Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-116

1Í6. országos ülés Í9ÍÍ Mert kérdem én a t. pénzügyminister urat, hogy miféle garanczia van abban az 5. szakaszban arra az esetre biztosítva, ka az osztrák törvényhozás valamely háza négy héten belül a javaslatot visszautasítja ? Es még, ha tudja Isten, miféle nagy előnyök lennének e javaslatban, még ha. tudja Isten, miféle nagy garaneziát képezne e javaslat rendelkezése, még abban az esetben is tiltakoznánk ellene, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) még abban az esetben sem,engednők meg, hogy a trójai falovat alkotmányunk sánczaiba belojjják, a mely trójai faló belsejében, Isten tudja, mi rejtőzik, mi tartózkodik. E szakasz elleni aggodalmamat fokozza a pénzügyminister ur személye iránt érzett legnagyobb fokú bizalmatlanságom, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy ő az ischli klauzula érdemes szerzője és tudjuk azt is nagyon jól, hogy a közelmúltban a függetlenségi párttal szemben tanúsított viselkedése a mi bizalmatlanságunkat a legnagyobb mértékben indokolttá teszi. Kern fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Sághy Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Nemess Zsigmond! Nemess Zsigmond: T. képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényszakasz már az általános vita során éles megtámadtatásokban részesült. Az itt elhangzott beszédek túlnyomó részében azt ugy tüntették fel, mintha elfogadása súlyos alkotmánysértést involválna magában. Különösen Sághy Gyula t. képviselőtársam volt az, a ki ezeket az aggodalmakat hangoztatta a túloldalról. Legyen szabad erre nézve néhány czáfoló észrevételt tennem. Abból kell kiindulnunk, t. ház, a mint Polónyi Géza t. képviselőtársunk is helyesen tette, hogy a szakasznak egyedüli czélja azon technikai módot megjelölni, a melynek igénybevételével azután a készfizetések felvételének határnapja pontosan fixirozandó lesz. Ez természetesen feltételezi, hogy előzőleg is meglegyen a megállapodás arra nézve, hogy ama formálisan meglévő készfizetések kifejezetten és kötelezően deklaráltassanak. Es itt felmerül elsősorban az a kérdés, hogy e megállapodást tulajdonképen kivel kell létesíteni : Ausztriával egyedül-e, vagy Ausztriával és a jegybankkal együttesen ? Mert semmi kétség arra nézve, hogy azon kiváltságos állásnál fogva, a melyet a jegybank elfoglal e kérdésben, a jegybankot feltétlenül előzőleg meg kell kérdeznünk, meg kell hallgatnunk. A jegybank a maga jól felfogott érdekében, a rideg üzleti szemponttól vezéreltetve legalkalmasabb annak megállapítására, hogy mikor érkezett meg a helyes időpont, de egyúttal legilletékesebb annak megítélésére, vájjon a kötelezettséget, a melynek teljesítésére felhívjuk, képes lesz-e teljesíteni. Ha visszatekintünk az 1903-iki javaslatnak ugyancsak 5. pontjára, a melyben az van mondva, XÄPYH. FAPLÓ 1910 — 1915. v, KÖTET, márczius 7-én, kedden, 553 hogy azt a napot, a mikor a készfizetések felvétessenek, a kormány saját hatáskörén belül rendeleti utón állapítja meg, és ha azzal méltóztatik érvelni, hogy az e javaslatban lefektetett elv jobban felel meg az alkotmányosság követelményének, mint a szakasz jelen stilizálása, akkor méltóztassék megengedni, hogy azt kérdezzem : vájjon, ha az 1903-iki javaslat törvényerőre emelkedik, az akkori kormány nem szintén előzőleg a bankhoz fordul, nem szintén tőle kér-e előzőleg javaslatot, nem vele tanácskozik-e, nem tőle kér-e informácziót, mielőtt rendeletét kibocsátja ? (Helyeslés jobbfelol.) Nagyon természetes dolog, ez máskép el sem képzelhető, mert különben a kormány a maga rendeletének hatályosan érvényt nem is tudott volna szerezni. Sághy Gyula t. képviselőtársam azonban felhozta kifogásként azt, hogy a banknak mint kívülálló harmadiknak ingerencziát engedélyezni a törvényhozás munkálataira nem szabad. Ez igaz, t. képviselőház, azonban itt nem erről van szó, a bank a maga javaslatát nem a törvényhozásnak mutatja be, hanem előterjeszti azt a saját felettes hatóságának, a két állam kormányának, kiknek módjukban áll ezt a javaslatot egészében vagy részletekben elfogadni, vagy pedig mint nem tetszőt vissza is utasítani. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelol.) Ha most ezekből kifolyólag Bakonyi t. képviselőtársam egy módosítást terjeszt be és ezen szó helyett : »javaslat«, sokkal tetszetősebb »jelentés«, »f eltérj esztés« és hasonló szavakat indítványoz, ez semmi egyéb, mint a szavakkal való üres játék, mely a lényegen abszolúte semmit sem változtat. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelol.) Ennek a szakasznak alkotmányellenes tendencziát tulajdonítani már csak azért sem lehet, mert abszolúte semmiféle jogi hatálya nincs. Nem az van mondva, hogy a bank javaslata a kormányra rögtön annak teljesítési kötelezettségét is reá rója, hanem ellenkezőleg, azt rója reá, hogy a két állam kormánya ezt a beérkezett javaslatot megvizsgálja. Ezt el lehet fogadni, de egyszersmind el is lehet utasítani. Megmarad azonban továbbra is az, hogy a mennyiben pedig bárminő körülmények között felmerül annak a lehetősége, hogy a bank a kellő előfeltételek daczára a készfizetések felvételére magát elhatározni nem akarná, a törvényhozás számára mindenkor biztosíttatik a szabad kéz ennek a kérdésnek törvény utján való rendezésére. Itt azután élesen disztingválnunk kell, t. képviselőház, vájjon törvény utján akarjuk-e ezt a dolgot rendezni, avagy arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ennek a kérdésnek a rendezése immár egyszersmindenkorra elintézett dolog. Itt pedig a konkrét ügyben semmiről nincs szó, mint arról, hogy a végrehajtó hatalomnak szabunk olyan korlátot, hogy mielőtt a maga rendeleteit kibocsátaná, még egyszer ide fordul a képviselőházhoz és megkérdi, vájjon most, mikor ugy a bank, mint a két állam kormánya elérkezettnek látja az időt és erre nézve meg is állapodtak, az országgyűlés is elérkezettnek látja-e az időt, hogy a kormány 70