Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

126. országos ülés 1911 märczius 23-án, csütörtökön. 187 vonjuk a népesség egy nagy részét a magyar Alföldre, elszakítván szülőföldjétől, magyarrá tesszük a természetes viszonyok alapján, ugyanakkor módunkban van a Felvidéken természetes utón a bányászat és az ipar utján felvinni a, kultur-elemet, a magyarságot és a németséget, a mely iparra elsősorban való, s igy módunk-. ban van akként szabályozni a dolgokat, hogy csakis ezen elemek jussanak fel. E gondolat megvalósítása esetén kenyeret adunk azon elemeknek lenn és fenn egyaránt, a melyek megélhetésük feltételeit már elveszítették. A mennyire igaz az, hogy a helyben lakó és a tömegnemzetiség nem magyarositható meg, és ezt szembe mondom tapasztalatom és meggyőződésem alapján minden fantasztának, a ki' ebben az országban ezzel a kérdéssel foglalkozik, mert rendkívül nagy nemzeti ostobaság j kidobott pénzzel erőszakos utón és máskép ellenségeket nevelni az ország határain belül. Ép annyira igaz az is, hogy a mobilizált ember, szülőföldjétől elszakadva, kénytelen a megélhetés/ érdekében a többinek, az uralkodó nemzetnek, nyelvét, szokásait és erkölcsét átvenni, a mint igaz, hogy a kis nemzetiségek és nyelvszigetek az Alföldön mind magyarrá lettek, valamint igaz az is, hogy a tömegben lakó felvidéki nemzetiségeket bizonyos kis perczentben lehet csak a magyarsághoz közelebb hozni, de magyarrá, tenni abszolúte nem lehet. Ez a politika, a mely nem egy napra, nem ) egy hétre, de évtizedekre, sőt évszázadokra való irányt mutat, megoldja a nemzetiségi kérdést is abban a mértékben, a mennyire erre a magyarságnak történelmi szüksége van, mert a magyarságnak nem arra van szüksége, hogy tót vagy oláh ne legyen a határon belül, hanem arra, hogy az egységes magyar államban ő legyen az ur. Itt ismét kénytelen vagyok rámutatni arra, az igazságra, hogy Angliának Indiával szemben nem az a baja, hogy angolok mellett indusok; is vannak, a miért is csak arra törekszik, hogy ott az angolok legyenek az urak. Anglia soha- j sem akarja az indusokat kipusztítani, hanem uralkodni akar felettük, ki akarja őket hasz-, nálni. Egy országban tehát a néj)fajok között nem az a kérdés, hogy ki milyen nyelvű és ( nemzetiségű, hanem az, hogy ki uralkodik a: másik felett. És ha itt a magyarság, természetes fejlődésének törvényei alapján, a természetes helyzetet kihasználva a maga javára, okos kulturális és okos közgazdasági politikát folytat, akkor megvan a módunk arra, hogy Magyarországot felvirágoztassuk ; hogy a többiekkel szemben olyan magas fokra fejleszszük, hogy közgazdasági hatalmával és kulturális vezető szerepével az összes e hazában élő népfajokat a versenyben legyőz-: hesse. Nekünk tehát nemcsak arra van módunk, hogy az országot megtartsuk, hanem arra Is,: hogy felvirágoztassuk és pedig nemcsak a nem-, zetiségekkel szemben, hanem azokkal karöltve. is. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha képesek vagyunk megoldani azt a probléniát, hogy míkéjien vonjuk el a nemzetiségi vidékek felesleges népességét és miképen leszünk képesek a Felvidék népe közé felvinni azt a magyar elemet, a mely onnan fokozatosan mindig leszorult, vagyis a természetes közgazdasági fejlődés utján meg kell teremtenünk a népfajoknak azt a mobilizáczióját és azt az összekeverését, a mely egyesegyedül alkalmas ennek a kérdésnek megfelelő megoldására. Kérek tiz perez szünetet. Elnök: A szónok kérésére az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet Után. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A szó Lengyel Zoltán képviselő urat illeti. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk I Zaj. Elnök csenget.) Ha ón a fölvetett kérdést olyan nagyfontosságunak és különösen szükségesnek tartom a kérdésnek egész terjedelmében való letárgyalását, ezzel talán a t. ház idejét túlságosan veszem igénybe, (Halljuk! balfelöl.) de nézetem szerint ennél fontosabb kérdés nincs. Magyarországon és ez a kérdés belenyúlik a nemzeti élet minden vonatkozásába. És azt hiszem, hogy az itt. elhangzott szavak talán még sem fognak egészen a pusztába kiáltónak szavai lenni. A vizmüvekre épített magyar politikának további vonatkozásaiban a nemzetiségi kérdésre, az iparfejlesztésre, s a drágaság kérdése után a parczellázásra vonatkozó befolyására is egynéhány megjegyzést akarok tenni. A magyar közvéleményben úgyszólván meggyökereződött Beksics Gusztáv teóriája. Beksics Gusztáv messzirelátó szemmel annak idején egy uj magyar birtokpolitikának kereteit igyekezett kifejteni; ez a magyar birtokpolitika azt mondja, hogy az Alföldön a latifundiumok akadályai a magyarság fejlődésének, és ezért a latifundiumokat jó nagy részben fel kell darabolni ós produktív kezekre bízni; ugyanakkor a hegyvidéki nemzetiségi területeken a latifundiumok és a holtkézi ingatlanok tekintetében a birtokszerzést elő kell mozdítani. ; Nem akarok e politikának nagy vonatkozásaira és részleteire kitérni. Konstatálni kívánom, hogy ugyanez a politika megegyezik azzal az általános közfelfogással, hogy a holtkézi birtok mennél hamarább és nagyobb terjedelemben megszüntettessék, mert a holtkézi ingatlanok a dolog természeténél fogva nem használtattak ki oly annyira kellően, mint annak a gazdának a kezében, a ki tudja, hogy az utána következő nemzedék, az ő gyermekei, fogják annak a befektetésnek hasznát venni, a melyet ő a jelenkortól elvon. Ezért meg kell állapítani, hogy .a 84*