Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-131
336 131. országos ülés Í911 márczius 30-án, csütörtökön. De bármily sajnos szívvel is, e tekintetben, azt hiszem, kénytelenek vagyunk mi is azt az álláspontot magunkévá tenni, melynek a pénzügyminister ur expozéja előterjesztésekor akkép adott kifejezést, hogy ezen költségeket illetőleg, melyek főleg a központi igazgatás költségeivel függnek össze, bizonyos nyugvópontot kell megteremteni és a munkaerő intenzív kihasználása által arra kell törekedni, hogy bizonyos megtakarításokat érjünk el, a melyekből azután egyes, tényleg el nem halasztható szükségletek némi kielégítést találnának. Ezekben kívántam ismertetni az előttünk fekvő előirányzatot és abból, a mit elmondani bátor voltam, azt a végkövetkeztetést kívánom megállapítani, hogy ha ez az előirányzat nem is teszi lehetővé összes szükségleteink kielégítését; ha nem is teszi lehetővé azt, hogy ennek alapján mélyebbre ható, nagyobb költségeket igénylő szervezeti változások kezdeményeztessenek: a tárezának annyi erőt mindenesetre rendelkezésére bocsát, a mely okszerűen felhasználva, lehetővé teszi azt, hogy ebben az esztendőben is folytathassuk fokozatos fejlődésünket, (ügy. van! ügy van ! a jobboldalon.) Végül, a mi azt a körülményt illeti, hogy ez alkalommal összes számottevő szükségleteinket kielégíteni képesek nem vagyunk, e tekintetben legyünk tisztában azzal, hogy nézetem szerint egy fejlődő nemzettel szemben az a törekvés, hogy annak számottevő összes szükségletei bármely adott időpontban kielégíthetők legyenek, egyenesen az utópiák országába tartozik, (ügy van! jobbról.) mert egyenesen a nemzetek fejlődésének élettana hozza magával, hogy a nemzeteknél is, mint az egyes embernél, minden egyes kielégített igény nyomában azonnal ujabb igények fakadnak. (Ugy van! ügy van ! a jobboldalon és a. középen.) Minden egyes lépés, a melyet valamely nemzet a fejlődés, a haladás utján előre megtesz, azonnal megtermi a maga ujabb igényeit, és ezeknek a folyton újra támadó igényeknek a fejlődés nagy munkájában jelentékeny szerepük jut, Ezek nem engednek bennünket megnyugodni, ezek sarkalnak bennünket mindig ujabb és ujabb erőkifejtésre, s ennek segítségével ezek visznek bennünket előbbre a haladás és a fejlődés utján. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen.) • i Nekünk tehát, a kik élni és fejlődni akarunk, pénzügyi politikánk végczélját szerintem nem abban kell keresnünk, hogy minden igényünket ki tudjuk elégíteni, hanem igenis arra kell törekednünk, hogy a bizonyos időpontban jelentkező igények összességéből mennél nagyobb hányadot legyünk képesek juttatni azoknak az igények- . nek, a melyek kielégíthetők, és mennél kisebb hányadot legyünk kénytelenek irni a ki nem elégíthető igények teherlapjára. (Helyeslés jobbfelől.) De e felé a czél felé is csak a legnagyobb óvatossággal és egyedül csak ugy haladhatunk, nehogy az ujabban jelentkező igények kielégítése által veszélyeztessük vagy csak meg is ingassuk azt az alapot, mely már egyszer kielégített szükségleteink további állandó kielégítését biztosithatja, mert ez már visszaesést jelentene s ennek következményei kiszámíthatatlanok. (Ugy van! Helyeslés jobbról.) Minthogy pedig e tekintetben az egyedüli biztos alap az állam pénzügyi helyzete ; minthogy ennek elengedhetetlen feltétele az állandó pénzügyi egyensúly fentartása, és minthogy ez az előirányzat ezeken az alapelveken épül fel, vagyok bátor azt ismételten elfogadásra ajánlani, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot minden oldalról számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a tanácskozásra szánt idő letelt, vagyok bátor a t. háznak napirendi indítványomat megtenni. (Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, pénteken, márczius hó 31-ikén délelőtt 10 órakor tartsa, még pedig a mai napirenddel. (Helyeslés.) Ha ehhez hozzájárulni méltóztatik, ezt határozatképen kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés d. u. 2 óra 5 perczkor végződik.) Hitelesítették: Ciocán János s. h Horváth Mihály s. k naplőbiráló-bizottsági tagoh.
