Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

412 13'*. országos ülés 1911 április 3-án, hétfőn. telni fogja ép ugy, mint mi, hogy ezt az abszurd 1874-iki fővárosi törvényt végre már igazán revizió alá vegyük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy talán felesleges is bővebben fejtegetnem a fővárosi törvény abszurd dolgait. Különösen sértő azonban európai emberre — hogy így mondjam — a fővárosi választói jog, az a mód, a hogyan a törvényhatósági bizottságot választják. A fővárosnak jelenlegi feje Bárezy István polgármester, egy mindenképen rátermett, kiváló ember, s meg vagyok róla győződve hogy ha rajta múlnék, ő volna a legelső, a ki könyörögve kérné a belügyministeriumot, hogyha már nem akarja is az egész fővárosi törvényt revizió alá venni, leg­alább a törvényhatósági bizottság választási módját változtassa meg sürgősen, mert a mig az a mai for­májában meglesz, addig a főváros polgárságának igazi akarata sohasem fog érvényesülni, hanem érvényesül az u. n. törzsfőnökök és klikkek akarata, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely le­nyűgözve tartja a főváros polgárságának szabad­ságát és a fővárosnak magának igazi, szabad és nemzeti irányban történő fejlődését. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Elfoglalták a fővárost egészen! (Zaj.) Sümegi Vilmos : Hiszen hogy többet ne mond­jak, a főváros törvényhatóságának négyszáz tagja van a hivatalos szavazatokon kivül — ha jól em­lékszem — és ebből a négyszázból kétszáz szaba­don választott és kétszáz u. n. értékképviselő, u. n. virilista. Ha csakugyan azt mondjuk, hogy »szabadon választott*, ez valóságos gúnyja ennek az elneve­zésnek, mert mondhatom, hogy egyes nagyon ritka kivételeket leszámítva, negyven esztendő óta sem szabadon nem választottak, sem pedig függet­lenül, saját akaratukból, hanem mind a kétszáz úgyszólván kinevezés utján jutott a törvény­hatósági bizottságba, nem is szólván az érték­képviselőkről, az u. n. virilistákról, a kik u. n. lajstromos szavazás utján kerülnek a törvényható­sági bizottságba. Gyermekkoromból emlékszem, — mert akkor már figyelemmel kisértem a külföldi törvényhozási dolgokat — hogy az európai álla­moknak egyik legnagyobb államférfia, Gambetta, a ki volt akkor olyan legény, mint ma a t. belügy­minister ur, megbukott, mivel a lajstromos sza­vazást a »sorutin liste«-et akarta Franeziaországba behozni, csakhogy nem tudta, megbuktatták. És nálunk a mellett, hogy a leghitványabb választói törvényünk van az országos választásokat illetőleg is, igazán a világ csúfjára még Budapest fővárosa is e lajstromos szavazás utján azt választja be, a kit tíz-tizenkét ember akarata oda bedirigál ! Gr. Batthyány Tivadar: Egyáltalában a viriliz­mus mit csinál a fővárosban ! Sümegi Vilmos: Mondom, hogy a fővárosi törvénynek e hiányait, fogyatékosságait, sőt mondhatom, szégyenét beismerte mindenki, és minden belügyminister meg is Ígérte, hogy a fővárosi törvény revízióját keresztül fogja vinni, de ezt az Ígéretet egy sem tartotta meg. En kötelességemnek tartom a belügyi költség­vetés rendjén, miután senki e tárgyban nem szólalt fel, a magam részéről, a ki évtizedek óta látom e tarthatatlan állapotokat, úgyszintén mint a függetlenségi és 48-as párt szerény tagja, a mely párt programmjába is foglalta a fővárosi törvény demokratikus revízióját, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ismételten kérni a belügyi kor­mányzatot, hogy legyen szives és vessen végre véget ennek a szégyenletes állapotnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy az országos választási törvényt ép ily szégyenletesnek tartom, mert olyan választói jog alapján, mint a magyar­országi, a kerek világ semmiféle kulturállamában nem választanak képviselőházat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetesen, nemcsak a választási jogból kifolyólag, de mint magyar ember, a ki mindenekfelett emberi mivoltom mellett elsősorban a legradikálisabb soviniszta érzelmeket tápláltam mindenkor és táplálom ma is, a magam részéről épen a magyar nemzet szempont­jából követelem az általános, egyenlő, de főleg titkos választói jogot. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Látom, hogy mosolyog a t. igazságügy­minis ter ur . . . Székely Ferencz igazságügyminister :• Nem mosolyog ! Sümegi Vilmos : Valószínűleg örvend, hogy az ő elveit más is hangoztatja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen Magyarország igazságügyministere bizonyára ez igazságok mel­lett helyt fog állni a parlamentben is, nemcsak a választók előtt, és ő is, a ki mint praktikus magyar ember tudja, hogy igazság csakis a titkos választói jog alapján lehetséges, ezt a felfogást vallja. (Mozgás.) Mert nem lehet megkívánni attól a szegény polgárembertől, hogy azért, mert öt esztendőben egyszer odamegy az urnához, hatal­mon levő urak megfoszszák exisztencziájától, állá­sától, kiforgassák egész életéből, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mostani választói mód tényleg a legbrutálisabb egész Európában, és hiszem, ha nem is emberi szempontból, de fölteszem önökről, a túloldalon ülő t. képviselőtársaimról, hogy mint magyar emberek nem fogják eltűrni azt, hogy minden választás után ezer meg ezernyi exiszten­cziát tönkre tegyenek. (Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) A választói jog egész Európa előtt szégyene Magyarországnak, és Magyarország, a melynek alkotmánya szinte a legidősebb, ezeresztendős, és a melynek alkotmányát mindenütt a legnagyobb dicsőítéssel említik, a választói joga révén ép oly csúfsággal és szégyennel bélyegeztetik meg min­denütt. Kun Béla: A kiváltságosak választanak! Nagy Sándor: Miért nem csinálták meg ? Arra alakultak ! Sümegi Vilmos: Az államosítás dolgát em­líti t. képviselőtársam, a melyet, mint magyar

Next

/
Thumbnails
Contents