Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-125
1%5. országos ülés Í9ÍÍ márczius 22-én, szerdán. 15§ nagyon csalódik és azon a haladás gőzvonata keresztül fog gázolni, (ügy van! Ugy van' a baloldalon.) Nézzünk az egyetemre. Látjuk, hogy az uj idők változása itt van már az egyetemen is. Régen, akárhányszor megtörtént Budapesten, hogy a nemzetnek szine-virága, az egyetem ifjúsága legfőbb kötelességének tartotta Budapesten a primadonnák kocsijából a lovakat kifogni, s ugyanaz az egyetemi ifjúság, a mely régen ebben találta hivatását, ma az éjnek óráiban elmegy a város munkásnegyedeibe, a munkáskerületekbe és előadást tart, oktatja az analfabétákat, tanítja a nemzetgazdaságtanra. Ez egy uj generáczió ós ez szintén meg fogja tenni hatását a magyar társadalomra. Itt van az az irányzat, a melyet legerősebben Békésben, Somogyban, a Dunántúl észlelünk, hogy a magyar parasztság, — nem azon meggyalázó értelemben kívánom használni a szót, a melyben sokan igen helytelenül használják — az a földmivelő nép az ő saját egyénei, saját tagjai által igyekszik bejutni a községi képviselőtestületbe, a vármegyeházára. Beszéltem egy nagy vármegye főispánjával, a ki azt mondta, hogy tévednek, a kik azt hiszik, hogy ezekkel a tömegekkel — pedig egyes vármegyékben 170-en is vannak a vármegyeházán — ne lehetne dolgozni, mert ezekben sokkal nagyobb érdeklődés van a közügyek iránt, könynyebben lehet egyes, más társadalmi érdekeltségek álláspontját velük megértetni, mint akárhányszor lehetett másokkal megértetni a nép követelését. (Helyeslés balról.) A munkásságnál látjuk, hogy akárhány szocziális intézményét saját maga adminisztrálja. Már most, ha egy nép a maga különböző rétegeiben az érettségnek ekkora tanúbizonyságait adja, azzal a néppel szemben nem lehet struczpolitikát követni; egyik-másik ember letagadhatja e tényeket, szemet hunyhat velük szemben, azt mondhatja, hogy ezek nincsenek, de a való élet mégis egészen más konzekvencziát von le ezekből. Látjuk például, hogy tanítóságunk sem elégszik meg ma már azzal, hogy ábc-re, egyszeregy-re és a legelemibb tudományokra tanítja az iskolás gyerekeket, hanem ezen messze túlmenőleg, a mi tanítóinknak egy jelentékenyrésze dicséretre méltó, hatalmas, szocziális kulturmunkát végez a különböző kultur- és társadalmi egyesületekben. (Általános helyeslés.) Nem akarom untatni a t. házat, csak három-négy mondattal említem meg, hogy maga a katholikus világ, a katholikus nép mindenkinek hozzájárulása nélkül, a maga erejéből megteremtette ennek az országnak, a tagok számát tekintve, a legnagyobb kulturegyesületét, a Katholikus Népszövetséget, a mely havi folyóiratában hónapról-hónapra tanítja a népet a meglévő törvények ismeretére, megérleli a közvéleményt azokra a nagy szocziális reformokra, a melyekre feltétlenül szükség van, s egy, hatalmas társadalmi munkával igyekszik köznépünket modernebb gazdálkodásra és életfelfogásra szoktatni. Mindettől eltekintve, mint a társadalmi fejlődésnek egy hatalmas, nagy rugója és lenditőkereke itt van azután az utolsó évtizedekben hatalmasan kifejlődött napisajtó. Mindezekkel szemben ridegen elzárkózni, s nem vonni le ezeknek a dolgoknak konzekvencziáit, hanem azt hinni, hogy ezt a partementet a maga megkövesedettségében továbbra is megtarthatjuk, ez olyan csalódás, a melynél keserves tapasztalatokra fognak jutni azok, a kik magukat ebben a balga hitben ringatják. (Helyeslés balról.) Más államokban idejekorán megértették az idők változását. Más államokban a kultúra és a népjogok kiterjesztése karöltve jár. Addig, mig Németországban száz állampolgár közül 22, Belgiumban 23, Francziaországban 28, Angliában 17, Ausztriában 27 szavazó polgár van, addig Magyarországon száz honpolgárra csak 6 szavazó esik. (Zaj.) Magyarország törvényhozása tehát kizárja a választói jogosultságból, vagyis az államéletben való részesedésből a polgárok túlnyomó nagy részét. Magyarországon a választóközönség között a kisiparosságnak csak egy harmada van, a kisbirtokosság pedig 4.5 °/o-kal, a munkásosztály meg épen csak 5°/ 0-kal szerepel. Az általános tan- és adókötelezettség és az általános védkötelezettség idejében talán mégis tarthatatlan az az állapot, hogy kitagadjuk a jogokból mindazokat, a kik az állam terheinek viselésében részt kénytelenek venni. Molnár János: Sőt nagy részben ők viselik a terheket! Huszár Károly (sárvári) : Természetes, t. ház, hogy a jogok kiterjesztésével karöltve kell járni annak is, hogy az államnak, a társadalomnak kulturmüködésével, a különböző vallások a saját társaságuknak meggyőzésével, nevelésével és tanításával igyekezzenek mind közrehatni és egy hatalmas, nagy erkölcsi befolyással lehetővé tenni, hogy ezeket a népjogokat a hazának, a nemzetnek javára használja fel ennek az országnak minden polgára. (Helyeslés balfelöl.) Többször hallom az intelligenczia soraiból az ellenvetést, hogy nem lehet a választójogot általánossá tenni, mert akkor csőcselék-uralom, paraszturalom lesz az országban. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az az intelligenczia, a mely ilyen argumentumokkal küzd a választójog kiterjesztése ellen, az az intelligenczia nem bizik a saját szellemi fölényében. Méltóztassanak megnézni 48-tól kezdve az összes magyar törvényhozások képét. Nagy százalékban mégis csak maga a nép választotta a képviselőket, s a nép mindig figyelemmel volt arra, hogy az intellektuális osztályokból azokat küldje a parlamentbe, a kik a törvényhozás munkájában, annak zavartalan működésében részt vehetnek képzettségüknél fogva.
