Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

510 lik. országos ülés 1911 márczius k-én, szombaton. érzéke mellett a legfényesebb tanúságot teszen. Ha pedig a kormány mégis ragaszkodik ezen szakasz változatlan elfogadásához, akkor ezzel elsősorban lekicsinyli saját pártját is, mert ezzel szuggerálja neki, hogy vakon hódolva a pártfegyelemnek, meggyőződésük ellen is képesek ezen szakaszt változatlanul megszavazni. De nemcsak saját pártját kicsinyli le. hanem a parlamentnek súlyát és tekintélyét is nagyon mélyre alásülyeszti ezzel. Különös, hogy azon előzetes jelenségek után, a melyekből eddig mindig azt láttuk, hogy a kormány ilyen mereven ragaszkodik ezen szakasz változatlan fentartásához, most egy hajszálnyi reményt abban kell keresnünk, hogy legnagyobb ellenségeinkben, az osztrákokban lesz annyi józan rezon, hogy ezt a jogászilag teljesen abszurd, monstruózus határozatot nem fogják elfogadni. Meglehet azonban, hogy elfogadják, és megmondom, hogy miért. Ha elfogadják jogi monstruózitása daczára, ezt csak azért teszik, mert ők, a kik között nagyon sok erős jogászi judicziummal biró ember van, nagyon jól tudják és látják, hogy ennek gyakorlati haszna reánk nézve tulaj donképen nincs, reájuk nézve pedig semmi hátránynyal sem járhat, mert ők egészen biztosak abban, hogy négy héten belül negativ határozatot fognak hozni, és igy annál is inkább készek arra, hogy ezt a különlegességet a nagyvilág előtt nevetségessé tegyék. Ez a remény is tehát, a mely azzal biztat, hogy talán mégsem foagdják el, csak egy hajszáhryi remény arra, hogy talán megmenekülünk attól a szégyentől, hogy ennek a nemzetnek, a mely a világ előtt eddig dicsőségesen megállta helyét, mint jogásznemzet, törvénykönyvébe beiktassák ezt a szakaszt, a mely könnyen tönkretehetné ennek a nemzetnek mostanig fényes jogászi hirnevét. Hát én inkább azt várnám, hogy a mi kormányunk követve a józan belátás parancsát és látva ezen széles körben elterjedt aggályokat, hajlandónak jelentené ki magát ezen javaslat jogi és alkotmányjogi szempontoknak megfelelő módosítására. Igen furcsa, hogy a belső, az országban felmerülő aggályokkal szemben nem deferálnak, azokat nem respektálják, de ha véletlenül az osztrákok nem találnák elfogadni, rögtön elejtik, pedig ezzel a mag}rar kormánynak presztízsén, tekintélyén és súlyán sokkal nagyobb csorba esik, ha ismét meg kellene hátrálnia az osztrákok előtt. Sokkal helyesebb volna, ha az osztrák kormányhoz fordulnának azzal, hogy ezen szakasz ellen széles körben nálunk aggályok merültek fel, gyakorlati hasznát nem is látjuk, hajlandók vagyunk tehát azt megváltoztatni és én hiszem, hogy az osztrák kormány akár az 5. §. elejtésébe, akár annak megfelelő módosításába hajlandó lenne belemenni. Még egy más szempont is van itten. Én elképzelem magamnak, hogy ezen szakasz átalakításán lehet egy alakot, egy formát találni, a melynél a czélzat, a lényeg, a melyet a kormányjavaslat czélba vett, esetleg fenmaradhat, de mégis enyhittetik legalább annak jogi abszurditása. Nem mondom, hogy ez esetleg jogi szempontból teljesen megfelelő megoldás lehetne, de mindenesetre kevésbbé veszedelmes. Én szavazatommal nem is járulnék még ilyen módosításhoz sem, de nem érezném hivatva magamat, hogy annak gátat vessek, nemcsak én, de az a párt sem, a melyhez tartozom. Hiszen hol van az megírva, hogyíszószerint meg kell egyezni az osztrák törvénynyel ? Hiszen egészen másképen alkották ők meg a kiegyezési törvényt is és eddig is tettünk módosítást ezen a javaslaton, épen tegnap fogadtunk el egy magában véve helyes és korrekt módosítást a t. pénzügyminister úrtól. Miért ne mennénk tehát tovább egy lépéssel ? Nem is látom be, hogyha találni lehet, a mint lehetséges is ilyen alakot, a mely lényegében azt a czélt, azt az inteneziót, a mely a kormányt vezette, szolgálja, hogy miért kelljen a mostani szövegezés mellett megmaradni. Veszedelmet jelent ez alkotmányjogi szempontból, közjogunk szempontjából. Ezt a veszedelmet ilyen módosítás megszüntethetné. Miért ne lehetne tehát azt megtenni, ezt nem tudom csakugyan belátni. Véleményem szerint ez a kormánynak a tekintélyét, presztízsét nem érintené, sőt ellenkezőleg, az előbbi — a mint bátor voltam hangsúlyozni — sokkal érzékenyebben érinthetné azt. Kijelentem a magam részéről épen ugy, mint azon párt részéről, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy ezen szakasznak mostani szerkezetében való elfogadásához nemcsak hogy hozzá nem járulunk, de a mennyire tehetségünkben áll, a legerélyesebben ellenezzük azt, hogy e szakasz törvénykönyvünkbe jelen alakjában beiktattassék, (Helyeslés.) Elmondtam nézeteimet, jogi valamint czélszerüségi szempontból való meggyőződésemet ezen szakasz káros intézkedéseire vonatkozólag, de én ezúttal csak azért kívántam a kritika jogát gyakorolni, mert meggyőzni óhajtottam volna a ház t. túloldalát is arról, hogy ez a szakasz jelen szövegezésében milyen káros és vajha felszólalásom eredménye az volna, hogy önök is odahatnának a kormánynál, — mert hiszen önök jobban hathatnak a t. kormányra, mint mi, az ellenzéki oldalon, — hogy törekedjék a kormány a kifejtett aggályokat figyelembe véve, a szakaszt olyképen módosítani, hogy az a jogi és az alkotmányos szempontokkal és elvekkel legalább ennyire homlokegyenest ellentétben ne álljon. (Helyeslés balfelől) Minthogy én ezt nem megnehezíteni, hanem inkább megkönnyíteni óhajtom, (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) azért nem is akarom elvonni — nem is teszek e részben indítványt —a kormánytól a kezdeményezését; ellenkezőleg lehetővé akarom tenni azt, hogy a kellő megfontolással, a párt tagjaival való értekezésre is időt engedve és pártjával egyetértően kezdeményezhesse és vihesse keresztül a t, kormány a megfelelő változtatáso-