Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-118

30 118. országos ülés 1911 márczius 9-én, csütörtökön. szegény becsületes baka egy hétig száraz kenyéren és vizén élt, majd kurta vasra került, csak azért, mert ezeket az igen tiszteletreméltó neveket, mint Hetzensdorfi Konrád, Welsersheimb, Schönaich, stb. megtanulni nehezére esett, sőt több heti kínlódás után sem volt képes elsajátítani. Talán okosabb lett volna ezt az időt addig más hasznosabb dologra fordítani és a legénységet más kérdésekkel foglalkoztatni. Hogyha czélszerűségi szempontokból, az u. n. harczczél szempontjából bíráljuk el a kérdéseket, akkor is helyesebb volna ezeket a feles dolgokat mellőzni, s a magyar nyelvet behozni a hadseregbe, mert akkor nem lenne szükség őket német kommandókkal, német elnevezésekkel kínozni, s a magyar baka az erre fordított idő alatt a katonai tudományokban megfelelő előrehaladást tenne. Hiszen a harczczél kívánja, hogy a besorozott ujonczokkal ne katonai komédiát csináljunk, hanem katonai szellemben neveljük őket és sajátíttassuk el velük a harczkészültséget. Mind ennek pedig legnagyobb akadálya a német nyelv, a közös ármádiának közös szelleme, a melyből ha nem engednek, be fog következni a hadsereg tökéletes csődje. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, meg fogja-e valósítani a túloldal a kilenczes bizottság programmját. En nagyon sötét időelőtti felhőket látok, a melyek eltakarják előttünk a napot; látom azt a felkinálkozást, a melyre nem volt szükség és a mely nem is volt időszerű. Látom, hogy meg akarják adni az ujonczemelést a nélkül, hogy nemzeti tekintetben bármi rekompenzácziót kapnánk. Már pedig — és ez százados tanulsága a magyar nemzet szomorú történetének — mikor mi önként mondunk le jogainkról, mikor előre felkínálkozunk és szállítunk mindent, akkor mi ujabb jogokat senkitől sem várhatunk, nem várhatjuk a magyar szolgálati nyelvet, de még csak a kilenczes bizottság rettenetesen kurta programmjának megvalósulását sem. Ott, a hol Magyarország idegen fajok lakta területein a kétfejű sasos zászló előtt kell meghajolni, annak az oláh, tót, rutén bakának : ne méltóztassék a magyar állani szuverenitásáról, egységes nemzeti államról beszélni. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ott csődöt mond ez az elv mindaddig, a mig a hadvezetőség meg nem győződik arról, hogy a magyar nemzet ereje adja meg az ő erejét is, s a mig önök arra az álláspontra, nem helyezkednek, hogy áldozatainkért rekompenzácziót kapjunk, hogy megvalósuljon legalább a do ut des álláspontja; mert tőlünk mindig csak követelnek, de nekünk soha semmit sem adnak. Tekintettel arra, hogy én most is ezt a nizust. látom a hadvezetőségben, s ezt én semmi irányban sem akarom megerősíteni, már pedig az ujonczmegajánlás ezt jelentené : a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem az ellen fogok szavazni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hammersberg Lászió jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A legutóbb lefolyt delegácziós tárgyalások során a delegáczió több közjogász tagja élénk vitát folytatott a felett, vájjon a közös ministereket lehet-e felelősségre vonni, lemondásra kén}rszeriteni a delegácziónak avagy a képviselőháznak. E vita során a legkülönbözőbb álláspontok nyertek kifejezést. Voltak olyan álláspontok is. hogy a magyar képviselőház közös ministert egyáltalában meg nem buktathat direkte, hanem legfeljebb per mopsz, ugy t. i., hogy megbuktatja a magyar kormányt vagy a magyar illetékes ministert és ennek bukása ránthatja magával a közös ministert is. Ezen igen világos és roppant komoly vita leszűrődéseképen én a magam részéről arra az álláspontra jutottam, hogy nem fogom a kérdés közjogi részét kutatni, mert a hány közjogászszal beszéltünk erről, többé-ke vésbbé mindegyiknek más és más véleménye volt; hanem igenis leszűröm magamnak ezen vita eredményekép azt, hogy

T midőn a hadsereg kérdéséről van szó, elsősorban a képviselőházban a kormányt a maga összességében, legelső sorban pedig a honvédelmi minister urat teszem felelőssé, és vele foglalkozom, vele szemben helyezkedem arra az álláspontra, hogy minden esetre alkotmányunk értelmében nemcsak a honvédség, hanem a közös hadsereg ügyeiért is ő tartozik felelősséggel. (Helyeslés a baloldalon.) E szempontokból indulva ki, kénytelen vagyok, bár egészen röviden, foglalkozni a közös hadseregre vonatkozó több általános kérdéssel, előzőleg azonban legyen szabad egész rövid kitérést tennem a mi itteni helyzetünkre. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn mi ebben a házban megindítottuk a bankvitát, a túloldalon azt hangoztatták, hogy obstruálunk. Hirdettük, kijelentettük, hogy nem obstruálunk, hanem egyszerűen kötelességünkhöz hiven beható, hosszú és szakszerű vitát fogunk itt megindítani. A midőn azután e vitát befejeztük, akkor a túloldal egyes sajtóorgánumai részéről találkoztunk azzal a gúnyolódással, hogy letört a bank vita. Az egész bankvita során azt hallottuk, hogy dolgozzunk, mennyi munka vár elintézésre az országgyűlésen, és ime, elfecséreljük az időt azzal, hogy a bankkérdést részletesen taglaljuk. Ezek a dolgok jutottak eszembe, a midőn most Ábrahám Dezső t. képviselőtársain beszéde során épen akkor, a midőn t. barátom a hadsereg nemzeti érzületének kérdését taglalta, megolvastam a t. többség jelenlévő tagjait és kihoztam az • elnök úrral és az előadó úrral együtt a legpreczizebb számítás mellett 21 többségi képviselőt. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Nemzeti munka !) Akkor, midőn a képviselőház első ízben foglalkozik katonai kérdésekkel, a midőn közvetlenül e tárgyalásokat megelőzték a delegácziók, a hol fölfejtették a közös hadsereg, s a haditengerészet fejlesztésére vonatkozó terveket, a hol megismertették velünk azt, hogy a nemzetet minden képzeletet meghaladó összegekkel akarják a véderő fejlesztése czimén megterhelni, és a midőn az urak