Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

448 136. országos ülés 1911 a nemzetiségi sajtó, különösen pedig a tót nemzetiségi sajtó izzó gyűlölettel irt mindenről, a mi magyar, hogy minket, felvidéki magyarokat, renegátoknak állitottak oda. a kik eláruljuk a tót népnek ügyét és a tót népnek érdekét. Igaz, elismerem, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy a sajtó hangja azóta megváltozott, de azok az apró tűszurások, az apró gúnyolódások még mindig megvannak, és méltóztassék nekem elhinni, hogy a nép lelkülete olyan, hogy ezek sokkal érzékenyebben hatnak, mint a legvaskosabb gorombaságok. Épen azért igen kérném azokat az urakat, hogy ha komoly békét akarnak, hagyjanak fel ezekkel a tűszurásokkal és apró gúnyolódásokkal. (Helyeslés jobbfelöl.) A nemzetiségi urak igen gyakran hivatkoznak a nemzetiségi törvényre. Sajátszerű azonban, hogy mindig a nemzetiségi törvénynek azon részeire hivatkoznak, a melyek ő nekik kedveznek és soha azokra, melyek a nemzeti együvétartozásból folyó kötelességeket állitják elő. Ezekről egyszerűen haügatnak. Szmrecsányi György t. képviselő ur szintén felemiitette volt a nemzetiségi törvényt. Nekem a nemzetiségi törvényről az a felfogásom, hogy mikor azt készítették, akkor számoltak azokkal a viszonyokkal és körülményekkel, a melyeket az abszolutizmus hagyott hátra, de beállították a törvénybe az egységes magyar állami eszme gondolatát, (Ugy van I jóbbfelől.) és az egységes magyar nemzeti államnak eszméje természetszerűen fejlődött tovább álladalomban, társadalomban, hivatalokban, kultúrában és az állami tevékenység minden többi ágazatában. Természetes dolog az is, hogy e hódító útjában árnyékba helyezte a nemzetiségi törvénynek mindazon részeit, melyek vele vagy ellenkeztek, vagy útjában álltak. Már most ezeket a részeket uj életre kelteni, uj fényre deríteni annyit tenne, mint visszacsinálni a magyar állameszme fejlődését, erre pedig, ugy hiszem, hogy sem magyar politikus, sem magyar párt kapható nem lesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György t. képviselőtársam pl. azt kívánja, hogy a bírósági végzések lehetőleg tót nyelven is adassanak ki. Erre nézve ugyan megfelelt már neki gróf Tisza István, azt mondván, hogy az ellenkezik magával a törvénynyel. En ezt aláírom, de hozzáteszem még azt is, hogy az a praktikus haszon, a mely ebből elérhető volna, nem éri fel a magyar nyelv törvényes jogainak a sérelmét, (Élénk helyeslés.) mert tudjuk azt, hogy a bírósági nyelvezet egy külön nyelvezet. Akár tót, akár pedig magyar nyelven is kapná meg az illető azt a végzést, az mégis kénytelen lesz magyarázatért valakihez folyamodni. (Derültség a jobboldalon.) Ezért el kell mennie vagy a jegyzőhöz, vagy a plébánoshoz — mert hiszen mindig akad intelligens ember a községben — és igy a fődolog az, hogy ezek jóakaratukig világosítsák fel az illetőt és adják meg neki a szükséges tájékoztatást. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy hang (jóbbfelől) : Ez a fő! április 5-én, szerdán. Haydin Imre: Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy a Felvidék inteUigencziája ezt a kötelességét teljesitse is. Én, t. ház, ismerem Szmrecsányi György t. képviselőtársam izzó magyar szivét és lelkületét. Épen ezért csodálkoztam nagyon ezen a kívánságon. Ne vegye tehát tőlem zokon, ha én ezt az egész fellépését csak olybá veszem, mintha az csupán egy jótékony flastrom akarna lenni arra a bizonyos Csernovára. (Helyeslés jóbbfelől.) A t. nemzetiségi urak panaszkodnak a közigazgatásra. Elismerem, hogy a közigazgatásnak sok tekintetben át kell alakulnia, és hogy nem annyira rendőri represszionális eszközökkel, mint inkább a nép kulturális és anyagi előhaladásának előmozditásával kell a nemzetiségiekkel a magyar állam hatalmát és gondviselését éreztetni. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Az is kivánatos, hogy a hatóságok és azok a közegek ismerjék a nemzetiségiek nyelvét. Azon érintkezzenek velük, vagy legalább is ne éreztessék soha a néppel azt, hogy idegen az anyanyelve. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, ezek az urak nem ezt értik jó közigazgatás alatt. Ezek az urak a jó közigazgatás alatt az erőtlen közigazgatást értik, a mely elnézi és eltűri az ő játékaikat és üzelmeiket. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek az urak beszélnek a nép kulturális haladásáról. Hát, t. képviselőház, az természetes dolog, hogy a nép kultúráját emelni kell, hiszen csak ezzel adhatjuk meg neki az eszközöket, hogy önmagán segíteni tudjon. De ezek az urak nem ezt értik kulturális előrehaladás alatt, hanem azt, hogy a nép magyarul ne tanuljon. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek az urak beszélnek a nép anyagi. előrehaladásáról és annak előmozdításáról és ez alatt azt értik, hogy a külön tendencziákat szolgáló nemzetiségi intézmények egyeduralmat gyakoroljanak a nemzetiségi vidéken, a mi hogy hová vezet, annak eklatáns példája a Felvidéken az ismert Rovnyanek-eset. Lehet, hogy voltak magyarok, a kik anyagi kárt okoztak a tótságnak, de hogyha együvé teszem azon kárt, a melyet ők okoztak, az nem ér fel azzal az óriási kárral, a melyet a tót nemzetiségeknek e bálványa és apostola okozott a tótságnak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én ugy képzelem a nemzetiségi paczifikácziót, hogy akkor, a midőn a magyar állam egyfelől megépíti a nemzetiségek kulturális és anyagi haladásainak a gátjait, ugyanazon pillanatban a maga saját partjait is meg kell erősítenie, mert különben a megduzzasztott ár elsodorja azt. Mi mindannyian igaz szívből és lélekből kívánjuk a nemzetiségeknek anyagi és szellemi haladását, de csak ugy, ha a nemzetiségeknek ezen anyagi és kulturális megerősödése egyúttal a magyar nemzeti izomerőt gyarapítja és öregbiti. (Helyeslés.) Azt hiszem, nincs oly magyar politikus, a ki a nemzetiségek nyelvét el akarná nyomni. EUenkezőleg : minden józan magyar politikusnak azt