék funkcziójukat. Ez nem czivilizált államhoz illő állapot. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad megtűrni, hogy egyes városokban a nehéz funkcziókat teljesítő tisztviselők ilyen szerény és nem emberies ellátásban részesüljenek. Ezt egyáltalában nem szabad tovább tűrni, és nemhogy lassítani kellene annak a nyolcz milliónak a budgetbe való beállítását, hanem ellenkezőleg, sokkal gyorsabb tempóban, talán egy-két év alatt az egész összeget a tisztviselők rendelkezésére kellene bocsátani, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy az a tarthatatlan helyzet, a melyben a városi tisztviselők ma vannak, végre megszűnjék. Tegyük fel, hogy nem 312 millióval állott volna elő a közösügyi kormány, hanem, mondjuk, 318 millió koronával. Hát az a néhány millió korona különbséget tett volna ? Nem. A kormánynak módjában lett volna fedezni ezt a kis többköltséget. (Ugy van! balfdől.) T. képviselőház ! Az összes hivatalnoki bransokon keresztül ment már az országgyűlés ; az állami és vármegyei tisztviselők megkapták fizetésrendezésüket, egyedül a városi tisztviselők vannak még mindig ilyen rendkívüli elhagyatott helyzetben. Ennek következtében az a lassú előmenetel, a melyet a kormány a javítás terén tervez, kétszeresen jogosulatlan, miért is mi a magunk részéről feltétlenül kérjük, hogy az a lecsípett egy millió pótlólag még ebben az évben vétessék fel a költségvetésbe, (Helyeslés balfelől.) a következő években pedig gyorsabb tempóban, évenként 2—2 millió korona beállításával eszközöltessék ezeknek a sürgős szükségleteknek fedezése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek azok, t. képviselőház, a miket a községek és városok tisztviselőinek anyagi helyzetéről elmondani szükségesnek tartottam. Megengedem, hogy mindez tüzetesebb fejtegetést igényelne, de nem akartam a t. ház figyelmét ebben az irányban nagyobb mértékben igénybe venni, s csak röviden, markánsan igyekeztem rámutatni azokra a nagy hibákra és hiányokra, a melyek ezen a téren fenforognak. Most méltóztassanak megengedni, hogy hasonló rövidséggel rámutassak még néhány más kérdésre is (Halljuk/ Halljuk! balfelől.) és ezek között elsősorban a vármegyék mai helyzetével szemben elhangzott néhány véleményre. Nagyon örülök, hogy a vármegyék államositásának kívánalma a folyó vita során nem nyilatkozott meg valami erőteljesebb modorban. Ugy látszik, a kormánynak ebben az irányban való akcziója még nem egészen elhatározott és ennek következtében erről a kérdésről már előzetesen valami hosszabb eszmecserét folytatni részünkről is felesleges, szükségtelen volna. Mégis már most meg kell jegyeznem, hogy mi, a háznak ezen oldalán ülő képviselők, az államosítás terve ellen természetesen a lehető legnagyobb ellenállást és a legnagyobb visszautasítást fejtenénk ki, és én nem is hiszem, hogy a t. kormány, még ha komolyan tervbe venné is az autó-