Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

Í13-. országos ülés 19íi zések vannak. Nézzék meg, itt milyen közjogellenes kifejezések vannak. Azt mondja: »az osztrák-magyar monarchia illető részében fenn álló szabályok«. Lukács László pénziigyminister: Nem most; 1899-ben! Holló Lajos: Igen, ez a régi törvény. De hát ki hozta meg e törvényeket ? Hiszen ez a megsemmisítési eljárás is már 1899-ben benne volt a javaslatban, és én nem is mondom, hogy ez kizárólag az önök munkája, de igenis folyománya annak a politikának, a melyet most önök képviselnek itt. Ha azonban most csinálunk valamit és látjuk azt, hogy ezek az intézkedések, a mik itt le vannak fektetve, a mai korba nem illenek, akkor ne engedjük meg annak érvényre emelkedését, menjünk neki teljes erővel és ne fogadjunk el ismét ilyesmit, hogy »a monarchia két részében,« a minek világos értelme, hogy a monarchia az egység és annak mi vagyunk az egyik, Ausztria pedig a másik része. (Igaz! ügy van! balfelől.) És még mi mondjuk, hogy Ausztriában helytelen nomenklatúrával élnek, (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) a mikor velünk tárgyaltatnak és fogadtatnak el ilyen nomenklatúrákat. Nem teszek módositást e tekintetben, minthogy a pénzügyminister ur szerint ez egy nemzetközi szerződés, a melyhez nekünk semmi közünk nincs. (Zaj balfelől.) De akkor ki lehetne mondani ebben a javaslatban azt is, hogy összbirodalom van s nekünk ahhoz sem volna semmi közünk, csak az lenne a kötelességünk, hogy törvényerőre emeljük és törvénybe iktassuk. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balról: Mit szól ehhez az igazságügyminister ?) Lovászy Márton : A törvényhozás mindent megtehet! Holló Lajos: Igen, olyan szuverenitással rendelkezünk, hogy kimondhatjuk, hogy itt egy összmonarchia van, a melynek mi csak egy része vagyunk. Ez mind a mi szuverenitásunkból folyik. (Zaj balfelől.) A tartalékalap kérdéséhez csak néhány szót akarok szólni. (Halljuk! Ralijuk! balfelél.) Mi t. i. olyan generózusak vagyunk az OsztrákMagyar Bankkal szemben, hogy nem adunk nagy osztalékokat és a szemünkre is hányják, hogy micsoda szűk osztalékban Tészesül. Bankjelentésemben részletesen összeáüitottam, hogy a megelőző tíz évben 7% körül volt az osztalékuk és mikor lezáródott ez a tiz évi cziklus, akkor megtoldottuk ezt 30 millió korona osztaléknak a tartalékból való szétosztásával. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) 30 milliót osztottak t. i. szét a tartalékból a részvényesek közt s ezzel részvényeik értékét felemelték részvényenként 400 koronával, a mi évenként szétosztva egy ujabb egy vagy másfél perczent dividendának felelt meg. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legújabban tehát a részesedés most már nemcsak az alaptörzsrészvények után megy, hanem ezen ujabban szétosztott dividenda inárcziüs 3-án, péntekén. 479 után is kamatozás van biztosítva, a mi természetes, mert a részvényekhez hozzá lett ez ütve, ennek következtében a részvények utáni osztalék is biztosítva lett. S itt van azután a tartalék kérdése. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tartalék ismét 21 milliót jelent, olyan 21 miihót, a mi a részvényesek javára fog esni. Az azután sehol a müveit világon nem fordul elő, hogy a tartaléknak ezt a kizárólagos jogát elismerjük, hanem ebben, épen ugy mint a bank egyéb jövedelmeiben, mindenütt máshol biztositva van az állam részesedése is. T. képviselőtársam, Földes Béla én szerintem aránylag csekély összeget kivan az állam részére biztositani a tartalékból. Mert hiszen van a részvényeseknek elég legális jövedelmük. Azt hiszem ugyanis, hogy 6%-ig mindenki egészen méltányosan elismerheti a részvényesek jogosultságát a jövedelmekből, de 6%-on túl menő jövedelmeket biztositani ilyen egészen szilárd papíroknál, teljesen felesleges, hanem ezekből a több jövedelmekből fokozott mértékben az állam részesedését kell biztositani, és természetesen a tartalékból is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az államot illeti meg ebben az irányban a rendelkezés, az államot illeti meg a nyereség is. és ha az államnak az a kívánsága, hogy ő ezt a nyereséget közgazdasági czélokra fordítsa, módjában áll ezt megtenni. De hogy a bank részvényeseinek dobja oda ezt jutalmul, mikor ezeknek a jövedelem előállításában aránylag semmi részük nincsen, azt sehol a világon nem tartanák jogosultnak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Végül itt van az átvétel kérdése, a miről már sok szó esett. A likvidálásnak ez a megejtése... (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: ... a melyre, ismétlem, nagyon szépen és kimerítő megvilágítással mutattak reá t. barátaim, legutóbb Lovászy Márton t. képviselőtársam. . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Holló Lajos: ...mondom, az átvétel megejtése, félek, hogy későbbi összeütközésekre fog okul szolgálni. Én t. i. készséggel elismerem, hogy ennél a kérdésnél bizonyos előmenetelt tett az igen tisztelt kormány. Eddig t. i. még az sem volt megállapítva, hogy ha majd a bank vagyonának dividálása, szétosztása bekövetkezik, akkor a nemesércz milyen arányban fog szétosztatni a két állam közt. Az eddigi törvényes megállapodások szerint lehetséges lett volna az is, hogy mi kaptuk volna a rossz ezüstöt, nagyobb részben, és Ausztria kapta volna az aranyat, a mi nyilvánvalókig a mi kifosztásunk lett volna. Most megállapittatott, — és ez lényeges haladás a múlttal szemben, a mit én szívesen elismerek — hogy most már az ércznemek szerint egyformán kell az osztozkodásnak bekövetkeznie. Tehát az aranyban épen olyan aránylagosan kell részesednie Magyarországnak, mint az ezüstben, vagyis egyoldalú megosztás be