Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

594 116. országos ülés < 1911 márczius 7-én, kedden. kőzni, mert uj szempontok a részletes vitánál nem domborittattak ki. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Meglehet, hogy uj szempontok nem emelkedtek ki, de annyi bizonyos, hogy az általános vitában ennek a szakasznak épen jogászi szempontból való aggályos voltát azért sem lehetett kellőleg kidomborítani, mert az általános vitában egy ilyen specziális kérdés nagyon elmosódik, ez azonban azok fejtegetéseinek, a kik hozzászólottak, értékét és súlyosságát a legkevésbbé sem alterálja. Merem állítani, hogy teljesen csak a részletes vitánál lettek a jogi. érvek ós szempontok kellőleg konczentrálva és kidomborítva, a mi különben természetszerűleg csakis a részletes vitánál, az 5. §. tárgyalásánál volt lehetséges. Az igen t. minister urnak az az állítása sem állhat meg, hogy az 1903. évi javaslattal szemben ne volna visszaesés a mostani javaslat. Reánk nézve csak előny, ha a kormányra bízzuk a készfizetések felvétele idejének megállapítását, természetesen. törvényes felhatalmazással, mert akkor a kormány alkotmányos módon, törvényes felhatalmazás alapján bocsáthat ki rendeletet. Az igen t, ministerelnök ur épen azt hangoztatja, a mit hangoztatott Nemess Zsigmond t. képviselőtársam is, hogy nem szabad a készfizetések felvételét késleltetni. A mikor pedig annak az időpontja eljön, miért kelljen tehát azt akkor még egyszer a törvényhozások elé hozni, különösen a magyar törvényhozás elé, a mely semmi akadályt nem fog ez elé gördíteni és a mely akkor is azt mondja, a mit ma mond, hogy hozzájárulok a készfizetések felvételéhez. Nem is abban van a veszedelem, hogy nálunk nem járulnának hozzá a készfizetések felvételéhez, és nem most mutatkozik a veszedelem nagynak, hanem a jövőre nézve a preczedens alkotása által. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminister úrral egyetértve a ministerelnök ur, mikor azoknak a titkos iratoknak előterjesztéséről volt szó, a melyeknek titokban tartása ma jelentőséggel már azért sem bir, mert azok többé már nem titkosak, kijelentette, hogy azok előterjesztése nem jár veszélylyel, de fél a preczedensalkotástól, és azért nem hajlandó azokat a ház elé terjeszteni. Annál inkább kell félnünk itt ettől a preczedensalkotástól, mert ez sokkal veszélyesebb preezedens volna. Azt mondja a minister ur, hogy itt nincs törvényalkotásról szó. De igenis szó van a háznak törvényalkotást pótló határozatáról. A mi egyszer törvényben van, csak törvénynyel változtatható meg. S épen az a kettős hiba van ebben a javaslatban, hogy egyrészről házhatározattal akar pótolni törvényhozási intézkedést, másrészről pedig teszi ezt olyan határozattal, a mely esetleg meg sem hozatott és a melyet esetleg egyik ház sem fog meghozni. A mi pedig a felsőház injeziálási jogát illeti, azt hiszem, az igen t. minister ur eb fogja- ismerni, hogy az 1848-iki IV- törvényczikkben, továbbá, az 1885 : VII. t.-cz.-ben, a főrendiháznak addigi hatásköre tartatott fenn és pedig a régi gyakorlat fentartására való hivatkozással. Már most a főrendiház minálunk nem igen gyakorolt kezdeményezési jogot, legkevésbbé pedig pénzügyi, vagy költségvetési kérdésekben; az a gyakorlat tehát, a melyre hivatkozás történt, nem állott fenn. Most még hozzájárul ehhez az a furcsaság . . . (Zaj a jobboldalon.) Megvárom, mig kibeszélik magukat. (Felkiáltások bal felöl: Csak várj!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Sághy Gyula: Most még az a furcsaság is áll elő, hogy az az eset, a melyet a t. pénzügyminister ur felhozott, s a mely a világ egy parlamentjében sem fordul elő, különben minálunk ebben az esetben ki van zárva, azért ez csak elméleti fejtegetése az igen t. pénzügyminister urnak és mert a magyar képviselőház rögtön hozna jóváhagyó határozatot és igy felmenne a maga rendes utján nunczium által a főrendiházhoz a javaslat. A furcsaság azonban az a t, jiénzügyminister ur által feltételezett esetben, a melyet azonban, mint mondám csak elméleti jelentőséggel bir itt, hogy egy kormányjavaslatot, a melyben a képviselőház még nem határozott, a mely tehát csak innen mehetne fel a főrendiházhoz, a főrendiházban talán valamelyik minister felkérésére egy főrendiházi tag mint a magáét terjesztené elő. Hiszen itt ebben az 5. §-ban benne van, hogy ez kormányelőterjesztés, tehát ez lehetetlen is, és ki van zárva, e szakasz szerint is, hogy ez utón juthasson. a javaslat a főrendiház elé. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Nem akarom szives figyelmüket soká igénydjevenni (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és be akarom fejezni felszólalásomat azzal, hogy azokat az argumentumokat, a melyeket alkotmányjogi szemI>ontból e szakaszra, mint veszedelmes preczedensre nézve felhoztam, nem czáfolták meg, s habár a szakasznak éle nem ellenünk van irányítva, hanem az osztrákok ellen, de mert veszedelmessége nincs megczáfolva, az ebben a szerkezetben, a melyben elénk lett terjesztve, a törvényhozás hatáskörének érzékeny sérelme nélkül nem fogadható el. Ezért magam részéről bátor vagyok újból határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a ssélsobaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást tehát befejezettnek jelentem ki. Mielőtt a kérdést feltenném, jelentem a t. háznak, hogy húsznál több képviselő ur névszerinti szavazás elrendelését kéri. Kérem az aláírók neveinek felolvasását. Hammersberg László jegyző (olvassa a neveket).