Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

598 117. országos ülés 1911 märczius 8-án, szerdán. Természetesen az okokat is kellett kutatnom, (Halljuk! Halljuk /) hogy miért van mindez, mert ez is egyik oka annak, hogy nem terjed any­nyira a magyar ásvány víz, ez pedig abban áll, — mondjuk meg őszintén — hogy egy kicsit drága. Rájöttünk arra, hogy Ausztriában is azoknak az ismert ásványvizeknek — reklámot nem akarok csinálni, hiszen n:ég hamisitva is hozzák be — a legtöbbje, a leghirnevesebb ásványvizek sem egye­bek, mint forrásvizek, szénsavval telitve, ép ugy, mint a magyarországi szénsavval telitett ivóvizek, az úgynevezett neutrális vizek. Mindenütt, a hova az ember kerül, ezeket ajánlják, pedig ezeknek az osztrák ásványvizeknek maga az ottani kor­mányzat a vasúton rendkivül nagy tarifakedvez­ményeket biztosit, különösen külföldi relácziók­ban. Az az osztrák ásványvíz szinte olcsóbban jut Budapestre, mint a székelyföldi sokkal jobb ás­ványvíz. Meggyőződtem arról, hogy egy waggon ásványvízért — a leghíresebbet említem fel, a borszékit, a mely meglehetősen elterjedt —mely­ből egy waggonba hat ezer literes üveg fér, 257 K-t kell fizetni és az átrakodásokkal együtt 365 K 79 fillér ennek az ásványvíznek a tarifális számí­tási költsége. Már most, méltóztassék venni azt, hogy ott, a hol vasúti állomás nincs, pl. Borszéken is és a legtöbb székelyföldi forrásvíznél, a kocsin történő szállítás és a forrástól a fogyasztóhoz történő szállítás milyen borzasztó pénzbe kerül. Kiszámí­tották, hogy egy ilyen egy literes ásványvíznek, mig a forrástól a fogyasztóhoz jut, több mint 6 fillér csak a tarifális költsége, azonkívül egy 1 literes palaczk üvegjének az ára 13 és % fillér. Annak, hogy a palaczkok miért olyan drágák, külön históriája van, a mely — ha a t. ház türel­mével megtisztel — (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) el is mondok, mert ez is nagyon érdekes dolog. T. i. van egy szabadalom, ha jól tudom a Owens­féle pátens, a mely kiváló, nagyjelentőségű, szinte korszakalkotó a maga nemében, mert ez a palaczk­gyártásnak eddigi költségeit a felénél kevesebbre redukálná. Igen ám, de mit tesznek a tisztelt üveg­gyárosok, az osztrák nagytőkések 1 összeállnak és kartellt csinálnak együtt a magyarokkal, és a magyarországi és ausztriai üveggyárosoknak ez a kartellje, a melyet finanszíroz Prágában a Böhmische Union-Bank, megvette ezt az Owens-féle pátenst, még pedig 12 millió márkáért, és ezt a pátenst bezárja a Wertheim-szekrényébe, az előállítása pedig a régi módon történik. És ezért nekünk ma­gyaroknak 13 és fél fillért kell fizetnünk egy 1 lite­res üveg árában. Ezt csak azért hoztam fel, hogy akkor, ha valamikor szó lesz itt a kartellekről, ez egy olyan adatul szolgáljon, a mely ékesen illusztrálja an­nak a szükségét, hogy a publikumnak ezt a ki­zsarolását törvényhozási utón meg kell végre szüntetni. (Helyeslés balfelől.) - . Ez a palaczkok dolga. Tehát maga a szállí­tás és a palaczkok ára itt Magyarországon ,már 20 fillérbe kerül. Es itt méltóztassék figyelembe venni azt, hogy elsősorban keresni kellene a mó­dokat arra, hogy versenyképesebbekké tegyük a magyar ásványvizeket, és bizony ez a produk­tumunk is nagyon rászolgálna arra, hogy ha, nem tudom, miféle hatalmas ipari szervezeteknek és kartellirozott czukor- és egyéb gyárosoknak is tarifa-kedvezményeket adnak, hogy akkor en­nek a szegény magyar ásványviz-ipamak is valami módon lehetségessé kellene tenni, hogy a hazában messzeföldről olcsó pénzért juthassanak ezek az ásványvizek Budapestre. (Helyeslés balfelől.) Itt vannak Magyarországon a nagyon elter­jedt ásványvizek — igaz, hogy nem épen az er­délyiek — mint a Salvator, a mely nagyon is elter­jedt, a Szultán, a melyet kivittek Parisba is és ott a legnagyobb aranyéremmel tüntették ki rögtön, továbbá a parádi, a mohai Ágnes ; azután ott van­nak a Székelyföldön a legtöbb és legértékesebb ás­ványvizek, mint a borszéki, előpataki, bikszádi, málnási, sztojkai. répáti, bodoki Matild, a székely Selters, kászoni. Egy hang : Az igmándi! Sümegi Viimos: A mi az igmándit illeti, az egészen más. (Derültség.) Hiszen itt van a Hunyady János, a Rákóczi, ezeknél nem beszélhetünk va­lami nagy konkurrencziáról, hiszen ezeknek alig van konkurrencziájuk a világon, sőt ezekben tekinté­lyes exportunk van, mert nincs versenytársa a világon és mondhatom, tekintélyes a kivitel Ame­rikába, Ázsiába és ott ép oly tekintélye van ezeknek a vizeknek, mint itt Magyarországon. De a hatal­masak erősek támogatása nem lehet a csélom, hanem a gj^engékért szólok és nem is lokálpatriotiz­musból, de nemzeti érdekből említem, hogy a Székelyföldön van mégis a legtöbb és a legjobb ásványvíz, de az esik legtávolabb és elvégre is, nemzeti érdek és törvényhozási elsőrendű köteles­ség, hogy támogassuk a Székelyföldet az olyan iparágban, mint a minő az ásványvizipar. (Álta­lános élénk helyeslés.) Nagyon kérem tehát a t. kereskedelemügyi minister urat, legyen szíves módot találni az ásvány­vizforgalom emelésére, támogatására. Régi időben, sokan talán fognak rá emlékezni.' több ezer székely család abból élt, hogy szekerével, pár lovával elment Romániába és az ország keleti határszélén fel Debreczenig, ment és árusította az ásvány­vizet. Ma ott nagy a nyomorúság, épen a tegnapi lapokban olvastam, hogy egy háromszékvármegyei községben éhínség ütött ki. (Ellenmondás a jobb­oldalon.) Olvastam, a t. urak is olvashatták, és ha nem is oly nagy a veszedelem, de kétségtelenül igaz, hogy a Székelyföldön nagy a nyomorúság, és kétségtelenül igaz, hogy mindent el kell követ­nünk, hogy a székelység el ne zülljön, hogy fel­segítsük, és hogy továbbra is erős védbástya ma­radjon Magyarország keleti határán. (Elénk he­lyeslés a szélsőbalon és jobbról.) Abban sem találnék semmit, ha a t. kereskede­lemügyi minister irr —'• nem tudom, mi módon, ő majd jobban megkapja, mint én — beállítana néhány száa szekeret és néhány száz pár lovat

Next

/
Thumbnails
Contents