Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-127

Í%7: országos ülés 1911 márczius M-én, pétiteken, álí javaslat utasíttassák vissza és a részletes tárgyalásra hozzák ide azokat a kívánalmakat, a melyeket fölsoroltam. (Helyeslés a ssélsobaloldahn.) Elnök: A t. képviselő ur két határozati javaslatot nyújtott be, a melyeket maga felolvasott és így a felolvasásuk szükségtelen. Konstatálom azonban, hogy ezek helyesebben a részletes vitánál lettek volna benyújtandók, mert tisztán a pénzügyi tárczára vonatkoznak. De ha a t. ház ettől eltekint, akkor itt, az általános vita során, elintézhetők. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: Nem szándékoztam a költségvetés általános vitájában részt venni, mert abban a véleményben voltam, hogy a t. túloldalról méltóztatnak többen hozzászólni azokhoz az általános politikai és gazdasági kérdésekhez, a melyek a költségvetés tárgyalásánál mindenesetre vannak oly fontosságúak, hogy minden oldalról, minden részről rájuk kell mutatni, hogy megvilágositódjanak, tisztázódjanak az eszmék, a melyek ily államnak, mint a magyar állam,, az életében igen fontos szerepet játszanak. Ámde azt látom, hogy a t. túloldal részéről nincs meg az a törekvés, hogy részt vegyen ebben a vitában, . . . Szmrecsányi György: Lebeszélik a szónokokat! (Zaj.) Csermák Ernő: . . . mely a mi dolgainkat annyira a mennyire mégis előbbre viszi, és ezért veszem azt a bátorságot, hogy bár több izben vettem igénybe a t. ház türelmét, ez alkalommal is hozzászóljak a költségvetés általános vitájához. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok különösen politikai kérdésekkel foglalkozni, mert ezekkel már igen sokat foglalkoztunk; de a költségvetés tárgyalásánál még sem térhetek ki az elől a szempont elől, hogy Magyarországon különös közjogi állásunk miatt a költségvetés kérdése is elsősorban politikai fontosságú és elsősorban abból a szempontból kell vizsgálnunk, hogy a politikai bizalom szompontjából elfogadhatjuk-e a költségvetést vagy nem? Ebből a szempontból ki kell fejeznem álláspontomat, hogy én a politikai bizalom szempontjából, ennek hiánya folytán a költségvetést semmi esetre sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem szándékoztam és nem szándékozom hosszasabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, de ennek az ülésszaknak, ennek az esztendőnek a folyamán olyan tantételeket vetettek bele a vitába, olyan tantételek kerültek bele a politikába, melyekkel okvetlenül foglalkoznom kell, és rá kell mutatnom e tantételek helytelenségére, arra, hogy e tantételek ellen nekünk okvetlenül tiltakoznunk is kell. Mikor a bankkérdést tárgyaltuk, gr. Tisza István urnak az ajkairól február elsején hallatszottak azok a kijelentések és szavak, hogy a törvényhozás nem is követhet el alkotmánysértést és alkotmányellenes dolgot, mert a mit elhatároz, az részévé válik az alkotmánynak, ugy hogy ezt csak kicsavart okoskodás tagadhatja. En ezt a tételt annyira fontosnak tartom, hogy.a magam részéről is különösen tiltakoznom kell egy ilyen tételnek a felállítása ellen, mely kétségtelenül olyan fontosságú, hogy mi azt szó nélkül semmi esetre sem hagyhatjuk. • Ha az elnyomott népeknek a történetével foglalkozunk, látjuk, hogy ezeknél a népeknél épen egy ilyen tételnek a felállítása képezte mindig azt a sarkpontot, melyből kifolyólag folytonosan lefelé mentek azon a lejtőn, mely végre szabadságuknak teljes elvesztésére vezetett. Ha nézzük például a finn nemzetnek a sorsát, látjuk, hogy abban a küzdelemben, mely az alkotmányos nemzet és uralkodója közt folyik, az az abszolút kormány vagy uralkodó, a ki azt az alkotmányos és független nemzetet rabigába akarja hajtani, mindig a törvényesség látszatára törekszik, mindig arra törekszenek, hogy maga az az alkotmányos testület, mely kifejezője és képviselője a nemzetnek, fogadjon el olyan törvényeket, melyek apránkint letörik azt azt a szabadságot, melyre az a nemzet esetlégévszázadokon, ezredéven keresztül támaszkodik. Nekünk is vannak ilyen törvényeink. A nemzetnek meggyengülésével, történelmi hivatásáról való lecsúszásával találkozunk mindig, mikor ilyen törvényeket alkot. Benne van a magyar alkotmányban, a történelemben, a törvényhozásban például Rákóczi Eerencznek a hontalanitása is. Ugyan, vájjon gondolja-e valaki azt, hogy ez a magyar alkotmánynak részét képezi, hogy ezt a magyar alkotmánynak szempontjából olyan tantótelnek tiszteljük, mint a melyet gróf Tisza István ur állított fel ? Semmi esetre sem fogadhatjuk el olyan tantótelnek és ilyen sark-igazságnak, mert csak szégyennel gondolhatunk vissza arra a napra, a mikor ilyen törvények a magyar törvényhozásban keresztülmehettek. De nem akarok ezzel a politikai kérdéssel tovább foglalkozni. Áttérek arra a kérdésre és azoknak a szempontoknak taglalására, a melyek voltaképen a költségvetésnél elsőrangú szerepet kell, hogy játszanak. Ezek pedig a gazdasági kérdések, a társadalom összeállításának kérdései, azok a kérdések, melyekből ki kell hogy fejlődjék a nemzetnek boldogulása, a nemzetnek az a szerepe, a melyet a müveit államok között el kell foglalnia. Nagyon kicsiny az az idő, a melyet egy képviselő ilyen kérdések felvetésénél és tárgyalásánál a maga számára igényelhet, én tehát nem akarok minden egyes kérdésre különösen kiterjeszkedni, de kiválasztok egyes olyan kérdéseket, melyeket eddig még megvilágítva nem láttam. (Halljuk! balfelöl.) Magyarország társadalma ma átalakulás előtt áll. A fejlődésnek a korszakát érezzük, a mikor át kell mennünk a zsenge gyermekkorból