Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 329 beli becsületbeli kötelességét, midőn a hála, a tisztelet, a szeretet és a kegyelet érzetével siet azok segélyére, kik, midőn a haza igazán veszélyben forgott, mindenüket koczkára tették, koczkára tették életüket és vagyonukat. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És, különösen a mai kozmopoüta világban, midőn — fájdalom — a haza fogalma már annyit vesztett a maga fenséges erejéből (ügy van ! Ugy van !) és épen nálunk, a mi napjainkban, midőn valósággal egy szervezett hadjárat folyik bizonyos körök részéről a legrutabb hálátlansággal, a legnagyobb lelkiismeretlenséggel minden ellen, a mi a haza fogalmával összenőtt, minden irány, minden eszme ellen, a mi nemzeti. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények közt, azt hiszem, a nemzet képviseletének kétszeres kötelessége meg nem feledkezni a hazaszeretet hőseiről. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy e segitség nem sokaknak és nem sokáig kell már, mert— fájdalom— az öreg 48-as honvédek száma rohamosan fogy. Bizony nem is csoda, hiszen 60 éve már annak az időnek; a ki akkor fiatal gyerkőcz volt, az aggastyán ma már, és valósággal a sir széléről int felénk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a száraz kenyér, a mit a törvényhozás nekik eddig juttatott, nem lett puhábbá, csak keményebbé vált az idők folyamán és minél elaggottabbak, annál gyámoltalanabbak és annál inkább rá vannak szorulva a nemzet segélyezésére, (ügy van! a baloldalon.) Az a 120 korona évi segély, a mit az öreg honvéd kap az államtól, azt igazán nem lehet nevezni nyugdíjnak és segélynek, mert az nem egyéb, mint pusztán alamizsna, (ügy van I balfelől.) Sümegi Vilmos: Szivarvégeket küldenek nekik ! Thaly Ferencz : Örömmel olvastam egy öreg honvédtisztnek hozzám intézett soraiból, — mert megvallom, az én figyelmemet kikerülte — hogy az igen t. ministerelnök ur a múlt év deczember 5-én egy gyűlésen kétféle irányban tett Ígéretet a honvédsegélyezésre vonatkozólag : először is, hogy igyekezni fog az élő honvédek nyugdiját felemelni, másodszor pedig, hogy a honvédözvegyek nyugdiját kivétel nélkül kiterjeszti a honvédözvegyek mindegyikére. Itt sietek konstatálni és elismerőleg jegyzem meg, hogy a ministerelnök ur ezen Ígéretének második részét beváltotta, a mennyiben a honvédözvegyek nyugdíjigényét kiterjesztette mindazokra, a kik 1867 deczember 31-ig mentek férjhez honvédhez ; azok is némi segélyben részesülnek, a kik később mentek férjhez. Azonban a ministerelnök ur ígéretének első és legfontosabb része még beváltásra vár. Mert abban talán az igen t. ministerelnök ur is igazat fog nekem adni, hogy az élő honvédek mégis csak nagyobb érdemet szereztek és több nyugdijat kell, hogy kapjanak, mint a honvédözvegyek, a kik a mai rend szerint ugyanannyi nyugdíjban részesülnek, mint az élő honvédek. Nagyon kérem a ministerelnök urat, kegyeskedjék igéretét minél előbb beváltam. Ha KÉPTH. NAPLÓ 1910 1915. VI. KÖTET. valahol áll a tétel, ugy itt áll, hogy bis dat qui cito dat. Indítványt ez irányban nem teszek; nem azért, mintha függetlenségi mivoltomból kifolyólag talán nem várnám azt, hogy elfogadják, mert azt hiszem, hogy ennél a kérdésnél talán mégis el kell, hogy érjük azt az ideális állapotot, hogy itt nem pártok képviseletének, hanem tisztán az erős nemzeti képviseletnek helye van. (Általános helyeslés.) De kérem az igen t. pénzügyminister urat. hogy ne akadályozza meg abban, a mit kívánok, a t. ministerelnök urat, mert az én óhajom az volna, hogy az ezen tételben foglalt 800.000 koronát — feltéve, hogy nem elég az élő honvédek nyugdijára — emelj ük fel. Bizonyára nem akad egyetlenegy tagja sem e háznak, a ki meg akarná akadályozni. Indítványt — ismétlem — nem teszek, de kérem magát a ministerelnök urat ezen kívánságom teljesítésére. A tételt magát elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nylatkozni. ^f Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! Teljesen osztom t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy ebben a kérdésben semmiféle pártpolitikai különbségnek nem szabad közöttünk lenni, a mint hogy a múltban sem volt. Én tehát azt a gondoskodást, a melyet a 48-as honvédekkel szemben a törvényhozás már régi idők óta tanúsított, magam részéről is ugyanebből a szempontból fogom fel és ebből kifolyólag éreztem magam indíttatva, — bár senki által erre fel nem lettem szólítva — hogy azoknak az özvegyeknek ellátásáról is gondoskodjam, a kik 1848-tól 1867-ig 48-as honvédekhez mentek férjhez. Ez most már folyamatban van és már jelentékeny összeget utalványoztam is ki az ő javukra de még folyton jönnek az igényjogosultak. A másik kérdés az öreg honvédek eddigi nyugdijának további felemelése. Ez már nehezebb dolog, mert ez sokkal nagyobb kiadással járna, és bizonyos előtanulmányokat igényel. Egry Béla: Dreadnoughtokra kell a pénz! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy csak pár éve annak, hogy a 48-as honvédek nyugdija kétszeresére emeltetett' fel és hogy ma már kétszer annyi nyugdijat élveznek, mint a mennyit addig élveztek. j|tj Kovács Gyula : Koldulnak ma is ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ez körülbelül hét esztendővel ezelőtt történt. Természetes, hogy ez a jelentékeny többlet nagyon megterhelte a költségvetést is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Abban a tekintetben azonban megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy pénzügyi tekintetek nem fognak ezen kérdés helyes elintézésénél gátlólag közrejátszani, mint a hogy ez eddig sem történt meg és soha pénzügyminister sem a jelenlegi, sem az előbbi nem okozott nehézséget akkor, a mikor 42