Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

4 133. országos ülés Í9ÍÍ működését veszik a legszigorúbb bírálat alá. Ott vannak az önök táborában Tisza István grófon kivül még többen is, a kik ezen irányzat ellen a legnagyobb vehemencziával és energiával harczolnak. Mielőtt tehát az urak nekünk szemrehányást tennének, vagy lekicsinyelnék a szabadkőmivesek ellen való küzdelmet, mindenesetre tartoznak saját láthatatlan fejüknek azzal, hogy vele hozzák' rendbe a dolgukat. Ezzel be is fejezem azt, a mit a szabadkőművességről akartam mondani. (Zaj. Elnök csenget.) Csak arra kérném a belügyminister urat, hogy e társaságok működését szíveskedjék kellő figyelemmel kisérni, mert már Mária Terézia megmondotta, hogy a szabadkőmivesség ártatlan dolog, a mig azzal foglalkozik, lehet-e aranyat csinálni, ártatlan dolog addig, a mig páholyaiban muzsikaszó mellett, vagy a nélkül, orgonaszó mellett, vagy a nélkül, külön páholyzsoltárokkal, vagy a nélkül, kontemplál és igyekszik magának jó vacsorákat és hetenkint egy kimenőt szerezni, de olyan időben és olyan korszakban, a mikor az államban recseg és ropog minden, a hol a társadalmi rend, vagy az alkotmány veszélyeztetve van, akkor egy olyan titkos társaság, a minő a szabadkőmivesség, oly veszélylyel járhat az országra nézve, a mely ellen akkor a mikor a veszély már megvan, védekezni nem lehet. Egy hang (balfelől) : Mária Terézia liberálisabb volt! Huszár Károly (sárvári) : Pedig mégis ezt mondta. Arra kérném különösen a belügyminister urat, szíveskedjék módot és alkalmat találni, annak kikutatására, honnan származnak mindazok a rezolucziók és határozatok, a melyek már hétrőlhétre, hónapról-hónapra városi képviselőtestületekbe,vármegyeházakra érkeznek, a melyek sértik a katholikus egyházi vagyon jogbiztosságát, a melyek sértik a katholikus állampolgárok gyülekezési szabadságát, mert legutóbb is megtörtént, hogy a szabadkőmives páholyok részéről akczió indíttatott, hogy tiltassák meg katholikus gyermekeknek és felnőtteknek, hogy Mária-kongregácziókban szervezkedjenek. Hát ezek a kongregácziók semmi egyebet nem csinálnak, mint vallásuk ügyeit, a melyeket nagyon szeretnek épen a túlsó oldalon magánügyeknek deklarálni, ugy bonyolítják le, a hogy nekik jól esik, nem egyenként, hanem kollektív módon. Szükséges, hogy azon támadásokkal szemben, a melyek városokban, vármegyeházakon, ujabban a parlamentben is beadott kérvények által a katholikusok vallásszabadsága ellen intéztetnek, kikutattassák, hogy épen a szabadkőmivespáholyok részéről történnek mindezen támadások, kapcsolatban azon támadásokkal, a melyek különböző szakszervezetekben, magánalkalmazottak egyesületeiben, mint a nemzeti irány elleni harczok is jelentkeznek és mutatkoznak. Hogy mi a teendő ezekkel szemben, a belügyminister ur foglalkozhatik ezzel, azonban mindenesetre mindenkinek, a ki ebben az országban aáprilis 1-én, szombaton. hazát, a dinasztiát, a vallást, akár a katholikusok, akár a többi vallások szabadságát és egyenlőségét félti a törvényhozásban, kötelessége, hogy e szabadkőművesekkel szemben a lehető legnagyobb erélylyel harczoljon. Bátor vagyok most áttérni a másik kérdésre és ez a választói reform kérdése. Mindössze néhány szó lesz, a mit elmondok. (Halljuk ! Halljuk !) A belügyministeri tárczát tárgyaljuk, t. ház, és még eddig a kormány részéről egy szó sem volt arról, hogy az a választói reform, a mely lázas izgalomban és érdeklődésben tartja az egész országot, miként és hogyan lesz megoldva. Lovászy Márton : Nem tudja még ő sem ! Huszár Károly (sárvári) : A kormányra nézve mindenesetre nagyon kényelmes álláspont, ha strucz módjára homokba dugja a fejét és nem akarja észrevenni a körülötte levő sürgést-forgást és a nép követelését. Azonban az állam szempontjából káros az, hogy egy lázitó és izgató kérdés ilyen hosszú ideig tartja nyugtalanságban az egész ország népét, (Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel olyan néposztályok és érdekeltségek is a legszélsőbb radikalizmusba tolódnak el, a melyek ha kellő időben és az összesség érdekében oldódnék meg a választói reform, nem mennének a szélső radikalizmusba. Nagyon kérem a t. minister urat, szíveskedjék e kérdésre nézve felvilágosítást adni, hogy azon ígéret, a melyet erre nézve a kormány első megjelenése alkalmával a parlamentben is adott, a válaszfeliratban is adtak, milyen stádiumban van és mennyi ideig tart még, a meddig a nép megkapja azt a jogot, a melyre népünk nagy sokasága tagadhatatlanul megérett és a mely jog elvonása a legnagyobb igazságtalanság e dolgozó néposztálylyal szemben. (Ugy van I Elénk helyeslés a baloldalon. Bátor vagyok még szóvá tenni a vármegyei tisztviselők dolgát. A munkapárt részéről és különösen a kormány egyik tagja részéről mindjárt a parlament legelején egy felszólitás történt. Felszólították a képviselőket, hogy tartózkodjanak attól, hogy az állam alkalmazottaiból kiragadjanak egy réteget és azokat politikai czélokból felhasználva, bizonyos fizetésrendezési mozgalmakba belehajszolják. Azóta ugy vettem részre, hogy az ellenzék részéről ilyen kísérletek már nem is történtek. Annál nagyobb meglepetéssel láttam tehát, hogy egy gróf Tisza István, mint valami titkos belügyminister, egész tervezetet készített a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag. (Mozgás balfelől.) Teljesen érthetetlen, hogy a mikor a tanítók és a tanárok fizetésrendezése dolgában, a kik tagadhatatlanul a legnagyobb kulturális munkát fejtik ki az országban, olyan szűkkeblűség nyilvánul meg a kormány és a munkapárt részéről, akkor a mélyen t. többség legelsősorban a vármegyei tisztviselőkre gondol. Lehetetlen ily körülmények között elzárkózni azon gondolat elől, hogy az urak nem tudják elfelejteni azt, hogy a vármegyei tisztviselők közül