Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-132
132. országos ülés 1911 márczius 31-én, pénteken, 365 senkinek, a ki annak működését az életben szemléli, (Ugy van! ügy van!) a mi természetes is, mert az is egy szerencsétlen ötödik kereke a mi közigazgatásunknak, (Ugy van ! Ugy van !) maga sem tudja, hova tartozik, mi a hatásköre, kellő kapcsolat, összefüggés és szerves egység nélkül a közigazgatás többi szerveivel, zakatol az űrben, alkalmatlanságot sokat okoz, de hasznot jóformán semmit. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a baloldalon.) Én tehát azt gondolom, hogy a kettőt kapcsolatba hozva és a határrendészetnek ma már igen nagyra rugó költségeit erre a reformra felhasználva, megcsinálhatunk egy üdvös reformot, a nélkül, hogy az államot nagyon lényeges költséggel terhelnők meg, s e mellett igen lényegesen segíthetünk a városok pénzügyi bajain. Ha azután még ennek teljesitése után is mutat-, kőzik fedezetlen szükséglet, természetesen nem állja semmi útját annak, hogy akkor befejezésül ismét bizonyos direkt segélyt nyújtsunk, akár egyes jövedelmi ágak átengedésével akár fix segélyezéssel a városoknak, De a következő lépés, igénytelen nézetem szerint, a rendőrség államosítása kell hogy legyen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház! Ezzel befejeztem felszólalásom tulaj donképeni tárgyát, s ha még pár perezre kérem a ház szives türelmét, (Halljuk ! Halljuk !) ez azért van, hogy röviden reflektáljak Szmrecsányi és Rakovszky t. képviselőtársaimnak a nemzetiségi kérdésről a közigazgatással kapcsolatban tett olyan kijelentéseire, a melyekkel az általános vita keretében, miután előttük szólaltam fel, már nem foglalkozhattam. (Halljuk! Halljuk !) Teszem ezt egyfelől az ügy fontosságára való tekintettel, másfelől pedig azért is, mert t. képviselőtársaim hangsúlyozták, hog}^ az én álláspontommal, legalább nagyobb részben, a nemzetiségi kérdésben egyetértenek, és igy talán félreértésekre nyújthatna alkalmat, ha pedig én nem konstatálnám azt, hogy az általuk elmondottakkal, fájdalom, sok tekintetben nem tudok egyetérteni. (Élénk hdyeslés jobbfelől.) Mind a két képviselő ur hangsúlyozta azt, hogy a nemzetiségi kérdés szempontjából milyen nagy hordereje van a közigazgatás jóságának. Feltétlenül aláírom. Hangsúlyozták, mennyire szükséges az, hogy a közigazgatási tisztviselő rokonszenvvel forduljon a nép felé, tanácsadója, vezetője, atyja legyen a népnek. Feltétlenül aláírom. De engedelmet kérek, ha ezt tartjuk, akkor nagyon kérem a ház minden t. tagját, hogy óvakodjunk olyan támadásoktól és olyan izgatásoktól, a melyekkel csak alááshatjuk a tisztviselői kar azon erkölcsi tekintélyét, a melyre ebből a szempontból szüksége van. Huszár Károly (sárvári): Jó volna a tisztviselőknek is óvakodniok a választásoknál! (Elénk mozgás és nagy nyugtalanság a jobboldalon.) Gr. Tisza István : Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, soha életemben sehol visszaéléseket nem palástoltam, visszaéléseket vagy hibákat nem védelmeztem. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De ha valahol hibát vagy visszaélést látunk, akkor, ha csakugyan a közérdek vezet bennünket, igyekezzünk orvosolni azt a konkrét visszaélést a maga utján, s csak akkor vigyük a közvélemény és a ház Ítélőszéke elé, ha ez az orvoslás nem sikerült ; de ne arra használjuk fel, hogy egészen helytelenül általánosított vádakkal ezt az országot méltatlanul pellengérre állítsuk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Fényes példa erre Rakovszky.István t. képviselőtársam mostani beszéde is, a hol egy meg nem nevezett községi bírót emleget, a ki összejátszva az uzsorásokkal, koldusbotra juttatta annak a községnek a népét. T. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a biró more patrio egyúttal korcsmáros is. Hát nálunk az a szokás, hogy a birák egyúttal korcsmárosok 1 (Derültség és tetszés jobbfelől.) Szabad azoknak a nemzetiségi izgatóknak, a kik ugy is lesnek az alkalomra, hogy minket diszkreditáljanak a külföld előtt, szabad azoknak ily könnyelműen odavetett általános kifejezésekkel fegyvert szolgáltatni a kezükbe ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) És helyesen járt-e el t. képviselőtársam akkor, ha a helyett, hogy ezen biró ellen a feg3 r elmi megtorlás nyitvaálló útját alkalmazta volna, most, talán évek múlva, az illető megnevezése nélkül, konkrét adat nélkül, azt az általános vádat dobja ide, a mely talán visszhang nélkül hangzik el itt, de gondoskodni fognak róla, hogy kellő visszhangot keltsen ott, a hol a visszhang a magyar állam jó hírnevének és érdekének sérelmére szolgál ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) László Mihály: Scotus Viator! Gr. Tisza István : És azt mondják t. képviselőtársaim, hogy ők rámutatnak ezekre a bajokra és panaszkodnak, hogy telekkönyvi ügyekben és bírói eljárásokban a nemzetiségek nyelve érvényre nem jut, és itt czitálja Szmrecsányi György t. képviselőtársam a nemzetiségi törvény 7. §-át, a mely a járásbíróságokról beszél, és ebből azután flagráns vádat kovácsol ismét a külföldre dolgozó jóbarátaink számára — bizonyára nem készakarva, de ez mellékes, mert a politikában a hiba sokszor nagyobb baj a bűnnél, — tehát meggondolatlanság vádat kovácsolni, hogy ime itt a nemzetiségi törvény flagráns megsértésével állunk szemben. E helyett elég lett volna, ha t, kéjwiselőtársam felolvassa a törvényt a 13. §-ig, a mely világosan megmondja, hogy az állam kormánya által kinevezett minden bíróságnak hivatalos nyelve kizárólag a magyar. (Igaz ! ügy van I) Világos tehát, hogy a midőn a törvénykezés államosittatott Magyarországon, az állam nyelve a maga teljes szuverenitásával Id kellett, hogy terjedjen ezen bíróságok ügykörére is. (Igaz! Ugy van ! jobbról és balról.) Méltóztassék nekem megengedni, ha valaki, én kívánom, hogy a törvények ebben az országban végrehajtassanak; ha valaki, én kivánom,
