Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

•*»0i lik. országos ülés 1911 felfüggesztésének azonnali megszüntetésére vonatkozó javaslat jóváhagyassék. E javaslat jóváhagyása az országgyűlés mindkét házának hozzájáruló határozatával történik; a két ház egyikének is elutasító határozata a javaslat jóváhagyásának megtagadását vonja maga után. Ha az előterjesztés benyújtásának időpontjától kezdődő és csak az országgyűlés együttlétének ideje alatt számítandó négyheti időtartam alatt az országgyűlés egyik vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat az országgyűlés illető háza, illetőleg mindkét háza által jóváhagyottnak tekintendő.« A következő bekezdést már nem olvasom fel. Ezt is csak az összefüggés kedvéért olvastam fel. Ebben tulaj doképen az mondatik, hogy ha az országgyűlés egyik háza nem hoz határozatot, vagy akár egyik háza sem hoz semmiféle határozatot, akkor a kormány javaslata önmagától országgyűlési határozatnak, tehát az országgyűlés mindkét háza határozatának fog tekintetni. E szerint szuggeráltatok az országgyűlés illető házának vagy mindkét házának határozataként olyan valami, a mi felett az illető ház vagy az országgyűlés egyik háza sem nyilatkozott, tehát határozatnak mondatik ki ezen törvényjavaslatban olyas valami, a mit a házak egyike sem hozott meg. Sőt megtörténhetik az is, hogy az országgyűlés egyik házának elébe sem terjesztik, mert nálunk az előterjesztések a képviselőházban eszközlendők, és csak a képviselőház határozata után mennek a javaslatok a felsőházhoz. Ha tehát a képviselőház nem határozott, a törvényjavaslat nem is mehet a felsőházhoz. Tehát országgyűlési határozattá lesz ezen szakasz szerint valami a nélkül, hogy az a felsőház elé került volna, vagyis akaratnyilvánításnak deklaráltatik e szakaszban olyan valami, a mi mint akarat egyáltalán nem nyilváníttatott ki. Már pedig ez teljes jogi képtelenség, mert azon legfőbb és legelemibb jogi alapelvvel áll ellentétben, hogy a jogilag ki nem nyilvánított akarat nem akarat, az semmi. Ez a legelemibb jogi alapelv. (Mozgás jobbfelöl.) Megengedem, hogy az erkölcsi világban a belső akarat is figyelembe jöhet, de a jogi világban az akarat csak a kinyilvánítás által lép ki a külvilágba és válik hatályossá, e nélkül hatályossá egy akarat a jogban nem lehet, mert ez annyi a jogban, mint nem létező akarat. Közjogi tekintetben talán még kevésbbé lehetne ezt akaratnak, határozatnak tekinteni, mint magánjogi tekintetben, de egyikben sem, mert ha akaratomat nem nyilvánítom ki, akkor az sem pozitív, sem negatív irányban nem lehet olyan akaratelhatározás, a mely hatályhoz juthasson. De közjogilag és alkotmányilag az 5. §. 2, bekezdésének ez a második pontja határozottan nagyon is veszélyes preczedenst is alkot. Mert először is, a mely aggodalomra különben már előttem gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam is rámutatott, de azért nem árt az ilyen erős arguárczius h-m, szombaton, meritumokat megismételni, mert először is ez az országgyűlés mindkét háza saját belső jogkörébe való illetéktelen belenyúlás, miután saját házszabályainak megalkotása és módosítása mindkét ház legsajátabb szuverén joga, a mibe senkinek semmi beavatkozási joga nincs, még a kormánynak sem. Hát a kormány ezen intézkedése által ez a jog ebben a vonatkozásában kijátszatik. vagy legalább megkerültetik, mert a ház határozata, akár elutasító, akár hozzájáruló, csak az lehet, a melyet a házszabályoknak megfelelő módon hozott a ház, a melyre nézve akaratát a házszabályoknak teljesen megfelelő módon nyilvánította ki. Már most ilyen semmi esetre sem lehet az az akarat, a melyről azt sem tudjuk, hogy milyen irányban létesült s hogy egyáltalán létezik-e akár pozitív, akár negatív irányban, mert nem nyilatkozott meg. Ennek folytán nem is tekinthető az jogilag létrejöttnek és a legnagyobb jogi képtelenség volna, ha az ilyen ki nem nyilvánított akarat által a kormánynak bármely előterjesztése az országgyűlés egyik vagy másik háza által jóváhagy ottnak volna tekintendő. Ez aztán már nemcsak egyrészről jogi abszurditás, de, a mint kifejtem, egyenes megsértése a házszabályoknak is. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) T. ház, az a felfogás sem állhat meg, a melyet a túloldalról vagy talán a kormánynak valamelyik tagjától is hallottam. Azt mondják ugyanis, hogy hiszen a kormánynak ezen előterjesztése az országgyűlés elé tulaj donképen csak jelentéstétel, olyan forma, mint a mikor a kormány valamely már végrehajtott intézkedése tekintetében megteszi a háznak jelentését, a melynek tekintetében a ház szabadon határoz az iránt, hogy tudomásul veszi-e, vagy sem. Ez a felfogás nem állhat meg, már csak azért sem, mert az az egyszerű utólagos bejelentés valamely kormányzati intézkedésnek elvégzéséről sokkal csekélyebb jelentőségű, de egészen más természetű is, mint a miről itt szó van, mert itt nem puszta tudomásulvétel vagy tudomásul nem vétel végett való kormámrelőterjesztésről van szó, hanem egyenesen azt mondja az 5. §., hogy a kormány által ez hozzájárulás czéljából terjesztetik elő. Már most, a mikor a kormány egy ilyen törvényhozási intézkedést kezdeményez, az egy egyszerű utólagos jelentéssel nem ekviparálható, mert itt minden esetre a törvényhozó testületek törvényhozási működést teljesítenek, a mikor a kormánynak ilyen intézkedéséhez hozzájárulnak. Ezen kormányi intézkedés csak ezen törvényhozási hozzájárulás esetén lehet hatályos, mert ha nem járul hozzá a törvényhozás, akkor annyi, mintha az meg sem lett volna téve. (Ugy van 1 ügy van ! a baloldalon.) De ezt a négyheti záros határidőt még ott sem fogadhatnám el. ott is veszedelmesnek tartom azt, a hol egyszerű tudomásulvételről vagy tudomásul nem vételről van szó; annál veszedelmesebb és hátrányosabb ott, a hol — mint mondám — valódi törvényhozási működésről van szó