Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-99
99. országos ülés 1911 1911. február 10. Désy Zoltán interpellácziója a pénzügyministerhez : a pénzügyminister urnak a képviselőház f. évi február 9-én tartott ülésében az 1907 október 8-án kötött szerződésre vonatkozó nyilatkozata tárgyában. Elnök : Javaslom, liogy az interpellácziók megtételére délután fél kettőkor térjünk át. (Helyeslés.) Ezt katározatképen kimondom. Nadirend szerint következik a magyar királyi statisztikai hivatal 1911. évi munkaterve (írom. 204. 214) tárgyában a kereskedelemügyi minister jelentése. A házszabályok 214. §-a alapján van szerencsém bejelenteni, a t. kereskedelemügyi minister ur megbízásából Vargha. Gyula ministeri tanácsos ur van jelen a házban, hogy esetleg a szükséges felvilágosításokat a t. háznak megadja. Az előadó urat illeti a szó. Polónyi Géza : Előbb a házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk ! HaUjuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen tsztelt elnök ur Zlinszky István t. képviselőtársunk tegnapi beszédével kapcsolatosan élt a rendreutasitás jogával. Ezt a házszabályok 255. §-a és egyéib szakaszai a mólyen tisztelt elnök urnak feltétlenül biztosítják; biztosítják ezt a jogot, sőt kötelességévé teszik, a mennyiben a parlamenti illemet sértő valamely kifejezés használtatik. A t. elnök ur azonban, t. képviselőház, tovább ment és azt mondta, hogy »a képviselő urat megrovom e kifejezésért^ Elnök : Nem így mondtam. Bocsánatot kérek, én azt mondtam . . . (Nagy zaj.) Kérem, én helyt állok szavaimért. (Halljuk ! HaUjuk ! a jobboldalon.) En azt mondtam, hogy a képviselő urnak e kifejezését megrovom és a képviselő urat rendre utasítom., (ügy van ! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Joga van az elnöknek I) Justh Gyula: Ez ellenkezik a házszabályokkal. Megrovásban nem részesítheti. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Nem, nem lehet. Elnök : Sümegi képviselő urat rendre utasítom. Polónyi Géza : Semmi sem fontosabb, mint az, hogy az elnököt megillető diszkr^czionális jog tekintetében közöttünk semmiféle félreértés ne legyen. Az elnöki méltósághoz tartozik, hogy kellően respektáljuk. . . (Nagy mozgás és zaj.) és természetesen, az egész parlament. . . Justh János : Más elnöknél nincsenek zavarok. Elnök: Justh János képviselő urat rendreutasítom. Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok. Méltóztassék az elnök jogkörét respektálni. A házszabályok kifejezetten kimondják, hogy az elnöki kijelentéssel szemben felszólalni, azt visszautasítani vagy vita tárgyává tenni nem szabad és a mennyiben ilyesmi történnék, kénytelen lennék a ház védelmét igénybe venni, hogy az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítsa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Rövidre szabom felszólalásomat és illetőleg mély tisztelettel s.zt a kérelmet és kérzbruár 11-én, szombaton. 87 dóst intézem a t. elnök úrhoz, legyen szíves rámutatni a házszabályok azon szakaszára, a mely őt feljogosítja, hogy a képviselőnek akár kifejezését, akár egyéniségét megróhassa. B. Lévay Lajos: Egyéniségéről nem volt szó ! Polónyi Géza : Az előtt tisztelettel meghajlom. Tudomásom szerint házszabályaink a rendreutasitás jogát biztosítják csupán, és ha további renitenczia van, abban az esetben biztosítják a házszabályok az elnök urnak azt a jogát, a melyet most emiitett, hogy ugyanis a mentelmi, bizottsághoz lehet utasítani az ügyet. Ezt ismerem. De azt a jogot, hogy az elnök ur egyéni meggyőződéseket nyilvánítson, akármilyen megrovási kaland alakjában, azt a házszabályok sehol sem biztosítják. Mihelyt az elnök a házszabályokba előirt kifejezések használatával utasítja rendre a képviselőt, ezt természetesen a legnagyobb tisztelettel kell mindenkinek elfogadnia. Ha azonban az elnök ur egyéni apprecziáczióját viszi bele a kérdésbe, akkor megszűnik a házszabály oltalma az elnöki tekintélylyel szemben és megtörténhetik, hogy az a képviselő represszáliákkal él. Ennek elejét veendő, tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék, vagy tartózkodni az ilyen egyéni apprecziáczióktól, (Élénk hel/yeslés a balés a szélsőbaloldalon.) vagy pedig méltóztassék megjelölni azt a házszabályt, a mely őt ilyen egyéni véleménynyilvánításra feljogosítja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mivel ez a házszabály tudtommal nem létezik, részemről a távollevő képviselő jogainak megvédése érdekében kötelességszerűen tiltakozom az ellen, hogy a házszabályok ellenére ilyen megrovási kaland . . . (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Bocsánatot kérek, én a házszabályokat alkalmaztam a ház tekintélyét sértő kifejezéssel szemben; a képviselő ur személyét semmiféle sértésben nem részesítettem, kifejezését mint olyant megróttam és a képviselő urat rendreutasítottam. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hogy én hogy kezelem a házszabályokat, ennek elbírálását a ház többségére bizom. (Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ohó, ohó ! Tiltakozunk I) Én figyelmeztetem a t. házat arra a deklaráczióra, a melyet a múlt országgyűlésen Justh Gyula képviselő ur, akkori házelnök felolvasott, a melyben az volt, hogy az elnök esetről-esetre való eljárása esetiől-esetre a ház elbírálása alá tartozik, (ügy van! Ugy van I a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a bal,- és a szélsőbaloldalon.) Ez igy is van. És én a ház elbírálására bocsátom eljárásómat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A magam részéről nem vonok semmit vissza abból, a mit kijelentettem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : T. ház ! (Zaj és mozgás jobbfelól. Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Az elvhűségben őt kövesse ! (Nagy zaj.)
