Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

82 98. országos ülés Í9ÍÍ szöveget minden pontjában alaposabban áttanulmányozhassuk és azt az ellenőrzési jogot, a melyet a pénzügyminister ur különösen is kikért tőlünk, erre az egészre vonatkozólag gyakorolhassuk. (Helyeslés túlfelől.) Elnök: Szólásra ki következik? Lovászy Márton jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklős: T. képviselőház! (Ralijuk! Sálijuk! balfelöl.) Nem volt szándékomban ennél a törvényjavaslatnál felszólalni, de kényszeritett erre az a körülmény, hogy látom ennek a nagy munkapártnak azt az igazán megdöbbentő nyugalmát, a melylyel az országot bele akarja dönteni abba a lehetetlen állapotba, hogy nem juthat már egyszer ez az ország önállóságra. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Tudom, hogy csekély szavammal ezt a nagy pártot nem tudom megindítani arra, . . . Egy hang (jobbfelöl): Ez igaz! Posgay Miklós: . . . hogy velünk együtt szavazza meg az önálló bankot, de talán mégis hozzájárulok egy morzsával ehhez, a mikor épen a mai napon előttünk lefolyt szczénára hivom fel szives figyelmüket, a midőn azt látjuk, hogy az önök pártján lévő egyik minister hogy dezavuálja önmagát (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) és igyekszik a másik pártnak vezérét befeketíteni azzal a kijelentésével, hogy nagyon furcsának találja azt, hogy a magánbeszélgetéseket itt előhozzák a házban. Hát én az ilyenben csak azt látom, hogy az a minister felhasználja az ő székét arra, hogy könnyed fegyvereit egyes pártok fejéhez vagdoshassa, (Mozgás a jobboldalon.) de a mint megszorul, összehúzza magát és igyekszik beburkolni magát (Zaj. Elnök csenget.) azzal, hogy ő csak ^magánbeszélgetést folytatott. Pedig én azt hiszem, hogy midőn őt a Felség leküldte Magyarországra, mint homo regiust, nem azért küldte ide, hogy itt privátbeszélgetést folytasson, és a pártvezérekkel talán azt beszélje meg, hogy »hova megyünk együtt vacsorázni«. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Előttem nagyon sok és nagytudásu képviselőtársam . magyarázta meg önöknek, hogy az önálló bank mennyire szükséges Magyarországnak. (Igaz ! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Mert ha önállóságunkat csak azzal tudjuk kifejezni, hogy minden egyes bázist, a mire a nemzetnek szüksége van, a világ elé mint közösét állítjuk oda, a végén arra az eredményre fog jutni a külföld, hogy talán mi nem is vagyunk

1 önálló állam, csak épen játszszuk az önállóságot és Ausztria járószalagján vagyunk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ma már, t. ház, jól laktunk Ausztria kijelentésével, a mit nagyon tudatosan használnak, hogy nekünk meg kell előbb erősödnünk és majd azután leszünk önállóak. Mert hiszen az önök rendszere mellett azt sohasem fogjuk elérni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) február 10-én, pénteken. Negyven éven keresztül, a mióta 67-esek ülnek a kormányon, állandóan csak ezt hangoztatják, hogy meg fogunk gazdagodni, hát hogyan gazdagodjunk meg, ha pénzforrás, a mely a gazdagodást előbbre vinné, előttünk be van dugva. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Mert az a pénzforrás ott a közös bankban be van dugva. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért van bedugva? Zaj. Elnök csenget.) Azért van bedugva és nem tudunk hozzáférni, mert nem bennünket szolgál, hanem Ausztriát. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nézze csak t. képviselőtársam, nyáron, a mikor a cséplőgépek működnek az Alföldön, mit művel a közös bank? Itt veszik a papirosbúzát és azzal lenyomják a gazda búzájának árát. És ki csinálja ezt? A közös bank. (Derültség a jobboldalon.) Mert a közös bank adja a 70—80 milliót a papirosbuza és az igazi búza lenyomására. Ez az, t. barátaim, a mi engem arra késztet, hogy az önálló bank mellett legyek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Jól beszél!) B. Madarassy-Beck Gyula: Egészen uj szempontok. (Derültség jobbfelöl.) Posgay Miklós: Igen, t. képviselőtársam, egészen uj szempontok. Kelemen Béla: Nagyon türelmetlenek. Posgay Miklós: Uj szempontok és a magyar gazda áldani fogja azt a perczet, a mikor a papirosbuza meg fog szűnni, mert ezt tisztán Ausztria tartja fenn, hogy olcsóbb kenyérhez jusson. (Mozgás és derültség.) ' Hiszen már magában véve az is lehetetlen állapot, hogy mi közös bankot tartsunk fenn egy olyan országgal, a melynek gazdasági viszonyai egészen ellentétesek. Ausztria ijjari állam, Magyarország pedig mezőgazdasági állam. Ausztriában a pénz gyors forgalomban értékesíttetik és a gyors lejáratú váltó a közös bankban könnyen talál elhelyezésre, de a mezőgazdasági Magyarországban csak egyszer aratnak és a gazdának csak egyszer van módjában a váltóját esetleg törleszteni, vagy kifizetni. (Félkiáltások a jobboldalon: Szüret is van!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kun Béla: Szüret, vagy szünet? Posgay Miklós: Hiszen a szüretet tudják a t. képviselő urak, mert a választásokon vig szüretjük van._ És ezt a szüretet a közös bank igyekezett önöknek megteremteni, a mikor önöknek segitséget adott arra, hogy Magyarországon már júniusban szüretet tarthassanak. Kelemen Béla: Kellett ez nektek ? Posgay Miklós: Hogy rátérjek mégis tulajdonképen a tárgyra . . . (Derültség jobbfelöl.) Nem én voltam az oka, hogy t. képviselőtársaim engem a szüretre és a papiros-búzára tettek figyelmessé. Ha a t. képviselőtársaim a mai jelenetből, mely itt a képviselőház előtt le-