Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

Í16. országos ülés 1911 márczins 7-én, kedden. 569 fnegfosztassék attól, hogy megtudja, kik a bank részvényesei, holott a törvény világosan kimondja, hogy ezeknek a részvényeknek névre kell szólamok, ezt az álláspontot én nem tudnám helyeselni, és ezért meg fogom találni a módját annak, hog}- a képviselőházat más alkalommal foglalkoztassam ezzel a kérdéssel, s módját ejthessem annak, hogy a parlament tudomást szerezhessen arról, hogy ezek a részvények kinek a birtokában vannak. Itt most egyebet nem tehetek, mint hogy ünnepélyesen fentartom azt, a mit ezen részvénybirtok tekintetében az általános vita keretében elmondottam. Miután ez a czikkely nem oldja meg a kérdést a vagyonfelosztás tekintetében, hanem utal bennünket arra, hogy majd a jövőben fog ez iránt megegyezés létesíttetni, a nélkül, hogy ezen megegyezés tekintetében a legkisebb határidőt is szabná meg, ugy hogy 1917-ig ki vagyunk szolgáltatva e vagyonfelosztás tekintetében és a tekintetben, hogy Magyarország mennyivel tartozik hozzájárulni a sajnálatosképen felpénzzel beváltandó részvények kifizetéséhez — maga ez az egy tény, hogy ez igy van, kötelességemmé teszi, hogy a törvényjavaslatnak ide vonatkozó czikkelyeivel szemben állást foglaljak és annak megszavazásától annál inkább tartózkodjam és illetőleg kérjem a házat, hogy azt a ház se szavazza meg, mert egészen tiszta és világos, hogy ez az intézkedés 1917-ben az önálló jegybankra való átmenetelét a nemzetnek lényegesen meggátolja, megnehezíti, hogy ne mondjam, lehetetlenné teszi. (Igaz ! Ugy van I) a szélsőbaloldalon.) Azonkívül, hogy ha ez a kérdés nem oldatik meg, magánál a banknál levő, 542 milliót tevő aranyletétünk kérdése is pendens marad ; az pedig nem áll egy államnak sem érdekében, hogy ilyen nagy kérdések függőben maradjanak, a mikor azok az előttünk fekvő akta alapján könnyen megoldhatók és mégis oldandók. Igaz, hogy az 542 millió korona tekintetében a harmadik czikkelynek első bekezdése tartalmaz rendelkezéseket, és pedig a százalékos megosztás tekintetében fentartja azon álláspontot, a mely eddig megvolt, hogy itt az aranyban befizetett összeg 30 és 70%-os arányban mint praecipuum fizetendő vissza, de magának a vagyonfelosztásnak szempontjából, hogy miként jut a magyar állam ennek az 542 milliónak azon 30%ához, a mely őt megilleti, e tekintetben nem tartalmaz diszpozicziót azon esetre, ha a két kormány nem egyezik meg a bank likvidácziója tekintetében. Már most a magam részéről egy adattal szándékozom még a t. képviselőházat annak az álláspontnak helyessége felől tájékoztatni, hogy menynyire fontos Magyarországra nézve, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ez a kérdés elintéztessék és pedig, a mennyire csak lehet, ennél a törvénynél rendeztessék, mert itt nagyon nagy érdekek forognak koczkán. Én most magát azt a kérdést, hogy a két állam között milyen százalékbau és milyen arányban osztandó fel likvidáczió esetére a vagyon, nem szándékozom bővebben fejtegetni, mert hiszen erről már az általános vita keretében eleget beszélKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. V. KÖTET. tem. Azonban egy pontra nézve, hogy a magyar államnak mennyire volna kötelessége a részvényesekkel szemben megállapítani azt, hogy mi történik azon esetre is, ha a két kormány egymással megegyezésre jutni nem tud, s a banküzlet átvétele Magyarországnak érdekében állván, ezen jogát Magyarország gyakorolni akarja — arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy én itt minden bővebb szóbeli adat és indokolás mellőzésével, magukkal a száraz számbeü adatokkal untassam a t. képviselőházat (Halljuk! Halljuk! bálfélől.) és bebizonyítsam azt, hogy ha kellő időben megfelelő intézkedések nem tétetnek, a magyar államnak százmiihókat meghaladó érdekei forognak koezkán. Másrészt, annak igazolására, hogy milyen nagy érdeke itt a részvényeseknek, hogy a két állam ezzel a likvidáczióra és a banküzlet átvételére vonatkozó jogával ne éljen, mondom, annak igazolására, hogy ez milyen kolosszális nagy érdeke a részvényeseknek és ennek folytán magának a banknak, erre nézve a következő számokat leszek bátor a t. képviselőház elé terjeszteni. Előrebocsátom, hogy azután nem is szándékozom tovább beszélni a kérdésről, bármennyire száraz és unalmas statisztikával, s illetőleg számadással állok elő. De talán megengedi a t. képviselőház, hogy én, kinek az egész vita fonalán az volt a czélom — s örömmel konstatálom, hogy nagyrészben el is értem azt, — hogy objektív érvekkel mutassam ki, hogy ebben a vitában Magyarország gazdasági érdekeit tőlünk telhetőleg megvédelmezni akarjuk, ennek az álláspontomnak mintegy a betetőzéséül előtérj eszszem a t. képviselőháznak az általam készített, a likvidáczióra vonatkozó számadatokat és azoknak végleges eredményét, melyekből méltóztatik meggyőződni, hogy mennyire fontos és nagy érdekek forognak itt koczkán. (Halljuk I Halljuk !) Előre bocsátom, hogy nem gondoltam azt, hogy már ma rákerül a sor erre a dologra, és miután éjjel álhtottam össze, csak salvo errore adom elő az adatokat. Meglehet, hogy esetleg valami számtani tévedés előfordul bennük, de azt hiszem, minden mérlege salvo errore álüttatik össze, mikor a kereskedőnek hosszú ideje is van arra, hogy számadását megcsinálhassa. Az én lebonyolítási számadásom az 1909. évi mérleg adataira van épitve és arra vonatkozólag végeztem el azt a számadást, a mely hangzik a következőképen. Az 1909. évi mérlegnek és üzleti jelentésnek, zárószámadásnak adatai szerint a bank aktívája igy alakult (olvassa) : Érczkészlet 1.713,180.596 korona, váltó 687,784.395 korona, kölcsönök — talán csak a főbb számokat olvasom — 89 millió, értékek 74.000 korona, osztrák adósság 60 millió korona, jelzálogkölcsönök 299 millió korona, záloglevelek 4 millió korona, tartalékalap 1,997.000 korona, nyugdijalap 12 millió korona, épületek és szerelvények 31 millió korona, egyéb követelések 121 millió korona. Passzíva : részvénytőke 210 millió korona, tartalékalap 20 millió korona, bankjegy 2188 millió korona, zsiró-követelés 184 millió 72