Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-123

123. országos ülés 1911 márczius 18-án, szombaton. 131 hanem a flottánál is bele kényszerítenek a költekezésbe, a midőn erre különös tengeri vagy védelmi vagy tengerentúli kereskedelmi érdekeink nem késztetnek, azt mi erről az oldalról, de azt hiszem, ebben a tekintetben jíártkülönbség nélkül ugy itt a házban, mint a házon kivül csak annak tudhatjuk be, hogy ez nem a mi érdekünk, hanem tisztán Németország érdeke. Hogy flottánkat ilyen arányban fejleszszük, hogy mi is hasonló lépésekkel haladjunk előre, ezt, mondom, kizárólag a szövetséges társunkkal szemben való viszontkötelezettségnek, vagy talán bizonyos irányban a hálaérzetnek tulajdonitom. Midőn ilyen súlyos áldozatokkal állunk szemben, akkor erőteljesen hangzik Európa legkiválóbb tengeri állama és leggazdagabb országa külügyministerének nyilatkozata, a mely erőteljes kezdeményezést jelent e téren és a melynek fontosságát, hogy megitélhessük, bátor leszek szavait, ha nem is szószerint, hanem megfelelő fordításban visszaadni. Azt mondja (olvassa) : »Európa nagyhatalmairól azt mondották, hogy elkülönített csoportokat alkotnak. Ez áll, de a legutóbbi öt év folyamán mindinkább eltűnnek azon okok, a melyek e csoportokat egymással viszályba keverhetnék. A fegyverkezés terhe nagyobb veszély, mint maga a háború, mert békében való elvérzést jelent. Felhangzott, hogy sokat lehetne elérni egyezményekkel és különösen a Németországgal való megállapodás eszméjét emiitették sokszor. A flottatörvény határain belül történhetnék talán valami a két kormány között. Esetleges egyezmények a kiadások apasztására vagy arra vezethetnek, hogy Németország jelenlegi programmja feljebb ne csigáztassék. Mindez megbeszélés tárgyát képezhetné a két kormány közt és minden irányban előnyös volna, ha egyezményre lehetne jutni. Ez aránylag kisebb jelentőségű kérdés az egész világ hadi kiadásainak csökkentésével szemben, a mi a valódi czélunk. Az, a mire mi törekszünk, olyan mozgalom, a mely a bajokat gyökerüknél ragadja meg és az országok közvéleményét oly irányban akarja befolyásolni, hogy ezzel az egész világon történő kiadások áradatát feltartóztassa. Előreláthatólag csak a választott birósági intézmény utján lehet e kiadásokra hatást gyakorolni.« E mellett megemlítette a külügyminister azt is, hogy az Egyesült-Állam ok és Anglia között készséggel bocsátja arbitrázs alá az esetleges nemzetközi kérdéseket és, mint ujabb tudósítások jelentik, a legközelebbi időben meg is indulnak a tárgyalások Anglia és az EgyesültÁllamok között választott bíróságok létesítése iránt. De ennél talán még nagyobb fontosságú az az egyezmény a melyre a külügyminister ur már rámutatott, hogy Németországgal hajlandó felvenni ebben az irányban a tárgyalásokat, a melyekre vonatkozólag mi a magunk részéről — és azt hiszem, a többi művelt nemzetek is — csak I azzal a kívánsággal lehetünk eltelve, hogy ezek az egyezkedések minél előbb teljes sikerre vezessenek. Már most, a mi a mi dolgainkat illeti, ha, a mint látszik, nem lehetséges az összes nemzeteket a leszerelési akczióba belevinni, talán mégis, követve ezen angol példát, lehetne egyes részletkérdésekben a nemzetek közti ellentétek kiegyenlítését előmozdítanunk; különösen itt vannak a tengeri felszerelésekkel szemben Olaszországnak is a hadi készülődései. Mi Olaszországgal nem állunk abban a versenyben, mint talán Németország és Anglia, mi itt az Adriának közös védelmére akarjuk minden erőinket fordítani, az Adrián akarjuk a szabad tengeri utat biztosítani, de mégis természetellenes versengés keletkezik Olaszország és Magyarország között a hadi tengerészeti készültségnek folytonos fokozódására nézve, A mint Olaszország emeli hadi készültségét a tengeren, utána megy mindig a mi hadvezetőségünk és szintén hasonló arányokban, ha talán nem is érjük el egészen Olaszország fejlődését, de hasonló arányokban tovább fejleszteni akarjuk hadi készültségünket, Es viszont, ha mi teszünk ez irányban lépéseket, akkor Olaszország magára nézve természetes szükségnek találja, hogy ő is fejleszsze és tovább vigye berendezkedéseit, és ebből a két országra: Olaszországra és Magyarországra, a mely mindkét államnál az anyagi erők kímélésének és kultúrájukra való fordításának szüksége forog fenn, kifejlődik egy egészségtelen versengés, a melynek véget vetni talán egy specziális megegyezéssel is lehetséges volna. (Helyeslés a baloldalon.) Most, a mikor az a körülmény is előáll, a mire Polónyi Géza t. képviselőtársam is rámutatott, hogy Olaszország felszabadulásának, nagy nemzeti egységének ötven éves jubileumát ünnepli, igazán nem tehetnénk ugy Olaszországnak, mint Magyarországnak nagyobb szolgálatot, mint ha Ausztria és Magyarország, a mi külügyi kormányunk jönne kezdeményezőleg, " és a mint Németország és Angolország között megindulnak a tárgyalások ós egyezkedések aziránt, hogy flottafejlesztésüket szorítsák bizonyos határok közé, ugy részünkről Olaszországgal kellene felvenni egy ilyen parcziális tárgyalást, hogy bizonyos részben kössék meg a fejlesztést, a minek elvégre van határa a nemzetek versengése mellett is. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen okok vezetnek, a mikor az angol külügyminister kezdeményezése kapcsán az igen tisztelt ministerelnök úrhoz egy interpellácziót intézek, a mely ez irányban bizonyos kezdeményezések megtételét tervezi és veszi czélba. Az interpelláczió a következőleg szók (olvassa) »Magyarország egész közvéleménye örömmel fogadta az angol külügyminister urnak, sir Edward Grreynak nagyjelentőségű kijelentéseit I a hadügyi terhek korlátozása tárgyában és for17*