Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. 581 De, t. ház, általában véve, hogyan méltóztatik képzelni azt, hogy a két törvényhozás külön és önállóan felvehesse a készfizetéseket, holott nem sikerül neki felvennie akkor, a mikor a bank is hozzájárul és a bank maga kéri ? Hiszen a magyar törvényhozásnak abszolúte semmiféle hatalmi eszköz nincs rendelkezésére a tekintetben, hogy az osztrák kormányt megfelelő törvényjavaslat beterjesztésére kényszerítse. Most már ha az osztrák kormány nem akarja a készfizetések felvételét az 5. §. alapján, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) igen természetes, hogy nem fogja akarni e törvém'czikk 21. §. alaj> ján sem ; ennek folytán az a vigasztalás, hogy a törvényhozásnak itt külön joga van erre nézve a 21. §-ban biztosítva, abszolúte senkit meg nem nyugtathat. Befejezem, t. ház, előterjesztésemet és röviden csak azzal zárom, (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy én magam részéről kötelességemet teljesítettem, de azt hiszem a függetlenségi párt is teljesítette a javaslattal szemben ama kötelezettségét, hogy jogi és gazdasági indokokkal kimutassuk, hogy a magyar nemzet számára egyedüli orvosszer az az önálló jegybankra való áttérés. {ügy van ! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a meggyőződésemnek fanatikus hive maradtam és maradok, különösen azóta, a mióta kötelességszerűen időt szakítottam arra, hogy a bankaktát megnézzem. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) A jövő meg fogja mutatni a gyakorlati eredményeket és hogy fáradozásomnak az ország javára gyakorlatilag is haszna volt. Most azzal búcsúzom magam részéről a bankakta tárgyalásától, hogy azt kívánom : legyen a nemzet számára kevesebb kár ebből az intézményből,- mint a mennyit mi annak profécziáltunk és több haszon, mint a mennyit önök kívántak. Egyébként kijelentem, hogy e szakaszhoz és az abban foglalt érmeszerződéshez hozzá nem járulok és kérem annak elutasítását. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután szólásra följegyezve senki sincs, kérdem, kíván-e még valaki a szakaszhoz szólni ? (Nem !) Ha nem, a vitát bozárom. Az előadó ur kivan szólni. Gr. Wickenburg Márk eiőadó: Nagyon röviden akarok reflektálni Polónyi Géza t. képviselőtársamnak észrevételeire. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ilyen természetű szerződéseknél nagyon sokszor megesik, hogy a szövegnek teljesen uj redakcziója nem fordul elő, a mikor az meghoszszabbittatik, hanem marad ugy, a hogy van; azok a szakaszok, a melyek konzummálva vannak, azok konzummálva maradnak és ebből semmiféle baj nem származhatik. Utalhatok pl. a latin unió okmánytárára; ott is számtalan szerződés van, a melyet meg kell hosszabbítani, bár egyes részei nem állanak fenn. A mi a levantei tallérokat illeti, a t. képviselő ur maga is rámutat arra, hogy hisz ezek az érmék nem törvényes fizetési eszközök és ennek folytán a pénzrendszernek keretén teljesen kívül állanak. így tehát a bankban sem szerepelhetnek mint érezfedezet. Ez teljesen ki van zárva. A levantei tallér az osztrák kincstárnak régi üzlete a keleten ; az osztrákok ezeket a tallérokat ki veretik, a keletre viszik és ott eladják, mint kereskedelmi, érméket. Tulajdonképen szükséges sem volt egészen, hogy ez a fentartás az érmeszerződésbe belejöjjön, mert hiszen mi is veretünk érméket más államok számára, (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) a mi kincstárunk is csinál ilyen üzleteket . . . Polónyi Géza: (közbeszól.) Gr. Wickenburg Márk eiőadó: ... és ez ott, mint pénz forog, mégis ebből a világon semmiféle kár mi ránk nem háramlik, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: A házszabályok 213. §-a értelmében a vitát befejezettnek jelentem ki és felteszem a kérdést, elfogadja-e a képviselőház a törvényjavaslat 8. §-át, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Határozatilag kimondom, hogy a képviselőház a 8. §-t elfogadja. Következik a törvényjavaslat 9. §-a. Gr. Draskovich János \e$yző (olvassa a 9. $~t). Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! A törvényjavaslat ugy volt kontemplálva, hogy január 1-én lépjen hatályba. Miután ez nem volt lehetséges, szükséges most már, hogy az utolsó, 9. §. olyan szövegezést nyerjen, a mely visszaható erővel ruházza fel a törvényt és ennek következtében lehetővé teszi, hogy semmiféle ür, semmiféle hézag a bankkérdésben, ne támadhasson. Erre vonatkozik egy módosítás, illetőleg egy uj szövegnek a javaslata, a melyet bátor vagyok ezennel benyújtani és kérem a t. képviselőházat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy szólásra senki sincs feliratkozva, kérdem, kíván-e valaki a 9. §-hoz hozzászólni '? (Nem!) Ha nem kíván senki szólni, a vitát bezárom. A kérdés az : elfogadja-e a képviselőház a 9. §-t, igen vagy nem % Ha a képviselőház a szakaszt nem fogadja el, akkor külön fel fogom tenni a kérdést arra nézve : elfogadja-e a képviselőház a Lukács László pénzügyminister ur által javasolt pótlást, igen vagy nem ? (Felkiáltások a baloldalon : Kérjük felolvasni !) Rudnyánszky György jegyző (olvassa) : »Ez a törvény 1911 január 1-étől kezdődő hatálylyal kihirdetése napján lép életbe és egyszersmind jóváhagyatnak a kormánynak mindazon intézkedései, a melyek a jelen törvényben szabályozott ügyekre vonatkozó tényleges állapotoknak 1911 január 1-étől való fentartása érdekében tétettek. A törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg«. Polónyi Géza : A házszabályokhoz kérek szót. Egy hang (jobbfelől.) Már elbúcsúzott! (Derültség.) Polónyi Géza : Ez a módosítás a vita berekesztése előtt nem lett felolvasva; ennek következte-