Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

12í. országos ülés 1911 márczius 21-én, kedden. 141 állam, a melyének jövedelmeihez a mi adófizető polgáraink, a románok is hozzájárulnak, soha egyetlen krajczárt sem juttat. Méltányos ez, t. ház ? De nem akarok behatóbban foglalkozni e tárgygyal, hanem Kállay Ubul t. képviselőtársamnak egy ajánlatot teszek: Nemsokára itt van a szép kikelet. Tessék, ránduljon ki Romániába. Most múlt el márczius 15-e, menjen el, kérdezze meg Bukarestben, Krajovában, Brailában az odavaló magyarokat, hogy a mikor diszfelvonulást rendeztek, nyilvánosan az utczán, a háromszínű magyar lobogóval a menet élén,' a szózatot és hymnuszt énekelve, (Mozgás.) zavarta-e őket valaki csak annyira is, mint Kolozsvárott zavartak magyar állampolgárokat magyar diákok. És ha Kállay Ubul t. képviselőtársam arra a tapasztalatra fog jutni, hogy az összes szabadságjogokat élvezik a magyarok Romániában, akkor bizonyára készséggel el fogja ismerni itt a házban is, hogy téves informácziók alapján állitotta beszédében, hogy a magyaroknak Romániában rossz a sorsuk. (Zaj és fellááltásolc a jobboldalon : Bizony rossz!) Sziiassy Zoltán : Szabad-e magyar iskolákat tartamok? (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, hogy közbeszólásukkal ne zavarják a szónokot! Vajda Sándor: Nagyon hálás vagyok igen tisztelt képviselőtársamnak, a kinek nevét nincs szerencsém ismerni, hogy e közbeszólást tette. Ez bizonyítja, hogy mennyire nem ismeri a romániai viszonyokat. íme, itt van egy iczi-piczi kis bélyegecske; leteszem a ház asztalára, méltóztassék megszemlélni; magyar nemzeti színekben van nyomtatva és ez van ráirva: »A krajovai magyar iskola alapja javára egy tégla, zece bani«, azaz tíz báni. Romániaszerte árulják e kulturadóbélyeget, hogy a krajovai magyar iskolát a befolyt összegből fentarthassák! Szüllő Géza: Magyar állampolgárok! Vajda Sándor: Vannak köztük kivándorolt és román állanijiolgárokká lett magyarok is. És majd más alkalommal méltóztassanak hozni nekem kulturadó bélyeget román nemzeti színekben, a melyet itt Magyarországon szabad árusítani, mondjuk a kolozsvári vagy a nagyváradi iskola, vagy egy román menza javára, s akkor készségesen el fogom ismerni, hogy nekünk van annyi jogunk ősi hazánkban, — mert méltóztassék megkülönböztetni, mi itt autochtonok vagyunk, évezredek óta lakunk itt — hogy van annyi jogunk, mint azoknak a magyaroknak, a kik Romániába bevándoroltak. T. ház! Most ismét rá akarok térni grőf Tisza István beszédére, mert az beszédemnek tulajdonképeni tárgya. Azt ajánlja nekünk gróf Tisza István minduntalan, hogy ne ellenezzük a magyarosító politikát, hanem vessük alá magunkat annak, mert ezáltal romániai testvéreinknek a legnagyobb szolgálatot tesszük, mert biztosítjuk függetlenségüket. Én évek óta gondolkodom e tézis felett és nem vagyok képes megérteni; és biztosithatom önöket, hogy nincs Romániában sem egyetlenegy államférfi, a ki ezt képes volna felfogni és megérteni. Mert hiszen tegyük fel, hogy mi nem fejtenénk ki rezisztencziát az elmagyarositás ellen és hogy, mondjuk, rövidesen — persze, ez lehetetlenség, de mondjuk, harmincz év alatt — már az egész románság a Kárpátokig el volna magyarosítva. Kérdem önöket: vájjon monarchiánk külpolitikája ebben az esetben is konzervatív alapra volna helyezve, a mi Romániát és a többi Balkán államokat illeti ? Akkor nem hóditó politikát folytatna? (Ellenmondás.) Mi nem azért védekezünk a magyarosítás ellen, hogy Romániának Hinterlandja legyünk, hanem, mert bennünk is megvan az életösztön, a szabadságvágy és mi itt, a mi ősi hazánkban mint egyenjogú nép akarunk érvényesülni. (Helyeslés a nemzetiségiéit részéről.) Van még egy tétele gróf Tisza Istvánnak, a melyet nem tudunk megérteni és ez a szlávizmusra, a szláv veszélyre való utalás, az a követelmény, hogy mi a tótokkal szüntessük meg a fegyverbarátságot. László Mihály: Csak a pánszlávokkal, nem a tótokkal. Vajda Sándor: Mindenekelőtt a tótok és mi közöttünk fekszik a nagy magyar tenger. Ha tehát a tótok kulturailag vagy gazdaságilag meghódítani vagy eltótositani akarnának minket : ez lehetetletlen mindaddig, míg a magyar tengert el nem nyelték, mely minket tőlük elválaszt. Azért, mivel nincs közöttünk érdekellentét, de igenis van nagyon sok közös érintkezési pont és érdekközösség a politikában, nagyon természetes, hogy a legszorosabb fegyverbarátság és testvéri együttműködés áll fenn közöttünk. Polónyi Géza: Majd belefúlnak a tengerbe mind a ketten. Vajda Sándor: Kérdem én önöket, mi előny származnék abból Magyarországra nézve, ha mi megszüntetnők ezt a fegyverbarátságot? Tisztelt ház! Ha volna is valakinek ereje, hogy a békét keresztülvigye, nemcsak a románokkal kellene ezt a békét megteremteni, hanem meg kellene teremteni ezt a békét az összes nemzetiségekkel, mert gróf Tisza István mindig azon az állásponton áll, hogy a monarchia a legerősebb védőbástyája a magyarságnak és hogy Magyarországot nem is tudja máskép elképzelni, mint egyik tényezőjét a monarchiának. Nagyon klasszikusan fejezte ki azt az eszmét, hogy mi ennek a monarchiának a kötelessége az összes némtekkel szemben, Maniu Gyula, volt képviselőtársam és szeretett barátom, a mikor azt mondta, hogy ez a monarchia az összes népeket ki kell hogy elégítse, »mert az osztrákmagyar monarchiának ma is egyik feladata,