Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-115
flo. országos ülés 1911 márczhis 6-án, hétfőn. 527 A mi a bankkamatlábat illeti, nálunk, a mint a statisztika tanusitja, 1885 óta az állandó rendes kamatláb 4%. Igaz, hogy 1907-ben 5—6%-ra emelkedett, akkor azonban egész Európában olyan nehezek voltak a pénzviszonyok, hogy a pénzláb mindenütt magas volt. 1903—1904—1905-ben, igaz, 3%% volt, de ennek nem az volt az oka, hogy nagyon kedvezőtlen gazdasági viszonyok közt éltünk, a pénzpiacz semmiféle vállalkozásba nem mert belemenni, általános pangás volt és pénzbőség állott be. Ennélfogva azt hiszem, hogy ma semmiféle akadálya nem volna a készfizetések megkezdésének, és a készfizetések megkezdése törvénybe iktatásának. (Ugy van! a bal- és szélsobaloldalon.) A mi végül azt illeti, hogy e módozat, a mely a készfizetések biztosítására alkalmaztatik, helytelen, abban a tekintetben oly sokan fejtették ki előttem alaposan aggályaikat, hogy ezt különösen megvilágítani már nem is merem. Ugyanazok az aggályaim vannak nekem is, mint a minőket Hammersberg László t. képviselőtársam hozott fel, hogy nem tudjuk ugyanis hogy a készfizetések felvétele esetleg mily mellékfeltételek mellett hozatnék elénk, és nagyon valószinű, vagy legalább is lehetséges, hogy mi, a kik a készfizetések felvétele mellett vagyunk, kénytelenek volnánk mégis ellene szavazni, hogy a mellékfeltételek meg ne valósittassanak. Még csak egyre vagyok bátor a t. túloldal figyelmét felhívni és ez az, hogy a mikor az 1867 : XII. t.-czikket az országgyűlés megalkotta, a mely törvényczikk Deák Ferencz legsajátabb, legegyénibb alkotása volt, azé a Deák Ferenczé, a kinek a hagyományait a t. túloldal ma is követni kivánja és követi, e törvényczikk 5. és 54. §-aiban nyilván benne van, hogy az országgyűlés ahhoz a törvényczikkhez csak azon feltevés mellett járult és csak ugy szavazta meg, hogy az alkotmányosság ugy hazánkban, mint a birodalmi tanácsban képviselt országokban is a legteljesebb mértékben megvalósittatik. Akkor a magyar országgyűlés volt az alkotmányosság bástyája ; ma a törvényjavaslat e paragrafusa nagy visszafejlődés Ausztriához képest és az 1867-ík törvényhez képest. Azért nem is fogadom el a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát, hanem hozzájárulok Sághy Gyula t. képviselőtársam javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Ostffy Lajos! Ostffy Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! HalljuJc!) Azok után, mik a szőnyegen levő bankjavaslat általános vitája folyamán, valamint most a részletes vita folyamán is az 5. §-hoz a ház ez oldalán elmondattak, egészen világos és természetes dolog, hogy a ház ez oldalán igen súlyos aggályok merültek fel e szakaszszal szemben, és ezeket az aggályokat semmiesetre sem hallgathatjuk el, még ha ugy látjuk is, hogy az ország közönségének egy jó része nagyon óhajtaná már velünk együtt, hogy a törvényhozás más tárgyakkal is foglalkozhassak, mint a bankjavaslat. A midőn azonban oly ponthoz értünk, mint a bankjavaslat 5. §-a, kötelességmulasztást követne el az ellenzék, ha aggályait ki nem fejezné és azokat meg nem örökitené. Az 5. §. a készpénzfizetések tekintetében a választások alkalmával tett Ígéreteknek mintegy a beváltása, ezzel a szakaszszal eszkomptálja az igen t. pénzügyminister ur azokat az Ígéreteket, a melyeket a t. többség programmjában hirdetett. Förster Aurél : Van is ezeknek programmjuk ! Ostffy Lajos : Ez a szakasz mintegy koronája, a betetőzése akar lenni azoknak a rendelkezéseknek, a melyeket a túloldalon a készfizetések rendezése elnevezésével jelöltek meg. Tudjuk jól, hogy a készfizetések megkezdését ez a törvényjavaslat nem rendeli el. Mit kell tehát érteni az alatt a rendezés alatt voltaképen ? A ministerelnök ur február 18-áa mondott beszédében ugy nyilatkozott, hogy (olvassa) : »E törvényjavaslat utján az utolsó minueziózitásig rendezzük azokat a kérdéseket, a melyek a készfizetések megkezdésének feltételei, ezen törvényjavaslat elfogadása után a törvényhozásnak nem lesz többé mit rendeznie.« A ministerelnök urnak ebből a kijelentéséből én csak ugy ko-struálhatom meg magamnak azt a fogalmat, a melyet a többség a rendezés neve alatt foglal össze, hogy ez alatt értendő a tényleges készfizetés feltételeinek biztosítása az utolsó minueziózitásig. Ennélfogva ennek a szakasznak, a mely a készfizetésekről szól, az volna a nagy igéretbeváltó és programm-megvalósító feladata, hogy a készfizetések megkezdésének feltételeit az utolsó minueziózitásig biztosítsa. De mik lehetnek a készfizetéseknek e feltételei, a melyeknek bekövetkezésétől függ az, hogy a készfizetés megkezdhető legyen ? Azt hiszem, első sorban a banknak készfizető képessége ; továbbá azok a közgazdasági viszonyok, a melyek olyan fizetési mérleget tüntetnek fel, a szabadalmat adó államokra nézve, a mely mérleg megnyugtatásul szolgálhat arra nézve, hogy készpénzben való fizetések esetén az aranykészlet állandóan kiözöuleni nem fog. Egy további feltétel ezek mellett a banknak készfizető készsége, az az akarat, hogy a bank tényleg teljesítse a fizetéseket készpénzben ; végül pedig a mi viszonyaink között, a hol a bankpolitikát törvények szabályozzák, a két állani törvényhozásának akarata arra nézve, hogy a fizetések készpénzben teljesíttessenek. Hogy állunk e kérdésekkel az 5. §-ban ? Az elsőre nézve, t. i. a banknak készfizető képességére nézve, azt hiszem, nem merültek fel kétségek e ház egyik oldaláról sem az iránt, hogy az az Osztrák-Magyar Bank készfizető képessége mai fundáltsága mellett is megvan. Ennélfogva ennek a különös biztositására szükség nincs, de ilyet nem is tartalmaz az 5. §. A mi a másik feltételt, a közgazdasági viszo-> nyokat illeti, kénytelen vagyok annak a meggyőződésemnek kifejezést; adni, hogy közgazdasági