Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

ä08 126. országos ülés 19íí n kezik népszeríisiteni azon adónemeket, a melyek segítségével majd az előálló katonai terheket fedezni tudja. Erre való a monopólium, a szesz­adó stb. T. ház! Oly területre lépek most, a melyen, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur is szívesen lát; megpróbálom ugyanis egy uj jövedelmi forrás ajánlását, Egy uj adónemre akarom fel­hívni a pénzügyminister ur figyelmét. És azt hiszem, ő, a kinek legfőbb gondja, kötelessége és arnbicziója, hogy minden várható kiadásra előre megtalálja a fedezetet, szívesen fogja fogadni propozieziómat. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy a mi korunkban az ingó vagyon nagyon elhatalmasodott; egészen bizonyos, hogy a nemzeti vagyonnak mind nagyobb és nagyobb része öltözik értékpapírokba, lesz ingó vagyonná, szóval a tőkének gyarapodását észre kell venni, mert folyton nagyobb lesz, és az állami életben mindig nagyobb és nagyobb szerepet játszik. Az is kétségtelen azonban, hogy inig az ingatlan vagyon gyarapodását mindig figyelem­mel kisérte a kormányzat, az ingatlan vagyon forgalmát mindig meg tudja adóztatni és éjjen most is fekszik a ház asztalán egy javaslat, mely az ingatlan vagyon forgalmát az eddigi­nél jobban igyekszik megadóztatni, addig két­ségtelen, hogy ugyanezen törekvés, a nagyobb adóztatás nem nyilvánult meg az ingó vagyon­nál, főkép abban az irányban, hogy az ingó vagyon mozgását követte volna. Vagyis az ingó vagyon forgalmát nem adóztatja meg ugy a je­lenlegi törvényhozás, mint az ingatlan vagyonát. (Zaj. Elnök csenget.) Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az ingó vagyon forgalmának vala­melyes adóztatása már nálunk is keresztül van vive, de az én tételem az, hogy koránt sincs összhangban az ingatlan vagyont érő adó­zás és különösen a forgalmi adó azon adóval, mely az ingó vagyont éri, sőt az a meggyőző­désem, hogy aránylag az ingó vagyon megadóz­tatása igen jelentéktelen százaléka annak, mely az ingatlan vagyon forgalmát sújtja. Nézetem tehát az, hogy az ingó vagyon forgalmának adóját meg kell nagyobbítani és ennek az ingó vagyonnak a forgalmát a leg­könnyebben utói lehet érni a tőzsdén, mert a tőzsde az ingó vagyon forgalmának konczentrált jjiacza, ha tehát egyáltalában valahol meg akar­juk fogni ezt a vagyont, akkor a tőzsdén kell megfogni. Nem vagyok abban a véleményben, mint sokan, kik egyáltalában pereatot mondanak a tőzsdére és szeretnék, ha nem léteznék. Meg vagyok győződve, hogy a mai individuális és kapitalista termelési és gazdálkodási rendszer mellett a tőzsde egy feltótlenül szükséges intéz­mény, mely nélkül gazdasági forgalmunkat le­bonyolítani nem volnánk - képesek. Azt is konczedálom, hogy a tőke egy auto­nóm' intézmény, mely önmagából fejlődött és automatikusan szabályozza önmagát, igyekezvén rczius 23-án, csütörtökön. kiküszöbölni azon visszaéléseket, a melyek a tőzsde területén felburjánoznak. Ennek daczára, bár én igen bizom a tőzsde vezetőségében a tekintetben, hogy a visszaéléseket lehetőleg ki fogja küszöbölni, mégsem tarthatom az állam szempontjából a tőzsdét noli me tangere-nek, még pedig azért, mert azok a spekulácziók, finkák és sokszor egyáltalában nem tisztességes eszközök, melyek az áralakulásba a tőzsdén be­folynak, nemcsak azokat érintik, kik a tőzsdén közvetlenül játszanak, kikre tehát a veszteség vagy nyereség a saját érdemük vagy ügyetlen­ségük által okozott vagyoni változást jelent, miért is nem lehet semmiféle kifogást tenniök ellene, hanem érinti magát az államot, érinti a tőzsdében részt nem vevő közönséget, mindenkit, kinek értékpapírjai vannak. Ennélfogva az állam, miután a saját állam­papírjai és értékeinek árfolyamáról is szó van, köteles szabályozólag belenyúlni a tőzsde életébe, és módot keresni arra, hogy a tőzsde kinövéseit le lehessen nyesni, köteles a tőzsdén lévő speku­lácziót tisztességes korlátok közé szorítani, és olyan elveket diadalra vinni, melyek az erkölcs­csel összhangban állanak. Én a tőzsdeädónak behozatalát tartom szükségesnek, ugy a mint az be van hozva a nyugati államoknak majdnem mindegyikében. Hegedüs Lóránt előadó: Nálunk is be van hozva. Haliéi" István: Nálunk is be van hozva, nem akarom ismételni, hogy a mennyire az ná­lunk be van hozva, oly csekély, hogy nem felel meg az adóigazság elvének, mert aránytalanul kisebb, mint az a vagyoni gyarajDodás és az a forgalom, a mely a tőzsdén lebonyolódik. Ha a pénzügyminister ur észrevette és törvényjavas­latban igyekezett kireparálni, hogy nagy kü­lönbség van az ingatlannál a megilletékelt leg­kisebb érték ós az eladási érték között és hogy a kincstár károsodik, a forgalmi illeték régi­módú kivetése mellett, akkor azt is észre kell vennie, hogy itt sincs arány és hogy ez a tör­vény is reformálásra szorul. Ennek az adónak az emelése is teljesen jogosult kívánság és előle kitérni nem lehet. Én a tőzsdeadót oly adótartaléknak tartom, a melynek folyósítására már a legközelebbi jövőben itt kell, hogy legyen az idő. Miután én a költségvetésben nem látom azokat a vezető gondolatokat, a melyek meg­győznének engem arról, hogy a kormány való­ban szem előtt tartja az ország anyagi képes­ségét és minden kiáltó hiányt, mely kielégítésre vár; miután nem látom, hogy a. költségvetésben ez a körültekintés megnyilvánul, hanem vezető gondolatnak egyetlenegyet tudok felfedezni, azt, hogy minden körülmények között biztosítani kell a hadi kiadásokat, hogy minden pénzt, a mit az állam felhajtani tud, oda kell adni a hadi követelések kielégítésére, e költségvetés

Next

/
Thumbnails
Contents