Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 mintegy 100 milliónyi tőkét legalább részben közegészségügyi intézményekre, főleg tüdőbetegszanatóriumok létesítésére fordítanák. De igen sokat tehetnének maguk az érdekelt társadalmi rétegek, főkép pedig a munkások tömegei is. Hisz a munkásbiztositó pénztáraknak 7—800.000 tagja van, s ha ezek közül csak 500.000 heti keresményéből csak két fillért áldozna erre a czélra, ez minden évben félmilliónál többet tenne ki, a mely összegből rengeteg sok beteget lehetne megmenteni. Ez az önsegély sokkal hatékonyabb volna, mint az a mai eljárás, midőn a munkásbiztositó pénztárak sok milliót áldoznak évenkint tüdőbeteg tagjaiknak táppénzre a nélkül, hogy ebből valami lényeges haszon származnék, mert specziális intézmények hiján ambulanter, vagy kórházakban, vagy otthon kezelt tüdőbeteg pénztári tagoknak csak kicsiny töredéke gyógyulhat meg, legtöbb állandóan megmarad munkaképtelennek, s igy állandóan esik a munkásbiztositó pénztár terhére. De az államnak sem szabad a segités elől elzárkózni, mert legyünk azzal tisztában, hogy az a 3—400.000 korona, a melyet az állam erre a kérdésre évenként fordít, elegendő lehet talán a társadalmi tevékenység bizonyos mértékű segélyezésére, de elhatározó fordulat előidézésére korántsem. (Ugy van I a középen.) Nekünk pedig ma már elhatározó fordulatra van szükségünk. Elsősorban a tüdő vészes és a tüdővészre hajlamos gyermekek megmentése az állam feladata. Nemcsak azért, mert a gyermekmentés a leghatékonyabb prophylaxis, hanem azért is, mert a szegény ember gyermekéről igazán nincs a ki gondoskodjék. De az államnak a gyermekek megmentésénél sem szabad megállania, mert a tüdővész által fenyegetett nagy tömegek munkabírásának visszanyerése elsősorban mégis csak az állam érdeke. Már maga az is nagy segítséget képezne, ha az állam saját tüdőbeteg alkalmazottairól gondoskodnék, mert ezáltal az a többi erő, a mely ezen a téren működik, felszabadulna azoknak támogatására, a kiknek semmi támogatásuk nincsen. Tovább nem szándékozom immorálni azoknál az intézkedéseknél, a melyeket az államnak és társadalomnak ezen a téren meg kell tennie, csupán röviden kívánok még reámutatni, mi az oka annak, hogy noha maga a társadalmi tevékenység egy évtizednél hosszabb idő óta igazán intenzive foglalkozik ezzel a kérdéssel, e téren való előrehaladásunk daczára a tüdővész elleni védekezés mégis bizonyos tekintetben még ma is a kezdet stádiumában van. Ennek főokát abban látom, hogy hiányzik nálunk egy olyan központi irányító fórum, a mely a maga tudásának és tekintélyének befolyásával egyfelől az intézkedésre hivatott irányadó tényezők előtt keUő világításba tudná helyezni a kérdést, másfelől megszabná a védekezést a helyes irányban, végül pedig harmóniát teremtene az állam és a társadalom tevékenysége között. *d .• •--:-. - . _~^.M. __ ' április k-én, kedden. 439 A gyermekvédelemnek a beliigyministeriumban — nagyon helyesen —• külön osztályt szerveztek. A trahomának szintén igen helyesen külön kormánybiztosa van. Csak a tüdővész elleni védekezés nem volna elég fontos arra, hogy legalább oly elbánásban részesüljön, mint teszem a selyemtenyésztés ? Pedig ha valahol, a tüdővész elleni védekezés terén van szükség egységes irányú vezetésre, nemcsak azért, mert tüdővész elleni védekezés maga nem régi, igy tehát nagyon eltérő, sokszor téves tanokkal állunk szemközt, hanem azért is, mert a társadalom a gyermekvédelmen kivül a tüdővész elleni küzdelem iránt viseltetik legtöbb szimpátiával, az ezen a téren elkövetett hibák tehát kétszeresen megbosszulhatják magukat. Tekintettel tehát arra, hogy a tüdővész óriási elhalálozási arányban uralkodik Magyarországon, tekintettel arra, hogy az eddigi küzdelem széttagolt volt, hogy abban nem volt egység, nem volt egyöntetűség és tervszerűség, feltétlenül szükségesnek tartom egy olyan központi irányító reform létesítését, a mely felölelje a tüdő vész ellen működő eddigi összes számbavehető tényezőket, és irányt szabjon a cselekvés módjára vonatkozólag- „ És itt igazán őszinte elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy a belügyminister ur rövid hivataloskodása alatt is átlátta ennek a kérdésnek óriási fontosságát és megtette az inicziativát arra, hogy a hazánkban létező különböző tüdővész elleni egyesülések egy közös, szövetségbe foglaltassanak össze, autonómiájuk minden sérelme nélkül, a mely szövetség arra volna hivatva, hogy egyfelől a védekezés egységes irányelveit állapítsa meg, másfelől pedig az állam és a társadalom tevékenysége között szükséges harmóniát létesítse. (Helyeslés jobbfelől.) Tisztelt ház ! A ministerelnök urnak maradandó érdeme, hogy évtizedes viszály és hányattatás után olyan viszonyokat teremtett ebben az országban, a melyek remélnünk engedik, hogy végre mégis csak belejutunk a békés munka áldásos korszakába. Ennek a munkás korszaknak, ennek a belső konszolidácziónak nem lehet nagyobb, nem lehet magasztosabb feladata, mint a tüdővész ellen való küzdelemnek legradikálisabb, legenergikusabb felkarolása. Vegye kezébe ezen a téren is a ministerelnök-belügyminister a vezetést. A nemzet elismerése fogja kisérni, ha azt a SZÍVÓS energiát, a mely nemes egyéniségét jellemzi, a nemzetnek ezzel a legádázabb eUenségével szemben való küzdelemre konczentrálja. A nagy feladat nehézségei ma már annál kevésbbé leküzdhetetlenek, mert a társadalom, a mely egy évtized óta odaadóan, lelkesen végzi az uttörés nehéz feladatát, alig várja, hogy szervezetten sorakozzék egy nagyszabású áüami akczió támogatására, erősítésére, hatályossátételére. (Helyeslés a jobboldalon.) < A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) .. > Beszkid Antal jegyző: Kovácsi Kálmán! M