Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

•125. országos ülés 1911 Tudjuk, Hogy nálunk a pártalakulások eltérőleg a külföldtől, nagyobbrészt közjogi szempontból indulnak ki, habár azok a politikai irányelvek, melyek külföldön a pártalakulást létrehozzák, nálunk szintén megvannak, hiszen tudjuk, hogy a nemzeti munkapárt megalakulása alkalmával a liberalizmust hirdette, tudjuk azt, hogy a túloldalról is ezt az irányelvet vallják. Ez az irányelv a túloldal egyik részén demokratizmussá fejlődik, és a különbség közöttünk és a külföld közt ebben a tekintetben inkább irányban nyilvánul, hogy ezen jelszavak skálája valamivel kisebb, mint a külföldön, mert nálunk tulajdonképen konzervatív párt nincsen. A néppárt is azt hiszem inkább antiliberális, mint konzervatív párt. Én megvallom, hogy tisztelet, a melylyel a jelszavak iránt viseltetem, nálam az átlagos mértéket nem üti meg, mert azt hiszem, hogy semmiféle irányelv, vagy jelszó nem ment fel bennünket attól, hogy minden egyes kérdést a maga specziális természete szerint vizsgáljunk és intézzünk el. A történelemből is mindenkor látjuk, hogy valamely kérdés eldöntése akkor sikerült jól, ha az illető intézkedés a mindenkori körülményeknek megfelelt, és azt hiszem, a történelemből megállapítani azt, hogy a konzervatív, vagy liberális elveket követjük-e, épen ezen okból igen bajos, s az egész dolog inkább a temperamentum kérdése. Az egyik ember máskép, mint liberálisan vagy radikálisan gondolkodni egyáltalában nem tud, a másik megint konzervative gondolkozik. A valódi politikai gondolkozás azonban ott kezdődik, a hol a jelszavak megszűnnek. Mindazonáltal ezeknek a jelszavaknak is van bizonyos értelmük. Láttuk épen a pártalakulások tekintetében, a mennyiben az emberek sorakozását hozzák létre, habár én részemről azt hiszem, hogy itt is helyesebben fejlődtek volna ki a viszonyok, ha tisztán gazdasági szempontokból indulnak ki a pártalakulások, mert most pl. a gazdasági érdekek a pártkeretekben burkolva jutnak kifejezésre, és úgyszólván felelősség nélkül működnek. Én azt hiszem, ha ezek a gazdasági érdekek szervezve volnának, inkább jutnánk kompromisszumra egyes kérdésekben, mert mindegyik gazdasági párt belátná azt, hogy kompromisszum nélkül haladni egyáltalában nem lehet. Van azonban a jelszavaknak más értelme és fontossága is, akkor, ha azokat az illető nemzet tulajdonságaival, karakterével bizonyos összefüggésbe tudjuk hozni. Ha a népek karakterét figyeljük, azt látjuk, hogy vannak aktiv politikai karakterrel és passzív természettel biró nemzetek. A közviszonyok bizonyos mértékig e szerint idomulnak is. Az aktiv politikai karakterrel biró nemzet szabadabb mozgási kört engedhet magának, mint egy másik. ISÍemzetpszihologiai szempontból azt a körülményt, hogy a porosz kormány folytonos kiutasításokkal jár el márczius 22-én, szerdán. 165 a nem németekkel szemben, arra vezetem vissza, hogy a passzívabb német politikai jellem terhesnek érzi azt, hogy ezen idegenekkel bajlódjék. A magyarságnál ebben a tekintetben nem lehet azt mondani, hogy nincs elég politikai aktivitása, ellenkezőleg talán attól kell tartani, hogy a politikai aktivitása őt olyan feladatok elé ne állítsa, a melyek erejét felülmúlják. Mindenesetre a jelszavaknak csak ugy tudunk valamely életszint adni, ha a nemzetek karakterének a megnyilvánitásaival összefüggésbe hozzuk. Meg kell azonban még továbbá különböztetni az élet különböző megnyilvánulásait, pl. a politikai életét gazdaságitól. Az utóbbin, a hol a magyarság karaktere is passzivebb, általános viszonyaink szerint is túlliberálisak voltunk, igy az ipar terén abból a szempontból indultunk ki, hogy minél szélesebb rétegeket eresztik be az ipar keretébe, és- nem vizsgáltuk meg, hogy azok kellő szakértelemmel birnak-e, a minek azután az volt az eredménye, hogy ezen uj rétegek inkább a meglevőket vonták magukhoz le, a helyett, hogy az ellenkezőleg történt volna, hogy a meglevő rétegek a maguk nívójára emelték volna fel amazokat. Hogy pl. Magyarországon a segédekkel dolgozó iparosok száma olyan nagy, ennek a szomorú jelenségnek az okát arra vezetem vissza, hogy nem rendelkezünk olyan iparososztálylyal, a mely a maga műveltsége folytán szakdolgainak magasabb nívójára juthatott, és ezáltal épen a vonzóerejét veszti el más elemek, különösen a jobb elemekre. E kérdésnek túlliberális kezelése által tehát, nem az ipar fejlődését eredményezték, hanem bizonyos stagnáczióját. Látjuk azt, t. képviselőház, hogy az utóbbi időben már radikális jelszavakkal és radikális irányzatokkal is találkozunk, pl. a birtokpolitika terén. Itt ezek a jelszavak bizonyos jogosultsággal látszanak birni, minthogy nem lehet tagadni, hogy a birtokelosztási viszonyok Magyarországon nem kedvezők. Habár azt hiszem, hogy az amerikai joénz ezen a dolgon mindennap segít, és a birtokot az utóbbi időben mozgósította. De, hogy ha ennek a radikális politikának a jogosultságát el is ismerjük, abban, hogy a birtokelosztást sürgette ezen a ponton, megszűnik egész jogosultsága. Indokolni kívánom ezt. Emlékszem, hogy egyszer olvastam Erigyes Vilmos porosz királynak azt a pátensét, a mely a kötött birtokot felszabadította. Ez a pátens egyik leghíresebb mezőgazdának a tollából került ki, # ki a váltógazdaságnak a tulajdonképeni feltalálója; Albert Thaernek, a ki azt a gondolatot fejtette ki, hogy ha a birtok mindenféle akadályoktól menten mozoghat, ennek az eredménye az lesz, hogy a birtok azon emberek kezébe fog jutni a szabad verseny folytán, a kik a legjobban tudják azt kihasználni és ennélfogva az államnak is a legnagyobb haszna lesz ebből. Ez a tetszetős formában jelentkező elv