Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos ülés Í91Í '- április 5-én, szerdán. 471 Csak addig áll fenn, mig az illetők a kért engedményeket meg nem kapták, mihelyt azonban kívánságuk teljesítve lett, vérszemet kapva, ujabb követelésekkel állanak elő. Nem szabad a hazafiságnak árfolyamot szabni. A hazafiságnak nincs árfolyama és nincs fokozata. Vagy szereti valaki a hazáját, vagy nem szereti, de itt középút nincsen. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Az állam senkit sem kötelezhet arra. hogy igazi hazafi legyen, annál inkább szükséges azonban, hogy azok, a kik ezt a hazafiságot nem érzik, annak az államnak törvényei és fennállása ellen ne konspirálhassanak, ne bujtogassanak, ha pedig mégis ezt tennék, lépjen közbe az állam kíméletet nem ismerő teljes szigorral, (Élénk helyeslés a baloldalon.) kezében a büntetőtörvénykönywel, mert az állami életben érzelmi motívumoknak helyük nincs. És a törvényt, ne mint mumust használjuk ilyen esetekben, midőn az állani érdekeiről van szó, hanem vegyük igénybe annak intézkedéseit, kérlelhetetlen szigorral, esetleg szabadságvesztésbüntetéssel is sújtva azokat, a kik az állam ellen vétenek, (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A körülbelül 6000 főre tehető magyarországi oláh intelligenczia soraiban vannak általunk is ismert, becsült és szeretett igazi magyar hazafiak, a kik velünk éreznek, — nem szólva a népről, a mely, a mint később ki fogom mutatni, ragaszkodik a magyarokhoz és szereti a magyarokat — az intelligenczia túlnyomó része azonban teljesen a magyar állam elleni izgatásra adta magát, minthogy ez egy kényelmes és koczkázatnélküli mellékfoglalkozás, a mely biztos jövedelmet nyújt az illetőknek. Az államnak, a kormányhatalomnak tehát oda kell hatnia, hogy ezen foglalkozás koczkázatnélküli biztossága megszűnjék és hogy az a törvény teljes szigorának alkalmazása által koczkázatossá váljék. pM Hogy csak ez az ultima ratio vezethet czélra, azt interpelláczióm előterjesztése előtt ki fogom mutatni, épen az általam szóvá teendő konkrét esetből kifolyólag, a mely igazolja, hogy ma már az elvakult bujtogatókban erősebb a magyarság elleni gyűlölet, mint a faji érzés. Mint igaz magyar ember régóta figyelemmel kisértem a nemzetiségi mozgalmakat, fájó sziwei látván azoknak folytonos erősödését, de nem tettem szóvá azokat, mert hiszen úgyis mindig felmerültek itt a házban hasonló esetek. Azonban a Pesti Hírlap márczius 25-iki számában megjelent egy czikk Bihar vármegyéről, a melynek elolvasása után elhatároztam, hogy ezeket a sérelmeket a t. ház elé tárom. Nem a Pesti Hirlap után • indultam, bár megbízhatóságát kétségbe nem vonom, hanem személyes meggyőződést szereztem áz előadandó tények egyes mozzanatairól. (Halljuk! Halljuk/) Nem szoktam személyes meggyőződés nélkül senkit sem támadni, mert nem akarok az ártatlanul való meggyanusitással senkinek fájdalmat avagy szégyent okozni. Bihar vármegyében fekszik Szudrics községe a melyben néhány év előtt állítottak fel; állami iskolát. Az iskola tanítója — megérdemli hogv nevét felemlítsük, — Bihari Béla, egy ideális gondolkozású, derék magyar ember, a ki nemcsak mint kenyérkeresetet, hanem mint hivatást fogta fel a tanítói állását és valósággal apostoli működést fejtett ki ott, igazolván azt, hogy az oláh parasztság, ott, a hol még megmételyezve nincs, szereti a magyarságot, sőt nyelvét is el akarja sajátítani. Különösen nagy befolyással van rájuk a magyar paraszt, a kinek szavára szívesen hallgatnak. A közel két kilométernyire fekvő Rien községből és Szudrícsból beiratkoztak oly oláh szülők gyermekei az iskolába a magyar nyelv megtanulása végett, a kik egy szót sem tudtak magyarul. A nevezett állami tanító, hogy megkönnyítse nekik az időszámítás iránti tájékozást, saját költségén beszerzett egy harangot és állandóan harangszóval jelezte az iskola kezdetének az idejét. Nemrég azonban egyszerre kimaradtak a gyermekek az iskolából. A tanító utána járt a dolognak, s kiderült, hogy a rieni pópa, valami Rokszin nevezetű, elátkozta azon szudriosi szülőket,, a kik gyermekeiket a magyar állami iskolákba küldték. (Mozgás balfelől.) A kik ismerik a nép természetrajzát, azok tudják, hogy az oláhság, de még a mi parasztságunk is, mennyire babonás. Hiszen egyáltalában minden vallásos ember többé- kevésbbé az ; magam sem tagadom, hogy nem vagyok egészen annak híjával. Abban a czivilizálatlan népben ez a babona még nagyobb arányban van meg. A gyermekek kimaradtak az iskolából és az iskola üresen maradt. T. ház ! Ennek más következménye is lett, t. i. a szurdicsi állami felekezeti iskolában, a mely 16 kvadrátméternyi terület, 70 iskolásgyerek szorong túlzsúfoltságban, hatvanan pedig, tehát azok, a kik kiszorultak az állami iskolából, nem lévén hová menjenek tanulni, az utczán játszanak, csavarognak, mert helyiségük nincs, mig a magyar állami iskola teljesen üresen áll, mert oda nem merik a szülők a gyermekeiket küldeni, mert különben el vannak átkozva. Ez az, a mit mondtam, az előbb, hogy már itt a fajszeretetnél nagyobb az ellenünk való gyűlölség, mert inkább hagyja az a pópa, hogy tanulatlanul nőjjön fel az ifjúsága az irás és olvasás ismerete nélkül mintsem hogy kitegye annak a veszélynek hogy azt a gyűlölt magyar nyelvet a magyar állami iskolában elsajátítsa és ott egy csekély hazafiságot tanulhasson. A harang persze elnémult, nem használják, nincs kinek harangozni; és nem Erdélyben némult el, már Biharban is kezd némulni, és ha igy haladunk, majd a lélekharang fog nálunk nemsokára megkondulni Erdélynek és Túlatiszának mint ezt a túlzók az általuk terjesztett és a pópájuktól ingyen kapott térképen már elébetárják a népnek. Most pedig menjünk tovább. Rien községben, pár kilométernyire Szudricstól, már érvényesült a felekezeti iskolának hatalma. Az ottani tanító, a ki daczára, hogy oláh fiu, szintén jó magyar indu-