Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

436 135. országos ülés 1911 április h-én, kedden. őrzés alatt álló, nagy tisztasággal, sok levegővel, jó táplálkozással, okos vizgyógymóddal a szervezet megerősítésére, a beléje jutott fertőzés legyőzésére törekvő zárt intézetek. A népszanatóriumok rendszerét imponáló méretekben fejlesztette ki Németország, a hol ma már 93 népszanatórium szolgálja a tüdővészeilenes akczió ügyét, a melyekben évről-é"vre 40—50.000 szegény ember részesül szanatóriumi kezelésben. Hogy Németország ilyen óriási eredményt elérhetett, arra Németországot munkásjóléti intézményeinek fejlettsége tette képessé. Betegsegélyzőpénztárai gazdagok és könnyen fedezik a szegény betegek ápolási költségeit. Sőt rokkantság ellen biztositó pénztárai önmaguk 3—4 száz millió márka befektetéssel létesitették a népszanatóriumokat és mindezen óriási befektetést nemcsak a humanizmus érdekében tették, hanem a saját jól felfogott érdekükben is, mert ez a nagy kiadás csekély azzal szemben, a mit ezek a rokkantsági intézetek fizetni tartoznának akkor, hogyha ezek a vagyontalan betegek állandóan esnének a pénztárak terhére. Nagy a száma a szanatóriumoknak Angliában és Amerika egyes államaiban, de Francziaországban, Belgiumban, Olaszországban is mind nagyobb és nagyobb mértékben létesitenek szanatóriumokat. A szanatóriumoknak nemcsak az a haszna, hogy az idejében odajutó betegeket meggyógyitják és hogy ezek a betegek megszűnnek a társadalomra nézve a továbbfertőzés forrásai lenni, hanem különösen haszna az is, hogy a tüdővész ellen való védekezés gyakorlati ismereteinek elterjesztésére ez a leghatékonyabb intézmény. Mert mindazok, a kik onnan kikerülnek, magukkal viszik az életbe az egészség megóvására a tüdővész ellen való védekezésre szolgáló okos ismereteket és a tudás a felvilágosodottság, az okos védekezés közkincsesé lesz, a minek eredménye a fertőzések számának jelentékeny alábbszállásában nyilatkozik meg. Persze a szanatórium aránylag költséges intézmény, de hát egyfelől módja van annak, hogy ugy az építkezésben, mint az igazgatásban és a fentartásban a takarékosság elvei érvényesüljenek, másrészről a ki az eredményt akarja, utóvégre annak a költségekkel is számolni kell. A másik intézmény, a mely a tüdővész ellen való védekezés terén óriási szerepet tölt be, a dispensaire, magyarul tüdőbeteggondozó intézetnek nevezhetném, a mely intézmény, a mint a neve is mutatja, franczia eredetű, s a mely nem a gyógyításnak, hanem sokkal inkább a profilaxisnak áll szolgálatában. A dispensaire felkeresi a szegény, támogatásra szoruló beteget a maga otthonában, megvizsgálja orvosilag, ellátja orvosi tanácsokkal, felvilágosítja a tüdővész elleni védekezés módjairól nemcsak őt, hanem hozzátartozóit is, felkeresi őt lakásában és ott megakadályozza a továbbfertőzés lehetőségét, igyekszik elhelyezni ezeket a szegény betegeket kórházakban, szanatóriumokban, üdülőhelyeken, javítja a szocziális viszonyaikat, főleg pedig a lakás- és élelmezési viszonyokat, igyekszik megfelelő munkaalkalmat szerezni nemcsak ezen betegeknek, hanem hozzátartozóiknak is. Egyszóval a dispensaire abból indul ki, hogy a tüdővész családi betegség, s azért a támogatásra szoruló szegény beteget családjában keresi fel és egyfelől felvértezi azt a tüdővész ellen való védekezés minden tudnivalójával, másrészt pedig annak szocziális viszonyait igyekszik mindenképen javítani és ez által megedzeni azt a tüdő vész elleni harezban. A dispensaire-nek igen nagy előnye az, hogy aránylag nem jelentékeny költséggel igen szép eredményt tud felmutatni. Ujabb időben ezt a két rendszert, a szanatóriumok és a dispensairenek rendszerét vegyesen szokták alkalmazni. A latin nemzetek is belátták, hogy az igazi gyógyításnak a szanatórium a módja, viszont a germán nemzetek is átlátják, hogy a szanatórium bizonyos mértékben drága intézmény és ennélfogva a szanatóriumok rendszerét a dispensaire-ek létesítésével egészítik ki. Az igazság pedig az, hogy a tüdővész elleni védekezés akkor lehet igazán hatályos, ha a prevencziónak, a profilaxisnak intézkedései a gyógyítás intézményeivel karöltve fejlesztetnek. A tüdővész gyógyíthatóságának megállapítása folytán keletkezett üdvös társadalmi ébredés hozzánk is idejében eljutott, noha a mi szegény, különben is századok mulasztásait pótolni hivatott társadalmunk csak nehezen tudja magáévá tenni azon uj irányokat és vívmányokat, a melyeknek létesítése jelentékeny anyagi áldozatokkal is jár. Mindazonáltal, hála és elismerés az úttörőknek, a kik között elsősorban Korányi Frigyest keU megneveznem, ezen úttörők akcziójának eredményeképen a 90-es évek második felében nálunk is megindult a tüdővész elleni társadalmi akczió. Ez az akczió immár majdnem másfél évtizedre mutathat vissza és e másfél évtized alatt jelentékeny eredményeket is produkált. Van két nagy népszanatóriumunk: az egyik Budapest meUett a budakeszi erdőben az Erzsébet Királyné Szanatórium Egyesület által létesített Erzsébet-szanatórium, a másik Gyulán, a Lugos-erdőben a József Királyi Herczeg Szanatórium Egyesület által létesített József-szanatórium. Mindkét szanatóriumot létesítésük óta már jelentékenyen ki kellett bővíteni. A József kir. herczeg szanatórium egyesület legközelebb felépiti második népszanatóriumát is. Van ezenkívül két kisebb munkásszanatórium is, az egyik Szentendrén a munkásbiztositó pénztár tulajdonában, a másik Hódmezővásárhelyen, egy parasztszanatórium, szintén a társadalom alapítása. Mindezeken felül van még az államnak egy szanatóriuma kizárólag a tüdőbeteg munkások számára Algyógyon ; ezt a sznatóriumot a pénzügyministerium létesítette. A dispensaire-mozgalom terén is hazánk már jelentékeny előrehaladást ért el, és itt őszinte elismeréssel kell megemlékeznem a múlt kormány belügyministeréről, a ki a dispensäire-mozgalmat