Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-115
tlS. országos ülés 1911 márczius 6-án, hétfőn. 535 váltani; meg kell szüntetni annak akadályát és a mint ezen államjegyek bevonattak, akkor a készfizetések nyomban felveendők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rendkívül nagy súlyt fektetek arra —• későbbi érvemre való hivatkozással —• kogy az osztrák és a magyar állam között és a két kormány között erre vonatkozólag megegyezés jött létre és az 1899 : XXXI. t.-czikk idevonatkozólag hivatkozott XII. czikke azt mondja, hogy a következő megállapodás létesült. Elolvasom az egészet. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa:) »Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkének végrehajtásakép megegyezés történt arra nézve, hogy mihelyt a fennálló általános kötelezettség, hogy az a. é. ötforintos és ötvenforintos államjegyek fizetéskép elfogadandók, a jelen egyezmény IV. czikke értelmében megszünt« —• tehát mihelyt ez megszűnt — (Olvassa :) »mindegyik ministerium a törvényhozás külön elhatározását fogja a készfizetések felvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölnk. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt tehát egy világos, a két állam kormánya között megkötött és beczikkelyezett szerződés létesült, a mely szerint mihelyest az államjegyek bevonása okából az államjegyek fizetésként többé el nem fogadandók, mind a két kormány kötelezve van saját törvényhozásának a készfizetések törvényes rendezése ozéljából megfelelő törvényjavaslatokat előterjeszteni. Ez egy anteezedens jogi álláspont, a melyet mind a két államban törvénybe iktattak, a melynek végrehajtását tehát a magyar kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is volt követni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Midőn tehát a magyar kormány a készfizetések felvételének programmként proklamált elvi alapján a kormányzatra vállalkozott és mikor az osztrák kormánynyal a készfizetések kérdésére vonatkozólag az egyezkedési tárgyalásokat megkezdette, akkor a kezében volt egy törvény által biztosított fegyver, a mely ezeknek a készfizetéseknek felvételére őt akként jogosította fel, hogy az osztrák kormánytól nyomban követelje annak a törvénynek az előterjesztését, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely ezen készfizetések felvételét biztosítja, mihelyt igazolhatta azt, hogy ennek feltétele, mely az államjegyek beváltásában állott, bekövetkezett, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Históriai tényként meg kell állapitanom, hogy 1911. február 28-án utolsó határnapja járt le annak, hogy a forgalomban volt és bevonás alá került államjegyekből az utolsó és beváltatott. Ennek folytán az a halasztó feltétel, a mely szerint mind a két kormány kötelezve volt a törvényjavaslatot előterjesztem, bekövetkezett. Históriai tényként állapítom meg tehát, hogy a mikor a t. pénzügyminister ur az osztrákokkal alkudozást kezd a készfizetések felvétele tárgyában, neki nem volt és a magyar törvények alapján nem is lehetett más kötelessége, mint azt mondani : igazolom, hogy itt van az osztrákok által kihirdetett rendelet, a mely maga promulgálta az államjegyek bevonásának kötelezettségét és a határidőt is, sőt megmondták azt is, hogy ennek okából a készfizetések felvétele következik; igazolom tehát veled szemben, osztrák kormány, hogy a törvénynek ez a feltétele teljesült, és én követelem tőled, hogy terjeszd elő a készfizetések felvételére vonatkozó törvényjavaslatot. (Helyeslés balfdől.) Ez a históriai igazság, a mely elől semmi néven nevezendő magyarázattal és semmiféle politikai érvvel kitérni nem lehet, nem szabad, mert ez a históriailag igazolt tény. (Igaz! XJgy van ! balfelől.) Most már, miután a történelmi anteczedencziáknál vagyok, szívesen emlékezem meg azokról az előttünk ismert történeti előzményekről, bár ezek nem törvények, azonban, ismétlem, a kihirdetett törvényeknek erejét sem nem gyöngíthetik, sem nem erősíthetik. De mégis foglalkozom velük a jóhiszeműség szempontjából, hogy micsoda anteczedencziái vannak ezeknek a készfizetések felvétele körüli későbbi eljárásoknak abból a szempontból, a mely nekünk tudomásunkra jutott. Ennek révénf"megtudjuk, hogy 1903-ban, a mikor szintén a mostani pénzügyminister ur volt a pénzügyminister, a magyar kormány az osztrák kormánynyal egy ujabb egyezséget kötött, — gondolom, helyesen emlékezem meg róla — a mikor az osztrák és a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedtek, hogy teljesen igaz az, hogy az államjegyek bevonatván, a készfizetések felvételének időpontja, sőt napja is elkövetkezett, azonban látva a készfizetések körül felmerülhető gazdasági, mondjuk : technikai nehézségeket, mi arra az álláspontra helyezkedünk, — 1903-ról beszélek — hogy a készfizetések felvételét mi is szükségesnek tartjuk és megállapodunk Jabban, hogy ehhez nem pozitív, hanem negatív feltóteleket szabunk. Noha az osztrák kormány máris kötelezve lett volna a készfizetésekre vonatkozó javaslatot benyújtani, mégis azt mondták akkor, hogy csináljunk egy megegyezést, a mely szerint a készfizetések felvétele elvileg elrendeltetik, annak tényleges felvétele tekintetében azonban három negatív feltételt kötünk ki, miután a pozitív feltételeknek megállapítása sokkal nehezebb, mint a negatívumok megállapítása. Es akkor, 1903-ban a létrejött megegyezés eddig publikált adatai szerint a készfizetések tényleges felvételének negatív okai közé felvétetett az esetleges háború, vámháborut is értve alatta, a banknak esetleges monetárius kedvezőtlen helyzete és a fizetési mérlegnek esetleg nagymérvűén kedvezőtlen alakulata. Ez a három negatívum szerepelt akkor feltétel gyanánt, de egyébként a készfizetések felvétele tekintetében teljes megegyezés jött létre. A mennyiben e három negatív feltétel közül egj'ik vagy másik nem gátolná a készfizetések felvételét, akkor a két kormány által megállapítandó időpontban tényleg felveendő.
