Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

594 117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. tünk és annak maradunk eltökélt és elszánt ellenségei mindenha, hogy a véderő fejlesztésének ürügye alatt csak egyoldalú katonai felfogással találkozzunk, (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) a nemzeti követelések pedig maradjanak továbbra is ama kinos mozdulatlanságban, a melyből való kimozditás nélkül, a magyar államiság megfelelő előnyomulása nélkül ne álmodozzék senki arról, kogy megnyugvással fogja a katonai kérdések megoldását keresztülvinni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Arról se méltóztassanak álmodozni, bogy mi a katonai bűnvádi perrendtartásnak olyan tartalmú reformja által, a mely —nem tudom milyen mértékben — megfelel az itt hangoztatott jogászi is nemzeti követeléseknek, az imént vázolt álláspontunktól eltántoríthatok lennénk. Nem lehetünk, mert a katonai bűnvádi perrendtartás sohasem tartozott azoknak a kérdéseknek komplexusába, a melyek az 1906. évi megállapodással a megoldandó kérdések közül — a bevett szólásmód szerint — kikapcsoltattak. (Ugy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt megállapíthatjuk az 1906-tól 1908-ig tartott delegácziós tárgyalásokból, a melyek során nemcsak a mostani t. hadügyminister ur, hanem hivatali elődje is a magyar kormány teljes hozzájárulásával, a mely ezt a megállapodást létesitette az uralkodóval, kijelentette teljes következetességgel, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás a függőben- maradt egyéb katonai ügyekre való minden vonatkozás nélkül megoldható és azokkal kapcsolatba nem hozható. Semmi ok sincs tehát arra, hogy mi e tekintetben pápábbak legyünk a pápánál, és a nemzeti aspirácziókat negligáló megoldás kedveért a többi függőben maradt exorbitáns katonai kérdéseknek ennek a kérdésnek megoldásától, a mely meggyőződésem szerint nem is kiválóan és elsősorban katonai kérdés, hanem a jogszolgáltatásnak kérdése, és a melyet ezen természete szerint önállóan és a katonai vonatkozásoktól függetlenül kell elbírálnunk, (ügy van ! Ugy -van! a szélsőbaloldalon.) mondom, hogy ettől tegyük függővé a mi álláspontunknak a többiekkel szemben való megváltoztatását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Legyen szabad még egypár jelenségre rámutatnom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Minket, a függetlenségi és 48-as pártot, — bocsánat a kifejezésért — de .igazán rosszhiszeműen, vagy ha nem rosszhiszeműen, de botorul vádolnak meg Ausztriában azzal, hogy mi a nagyhatalmi állásnak ellenségei vagyunk, hogy mi a szeparácziót akarjuk, hogy mi fel akarjuk forgatni a mai államjogi kapcsolatnak azt a mértékét, mely, a mi meggyőződésünk szerint is. erősen gyökerezik a pragmatika szankcziót magában foglaló 1723-iki tÖrvényczikkben. Es a mikor nekünk teszik ezt a teljesen alaptalan szemrehányást, ugyanakkor bűnös kézzel épen ők rázzák meg és rendi tik meg az államjogi kapcsolatnak alapját képező pragmatika szankcziót, a mikor az osztrák delegáezióban és a Reichsrathban is akárhányszor a legképtelenebb fantazmagóriák táplálásával és ápolásával akarnak bennünket megfenyegetni és legutóbb is az osztrák delegáczió teljes ülésén, olyan tekintétyes elemek, a melyek az összmonarchia históriájának úgyszólván lélektanát képviselik magukban, egyéniségükben és történeti neveikben, nem kivannak egyebet, nem hangoztatnak egyebet, mint hogy el kell egyszer jönni az időnek, a mikor egy egységes összbirodalom szuverenitásának és a monarchikus hatalomnak a javára a magyar államnak a maga területéből is egyes részeket át kell engednie. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha, t. képviselőház, ilyen kívánságokat Magyarországon, az országgyűlésen kívül, a mentelmi jognak védelme nélkül, merne valaki hangoztatni, azt hiszem, a t. igazságügyminister ur igazat fog nekem adni, azakir. ügyész bűnvádi üldözését vonná a maga fejére. Mi büntetőtörvénykönyvünkben gondoskodtunk az állami kapcsolatnak büntetőjogi védelméről, odaát pedig megjegyzés nélkül, úgyszólván minden ellenző visszhang nélkül hangzik el a legtekintélyesebb helyek egyikéről az ilyen nyilatkozat. Mi, t. képviselőház, nem a nagyhatalmi állásnak, nem a fennálló államjogi kapcsolatnak vagyunk az ellenségei, csak annak, hogy a magyar állam szuverenitását e kapcsolatban elsikkaszszák. (Élénk helyeslés a szélsőlaloldalon.) Mi csak azt akarjuk, hogy a magyar állam ereje, a mely a nagyhatalmi állásnak talán épen nem kisebb jelentőségű alakja, mint az osztrák állam ereje, a hadügyi téren is kellően kifejlődhessék és méltányoltassék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áz egyoldalú, a csak katonai szempontból tervezett fejlesztés ezt lehetetlenné teszi. Már pedig az kétségbe nem vonható, t. képviselőház, hogy egy hadsereg győzelmi erejének tényezőjét nemcsak a számerő képezi, hanem legalább is oly jelentőséggel képezi a morális kvalitás is annak tényezőjét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ámde a morális kvalitásnak legfőbb eleme a nemzeti érzés. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak ilyen nemzeti érzéstől hevített hadseregben lehetséges az, a mi megtörténhetett Japánban, (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) melynek példáját, e legutóbbi nagy háború tanulságait, hozzák rendszerint fel a véderő nagyarányú fejlesztése mellett. Csak ilyen nemzeti érzéstől áthatott hadseregben történhetett meg az, hogy róla pl. Kuropatkin azt volt kénytelen jelenteni a czárnak, a mikor Haitschönből Antsckántschauba az orosz haderő visszavonulását indokolta, hogy : »az orosz csapatok ki nem elégítő szellemével szemben a japánok mérhetetlen nagy hazafias érzülete áll«. Az a feltétlenül lelkesült hazaszeretet, a mely mindig a haza nagyságában és jövőjében való rendületlen meggyőződésből táplálkozik, csak ez képes olyan cselekedetek véghezvitelére, mint a minőket a japán hadsereg részéről tapasztaltunk. A véderőnek, a hadseregnek, a fegyveres erőnek