Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

402 1U. országos ülés 1911 április 3-án, hétfon. mentes kötvényeket bocsáthassanak ki, de egységes tipusu kötvényeket, a melyeket bizonyos tekintetben az állam garantirozhatna, legalább azzal, hogy kötelesek lennének a városok költségvetéseikben felvenni a kötvények kisorsolására és a kamatok fedezésére szolgáló eszközöket. (Élénk helyeslés.) Ily értelemben, midőn azt a nézetet vallom, hogy Magyarország jövője. Magyarország fejlődése feltétlenül attól függ, hogy elsősorban mint mezőgazdasági állam a mezőgazdaságot fejleszsze és a községeket ennek megfelelően támogassa, másrészt, azt hiszem, a városok fejlődését elő kell segiteni, azoknak polgárságát támogatni kell és a polgári osztály megerősítését lehetővé kell tenni. Lehetővé kell tenni, hogy a polgári osztály, a mely alig erősödött meg és máris erős gazdasági küzdelmeket kénytelen folytatni, mint államfentartó osztály fenmaradhasson, — mondom, midőn ez a meggyőződésem, azzal a kérelemmel fordulok a belügyi kormányhoz, hogy a városoknak ily segitése, a városi polgárságnak ily támogatása érdekében lehetőleg minden eszközt mozgósitson, a városokat kellően fejleszsze, a városi polgárságot támogassa, hogy igy lehetségessé váljék, hogy a felviruló mezőgazdaság mellett alakuljon minél előbb kulturális és gazdasági vidéki központ, vidéki város, (Élénk helyeslés.) és ezzel megalapoztassék Magyarország jövőjének további évezrede. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Beszkid Antal jegyző: Zelenyák János ! Zelenyák János : T. ház ! Nem tartozom azon malkontensek közé, a kik mindent sötét szinben szoktak látni, sőt az időleges kormányok megbirálásánál a legsötétebb szemüveget használják, hogy a netalán előbukkanó fényt sötét szinben lássák. Ellenkezőleg, én azt a szempontot tartom czélszerűnek, üdvösnek, hasznosnak, hogy mi nem a mi hibánk okozta elmaradottságunkat, az úgynevezett fejlődési megakadásunkat sötét fátyollal takargassuk, — vagy hogy a legújabban divatba hozott szóval éljek — hogy a romokat zaj nélkül takarítjuk el. Szükségünk van erre a közegészségügyi kérdések tárgyalásánál is, mert hiszen ennek kiható ereje minden egyes honfiura kiterjed, annak hatását lesi egyszersmind a külföld is, és a szerint emel vagy sújt bennünket, a mint bennünket közegészségügyi tekintetben rendezetten vagy rendezetlenül talál. Én azt gondolom, hogy a közegészségügynek rendezettsége vagy rendezetlensége a nemzeti erőknek igazi fokmérője. (Igaz I ügy van !) Még most is fülemben cseng Horváth Mihály t. képviselőtársamnak igazán mélyreható szava, midőn eszmedús, tartalmas, de egyszersmind szivből fakadó beszédében a nemzetnek minden fiát a közügyek rendezésére hivja fel rang és nemi különbség nélkül, mert a közegészségügy olyan közkincs, melynek fentartásánál szerepelnie kell mindenkinek egyaránt. A közegészségügyet én eminenter nemzeti ügynek tartom és talán ez az oka annak, hogy még a politika, az exigencziák, a czélszerűségek tudománya a belügyi tárcza keretébe szorította. A . közegészségügyi állapotoknak megítélésénél az emberek két csoportra oszlanak, az egyik csak a fényoldalait, a másik csak az árnyoldalait tekinti. Én a közegészségügyet manapság lábbadozó beteghez hasonlítom . .. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Zelenyák János: . . . kinek az időleges kormányok hol erősebb, hol gyengébb mankókat adnak, hogy felállhasson, esetleg itt-ott egy-két lépést előre is tehessen, de nem adja meg a kormány azt az erőt, az idegeket és izmokat aczélozó táplálékot és különösen nem adja meg az egész szervezetet lüktető elevenségben tartó magyar szellemet és lelket. Nem tagadom, hogy az időleges kormányok sokat tettek ennek az ügynek a fejlesztése érdekén, de egy hibában szenvednek, t. i. ezt a közügyet nem a hivatott szakkörökre bizzák, hanem idegen dajkára, mely más elfoglaltsága mellett a reményekre jogosított gyermekből csenevészt farag. Ezt tapasztaljuk mindenütt, hol a közegészségügyet a közigazgatási testületekre vagy a községekre bizták. Ennek a rendezése nem oda való. Hogy a közegészségügynek a rendezésével nem foglalkozhat ex asse a közigazgatás, annak egyszerű oka az, hogy annyi mindenfélével van túlterhelve, hogy még ennek az ügynek sem szentelheti minden idejét és erejét. Hogy mennyire álmatag a mi közigazgatásunk, elég ráutalnunk az ököritói vagy hegyaljai esetekre, midőn ezt a közigazgatást még a nyomornak csontos keze sem birta álmából felrázni, hanem a belügyministernek úgyszólván lángpallosára volt szükség, hogy végre álmukból felébredjenek és kötelességüket teljesítsék. Kelemen Béla: Elég szomorú ! Zelenyák János: A közegészségügynek rendezése czéljából két törvényt alkottak. Az egyik az 1876. évi XIV. t.-cz., a másik annak revideált kiadása, az 1908. évi XXXVIII. t.-cz. Ez is reformra szorul, mert ugyanabban a hibában szenved, hogy nem a szakköröket bizza meg ez eminenter nemzeti ügynek rendezésével, hanem megint csak a törvényhatóságokat és a községeket. Én nem akarok rekriminácziókkal élni, de ismerem a népet, ismerem annak gondolkozását, ismerem ruházkodását, szóval beléletét, ismerem azt a kört, a melyben mozog, a melyben jól érzi magát, de tessék elhinni, én nem találok olyan embert, a ki az 1886 : XXII. t.-cz. 71. §-a nélkül birói pálczát vállalna ; csak erőszakkal, úgyszólván büntetéssel kényszeríthető arra az. illető, hogy a községben biró legyen, mert ugyanabban a pillanatban az egész komasága, az egész rokonsága ugysaólván ellenségeskedésbe jut vele, . . . Jakabffy Elemér : Nálunk megfordítva van ! Zelenyák János : . . . lehetnek kivételek, elismerem, de az ellenséges hangulat, az ellenséges indulat mindannyiszor a biró ellen tör, valahány-