Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-117
588 117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. oldalon.) A nemzetek élettanának és életműködésének ez egy természetellenes elferdítése, a mely a világválságoknak végzetes veszedelmében meggyőződésem szerint megboszulatlamil nem maradhat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért, t. képviselőház, nekünk semmi okunk sincsen arra, hogy programmunknak ezen kardinális pontját, a mely a magyar állam teljes kiépitésében nélkülözhetetlen és kitörhetetlen, bármilyen tekintetben is megváltoztassuk és ahhoz ne ragaszkodjunk továbbra is a leghatározottabban, kitartással. Most, t. képviselőház, teljesítenem kell ama másik bejelentett kötelességemet, hogy a véderőreformmal szemben ugy, a mint az az egyes kijelentésekből előttünk ismeretes és tudomásunkra jutott, állást foglaljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A véderő reformjáról szóló törvényjavaslat, kapcsolatosan más törvényekkel, körülbelül a következő komplexust foglalja magában: A sorshúzás rendszere eltöröltetik, a mint a kívánságot ez irányban Szabó István t. képviselőtársam és barátom is már kifejezte. Ez által nagy igazságtalanságok és egyenlőtlenségek megszüntetését lesz módunkban elérni. Létesíttetni fog azután a kevésbbé alkalmasoknak a kategóriája, a mint erről megnyugvással értesültünk a honvédelmi minister ur és a belügyminister ur nyilatkozataiból. Munkásosztályok fognak szerveztetni; a kedvezmények, melyek eddig a véderőtörvény megfelelő szakaszainak a rendelkezései szerint szűkmarkúak voltak, a nemzet és nép gazdasági életének megfelelőbben lesznek szabályozhatók. A kedvezmények elbírálása a honvédelmi minister urnak a hatáskörébe fog utaltatni; a fegyvergyakorlatok kérdése szintén az ország gazdasági viszonyainak megfelelőbben fog szabályoztatni és ezzel kapcsolatban a tulajdonképeni véderőtörvényen kívül elénk fog terjesztetni a hadmentességi díjról szóló törvény reformja, a katonai nyugdíjtörvény revíziója, a lóbeszerzés és talán az elszálásolásról szóló törvénynek a reformja is. Ezeken kivül, t. képviselőház, meg van Ígérve ugy a ministerelnök, mint a honvédelmi minister és a hadügyminister urnak hivatalos nyilatkozataiban is, hogy az a reform, a melyért ennek a háznak minden pártja hosszú évtizedek óta hiába küzd, a katonai igazságszolgáltatásnak legalább az alaki reformja, szintén meg fog oldatni. Erről a kérdésről érdeme szerint külön lesz kötelességem majd megemlékezni, különösen a telántetben, hogy a mi nemzeti politikánkra mily hatással lehet a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslatnak, a mint remélem, a véderőbeli többi törvényekkel együttesen leendő előterjesztése. A mi magát a tulajdonképeni védtörvényt illeti, ennek gerincze, a mint arra Szabó István t. barátom helyesen reámutatott, a kétéves katonai szolgálati időnek a behozatala, tehát a szolgálati időnek a leszállítása. A ki ehhez a kérdéshez erről az oldalról hozzászól, t. ház, az, meggyőződésem szerint, a legkevésbbé foglalhat állást a szolgálati idő leszállítása ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez a párt volt az, a mely az 1889-i véderővitában legelsősorban tört lándzsát a kétéves katonai szolgálat behozatala mellett. Ezt nekem a véderőtörvény reformjának a küszöbén, azt hiszem, pártom iránti kötelességem, és a történeti hűség megóvása iránti kötelességem, leszegezni. (Helycs 7 é§ a szélsőbaloldalon.) Természetes dolog, hogy, a mikor mi a szolgálati idő leszállításának szocziális, népesedéágazdasági, politikai és katonai jelentőségét a legteljesebb mértékben elismerjük, egyben azonban azt tartjuk, hogy ezt a reformot akként kell megvalósítani, hogy annak épen ezen értéke ne devalválódjék és hogy akkor, mikor egyik oldalon a nemzet gazdasági fejlődésének érdekében, a terheknek arányosabb beosztása érdekében is elhatároztuk magunkat a külföldi modern nagyhatalmi hadseregek példájára ezen reform behozatalára, azt ne ugy tegyük, hogy az az elviselhetetlenség határát megközelítő terhekkel felbillentse azon egyensúlyt, a melyet e reformmal elérünkl (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen azért, a nélkül, hogy most a kérdésnek, miután az közvetlenül napirenden nincs, mélységeibe hatolni helyénvalónak tartanám, rá akarok mutatni arra, hogy nagyon meggondolandónak tartom, vájjon a szolgálati időnek a különböző fegyvernemek szerinti leszállítása vagy fentartása a mostaninak ajánlatos-e és nem koczkáztatja-e — a mennyiben t. i. a mostani hosszabb szolgálati idő megmarad — a reformnak magára a nemzetre, a népgazdasági erejének megóvására vonatkozó üdvös hatását. Nem szólok e tekintetben arról, hogy a lovas fegyvernemeknél a kiképzés nagyobb nehézsége miatt talán indokolt, hogy a hosszabb szolgálati idő fentartassék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát a honvédség %) De viszont ez ellen a felfogás ellen szól az, a mit t. közbeszóló barátaim hangoztattak, hogy a honvédlovasságnál is bevált a két évi szolgálati idő, mert ott, noha az állományviszonyok épen a keretrendszer miatt sokkal kedvezőtlenebbek, mint a közös hadseregnek mindennemű csapatainál, mégis a kiképzés, a mint örvendetesen tapasztaltuk, kellő színvonalon áll. De én tulaj donképen nem is erre, hanem arra akarok rámutatni, hogy a tengerészeinél, a mely egymagában is a legterhesebb katonai szolgálatot rója az oda besorozott állampolgárokra, négy év a mostai szolgálati idő és a tervezett reform ennek íentartását kívánja, holott, a mint az bizonyára tudva van, Olaszországban a tengerészeti szolgálatra vonatkozólag három éves szolgálati időt teljesen elegendőnek tartanak az olasz parlament tárgyalásaiból ismert adatok szerint, pedig, noha a tengerészeti köreinknek mostanában nagyon is fejébe szállt a tengeri nagyhatalom ábI rándja, mégis el kell minden elfogulatlan ember-
