Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

178 Í26. országos ütés Í9ii márczius 23-án, csütörtökön. rendelkezésünkre bocsátott hiteleket is mind kiszolgáltassuk.. A mikor az igen t. minister ur ezeket a számadatokat itt rendelkezésünkre bocsátotta, megemlítette, hogy például a parczellázásra vonatkozó tíz millió koronát törölte a költségvetésből. Én •— bocsánatot kérek, ha sok más képviselőtársammal talán nem vagyok egy véleményen — ezt a parczellázási dolgot csali ugy, minden kritika nélkül jónak, helyesnek és hasznosnak elfogadni nem tudom. De ez •a tétel maga bizonyítja azt, hogy nemcsak ezt a tételt, hanem sok ilyen tételt, nem ebben az összegben, de sokkal nagyobb összegekben kellett törölni a valóságos szükségletek és a már szükségessé vált dolgok köréből, hogy ezt a katonai kiadást megbírjuk. Egy egyszerű kis esetet mondok el a valóságból arra nézve, hogy milyenek voltak és milyenek ma is a pénzügyi állapotok. Nem került ide a ház elé, de most már talán elmondhatom. Apponyi minisztersége alatt felállítottak Szilágy vármegyében egy polgári iskolai internátust, több mint 300.000 korona költséggel. Az idén arról volt szó, hogy ezt az internátust berendezik, hogy konyhafelszereléssel, ágyakkal, asztalokkal stb. ellátják és akkor a pénzügyministerium azt üzente vissza a kultuszministeriumnak, hogy berendezésre ebben az évben nincs pénz, hanem álljon a 300.000 koronás épület egy esztendeig berendezetlenül, majd a jövő évi költségvetésbe be fogjuk állítani a 12.000 korona költséget. Erre azt mondtam : hát az Isten szer elmeért, csődbe jutott a magyar állam, hogy 300.000 koronánál drágább épületet ott hevertet és ez által 12.000 koronánál többet kitevő évi kamatveszteséget szenved, hogy az egész világ csúfjára az az épület ott áll, mert a magyar államnak nincs pénze a berendezésre, holott az épületre volt ós hogy egy nemzetiségi vidéken odaállíthassák ezt az esetet azzal, hogy nézzétek, a magyarosítás czéljaira egy óriási nagy kaszárnyát építettek, szépen fel vannak húzva a falak és a magyar állam már csődbe jutott, mert hisz a felveendő növendékeknek nem tud adni bútorzatot és nem tudja azt az épületet berendezni. Akkor a mi közbelépésünkre, a legerélyesebb és a szilágyvármegyei képviselők egyesitett közbelépésére a kultuszministerium végre ki tudta préselni ezt a 12.000 koronányi öszszeget. De nem ez az eset az egyetlen, hanem ha az ember a legreálisabb, a legfeltétlenebb szükséget képező kisebb kiadási tételekre, akármilyen vasútépítési vagy egyéb dologra nézve segélyezőleg akar fellépni, mindenütt az a felelet, hogy nincsen pénz, és a pénzügyministerium nem bocsát a rendelkezésünkre pénzt; és akkor, ugyanabban az évben, ugyanazon kormány uralma alatt konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy 796'7 millió korona rendkívüli kiadás lesz a legközelebbi öt óv alatt katonai czélokra fordítva, és ebből a kvóta szerint Magyarországra esik 275'8 millió korona. És ez mind telik az állami költségvetésből, sőt csakis a múltban volt beteg a költségvetés, akkor t. i., a mikor katonai czélokra nem kellett pénzt fordítani. Lukács László pénzügyminister: De kellett. Sőt többet kellett. Lengyel Zoltán: De a mikor ennyit kell áldozni, akkor a költségvetés a lábbadozó beteg benyomását teszi. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem akarom én ezt, t. képviselőház, ma kritika tárgyává tenni, de meg kell állapitanom azt az általános tényt, hogy állami életünkben tulajdonképen ma is csak odáig tudtunk eljutni, mint annak előtte. Hogyha a katonai terheket egyidőre kikapcsoljuk, azok évek multán mint bevégzett tények megsokszorozva újra előjönnek, de odáig nem tudunk eljutni, hogy a normális államélet költségeit a magunk számára előállíthassuk és procluktiv befektetésekre fordítsuk. Ha ez a gazdálkodási rendszer igy fog folytatódni, akkor én körülbelül garantálhatom azt, hogy a pénzügyminister ur ministersége alatt nem fogunk ugyan csődbe jutni, hanem majd a t. pénzügyminister ur utódja, lehet, hogy a harmadik utódja alatt be fog az következni. Mert én azt hiszem, hogy még a t. pénzügyminister ur sem merné garantálni ennek az ellenkezőjét, s ennek oka az az évszázados rövidlátó osztrák politika, a mely a most ujabban berendezett, negyven év óta működő vagy kevésbé jól működő parlament utján, ugyanúgy ki fogja préselni azokat a nagyhatalmi és dinasztikus kiadásokat és költségeket, a mint kipréselte, azt az előző parlamentekből. T. ház! Az állami gazdálkodásnak bírálata ott kezdődik, hogy mi negyvennégy éves alkotmányos élet alatt, helyesebben mondva, alkotmányosnak látszó élet alatt, igen nagy, látszólagos haladást tudunk felmutatni. Költségvetésünk óriási nagy mértékben megnőtt. Ugyanazon idő alatt j>aloták és városok emelkedtek; az egész közlekedésügy ki lett épitve; Budapest, hogyha ugyanolyan barátságosan kezelnék, mint Bécs városát, szintén már milliós lakosságú város lehetne. Csakhogy ezen idő alatt nemcsak adósságot csináltunk, ugy mint más állam, a mely a kispolgárok megtakarított filléreit veszi kölcsön és azokat nagy állami czélokra fordítja, hanem állandóan csak eladósodtunk a külfölddel szemben. Mert a mi hiteleink nem ugyanazonosak pl. a franczia nemzeti állam hiteleivel. A franczia állam a franczia polgároknak tartozik, a magyar állam és magyar polgárok pedig csak az osztrákoknak és a külföldi pénzembereknek tartoznak. A mi adósságot a franczia állam csinál, azt visszafordítja Összes kamattételeiben az utolsó fillérig a franczia polgárokra, mert egyszerűen a kész tőkét veszi el és abból járadékot csinál. De a mit a magyar állam csinál