Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. 477 eszme részére való megnyerése, azoknak magyar érzelmű, magyar gondolkodású polgárokká tétele. Felszólalásában maga Lengyel megczáfolta önmagát, mert nagy súlyt fektetett a katonaság beosztására. Az ő terve szerint az összes katonaságot ugy kellene beosztani, hogy minden egyes ezredben, minden egyes században a magyar nemzetiségűek legyenek többségben, a mi lehetséges, mert tényleg magyar eredetű, magyar származású és magyar nyelvű katona van a legtöbb. Ennélfogva lehetséges ilyen beosztás. Hát miért kívánta ezt Lengyel ? Természetesen azért, hogy az ezred és a század nyelve magyarrá legyen, hogy megtanulják a magyar legényektől a magyar nyelvet és igy bizonyos magyar műveltséget, magyar érzést sajátítsanak el. Ha ő a magyar népoktatás nélkül ilyen módon akarja a magyar érzést, a magyar gondolkodást átvinni a nemzetiségekbe, mennyivel nagyobb eredményeket érhet el, ha a népoktatásnál kezdi és megtanultat] a minden gyermekkel a magyar nyelvet. Nekünk igen nagy terünk van arra, hogy sikereket érjünk el a magyarosítás terén. Hiszen azoknak a nemzetiségeknek legnagyobb része még igazán bárdolatlan, műveletlen tömeg, a melynek még nincsen elrontva a lelke és ha a népoktatás révén csakugyan hozzáférkőzünk ehhez a tömeghez gyermekeik fogékony lelke utján, ha már az iskolában beleplántáljuk a gyermekek lelkébe a magyar nemzet fogalmát, a magyar haza iránt való szeretetet, ha nyújtunk nekik oly olvasmányokat, a melyek a gyermeki lelket megragadják, akkor biztosithatom a t. képviselőházat arról, hogy soha sem fogja az a gyermek elfeledni azokat az olvasmányokat, melyeket iskolás korában tanult. Beszélhetnek majd neki a nemzetiségi agitátorok és ha a megfelelő vezetéssel haladunk ezen a téren, nem fog a nemzetiségi kérdés soha többé elmérgesedni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát a magam részéről azt óhajtanám, hogy a kormán}' és a törvényhozás a népoktatás terén igyekezzék a nemzetiségekhez hozzáíérkőzni, azoknak lelkét, gondolkozását a magyar állameszmének megnyerni. Végtelenül sajnálom, hogy ezen a téren a kormány bűnös hanyagságot követ el akkor, a midőn meglévő törvényünket, mely a népoktatásra vonatkozik, a nemzetiségiekkel szemben felfüggeszti és nem alkalmazza. Elnök : Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy a népiskolákra vonatkozó fejtegetései talán inkább a vallás- és közoktatásügyi tárczánál volnának előhozandók. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj balfelől.) Most a belügyi tárcza költségvetését tárgyaljuk, a melylyel ez a kérdés semmi szorosabb összefüggésben nincsen. (Helyeslés a jobbóldalon. Mozgás balfelől.) Bikádi Antal : A legnagyobb tisztelettel hajlok meg az elnöki figyelmeztetés előtt, azonban legyen szabad minden mellékgondolat nélkül megjegyeznem, hogy a vita folyamán történtek itten felszólalások, a melyek talán még kevésbbé voltak a tárgygyal összefüggésben. Épen gróf Tisza István volt az, a ki ezt a kérdést ugyancsak ennek a tárczának tárgyalása során felvetette a nélkül, hogy a legkisebb kontaktusba hozta volna ennek a tárczának költségvetésével. (Zaj a jobboldalon.) Igaz, hogy más szempontból Ítélik meg gróf Tisza István felszólalását, mint az enyémet. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : A képviselő ur ezen megjegyzése ellen kifogást kell emelnem. Én a házszabályokat mindenkivel szemben egyenlően gyakorolom, és nem emlékszem, hogy akár gróf Tisza István, akár j)edig más valaki itt, a belügyi tárczánál, a népiskolák ügyével tüzetesen foglalkozott volna. Csak ez volt a mire a képviselő urat figyelmeztetnem kellett; kérem, szíveskedjék magát ahhoz tartam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bikádi Antal: T. képviselőház! A belügyi költségvetés folytonosan szaporodik a nélkül, hogy — a mint előbb is emiitettem — orvosoltatnának a tényleg fenforgó bajok és hiányok. Az adó évről-évre növekszik. Szükségét látom tehát annak, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy azok az erőforrások, a melyekből a polgárok jövedelmeiket merítik, szaporodjanak. Különösen szeretném, ha a polgárok abban az önálló törekvésükben, hogy bizonyos jövedelmi forrásokat teremtsenek maguknak, a mennyiben azok nem ütköznek törvényekbe, nem ütköznek a társadalmi feladatokba és általában semmiféle különleges érdekbe, a kormány által ne gátoltassanak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! Az egyes községek községi takarékpénztárak létesítése iránt hoztak határozatokat, azokat a megyék jóváhagyásával a belügyi kormányzathoz fel is terjesztették és a kormány ebben a kérdésben állandóan hallgat, nem intézkedik, azokat a kérvényeket félreteszi. Én a múlt év Julius havában interpelláltam ebben a kérdésben és interpellácziómra még máig sem kaptam választ. Mindig itt fityeg a napirenden, hogy választ vár az az interpeüáczió. Gr. Batthyány Pál: Pedig harmincz nap alatt kellene válaszolni! Bikádi Antal : Nemcsak az interpelláczió vár választ, hanem én is, meg a nemzet is. Hiszen nem olyan bonyolult ez a kérdés. Azt hangoztatták a ministeriumban, hogy nem áll útjában semmi ezeknek a dolgoknak, mert teljesen elő van készítve a törvényhozás elé ez a kérdés. Hallottam ezt már ezelőtt két esztendővel és bizony még ma sem került a t. képviselőház elé. Helytelennek tartom azt, hogy ilyen fontos kérdésben a kormány évrőlévre halasztgatja a szükséges lépések megtételét, mert hiszen nem mindegy azon késségeknek, hogy két-három esztendővel előbb vagy később jutnak valamely jövedelmi forráshoz, az ő feladataik, szükségleteik évről-évre szaporodnak. Ezek a feladatok nemcsak munkában kivannak többet, hanem terhek tekintetében is, ugy hogy azon községek terhei folyton és folyton emelkednek. Én tehát arra kérném a belügyi kormányzatot, méltóztassék már egyszer ezt a kérdést